Ferenc pápa: Mindig az örökkévalóságra tekintve döntsünk!
November 14-én délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palota ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. A keresztényeknek Isten igéjére kell alapozniuk életüket, a szeretetet kell életük középpontjába állítani és mindig az örökkévalóság távlatában kell döntéseiket meghozni – hangsúlyozta. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia evangéliuma Jézusnak egy olyan mondatával kezdődik, amely megijeszt bennünket: „A nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égről” (Mk 13,24–25). De hogyan, az Úr is katasztrófákkal riogat bennünket? Nem, biztosan nem ez a szándéka. Azt akarja megértetni velünk, hogy ebben a világban előbb-utóbb minden elmúlik. A nap, a hold és a csillagok is, melyek a „firmamentumot”, az égboltot alkotják – a „firmamentum” szó szilárdságot, állandóságot jelent –, arra vannak rendelve, hogy elmúljanak.
A végén azonban Jézus elmondja, mi az, ami nem omlik össze: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak” (Mk 13,31). Az Úr szavai nem múlnak el. Különbséget tesz az utolsó előtti dolgok között, amelyek elmúlnak, és a végső dolgok között, amelyek megmaradnak. Ez üzenet számunkra, hogy irányítson minket életünk fontos döntéseinknek meghozásában, hogy irányítson minket abban, mire érdemes rátenni az életünket. Vajon arra, ami múlandó, vagy az Úr szavaira, amelyek örökké megmaradnak? Nyilvánvalóan ez utóbbiakra. De ez nem könnyű. Azok a dolgok ugyanis, amelyeket érzékeinkkel könnyen megragadunk, és amelyek azonnali megelégedettséget nyújtanak, vonzanak bennünket, míg az Úr szavai, bár szépek, túlmutatnak a közvetlenül elérhetőn, és türelmet igényelnek. Kísértést érzünk abba kapaszkodni, amit látunk és tapintunk, és ami biztonságosabbnak tűnik számunkra. Ez emberi kísértés. De megtévesztés, mert „ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak”. Itt van tehát a meghívás: ne építsük életünket homokra! Amikor házat építünk, mélyre ásunk és szilárd alapot rakunk. Csak egy bolond mondaná, hogy ez pénzkidobás olyasmire, amit nem lehet látni. A hűséges tanítvány Jézus számára az, aki életét sziklára alapozza, arra a sziklára, amely az ő el nem múló szava (vö. Mt 7,24–27), aki életét Jézus szavának szilárdságára alapozza: ez az az életalap, amelyet Jézus tőlünk akar, és amely nem szűnik meg.
És most a kérdés… Mindig, amikor Isten igéjét olvassuk, kérdéseket teszünk fel magunknak… Azt kérdezzük meg magunktól: mi Isten igéjének a középpontja, a dobogó szíve? Röviden, mi az, ami szilárdságot ad az életnek, és soha nem ér véget? Szent Pál mondja meg nekünk. A középpont, a dobogó szív, az, ami szilárdságot ad, az a szeretet: „A szeretet soha el nem múlik” (1Kor 13,8), mondja Szent Pál. Tehát a szeretet!
Aki jót tesz, az örökkévalóságba fektet be.
Amikor olyan embert látunk, aki nagylelkű, segítőkész, szelíd, türelmes, nem irigy, nem fecseg, nem kérkedik, nem dagad a büszkeségtől, nem hiányzik belőle a tisztelet (vö. 1Kor 13,4–7), akkor ez az ember a mennyet építi a földön. Lehet, hogy nem sokan látják, lehet, hogy nem csinál karriert, lehet, hogy nem kerül a címlapokra, de amit tesz, az nem fog elveszni. Mert a jó sosem vész el, a jó örökké megmarad!
Mi pedig, testvéreim, kérdezzük meg magunktól: mibe fektetjük az életünket? Olyan dolgokba, amelyek elmúlnak, mint a pénz, a siker, a megjelenés, a fizikai jólét? Ezekből a dolgokból semmit sem viszünk magunkkal! A földi dolgokhoz ragaszkodunk, mintha örökké itt élnénk? Amíg fiatalok vagyunk, amíg egészségesek vagyunk, addig minden rendben van, de amikor eljön az idő, mindent magunk mögött kell hagynunk. Isten igéje ma figyelmeztet bennünket: e világ színtere elmúlik! Csak a szeretet marad meg!
Isten igéjére alapozni az életet tehát nem azt jelenti, hogy kimenekülünk a történelemből, hanem azt, hogy elmerülünk a földi valóságokban, hogy szilárddá tegyük őket, hogy szeretettel átalakítsuk őket, hogy rájuk nyomjuk az örökkévalóság jelét, Isten jelét.
Íme tehát egy tanács a fontos döntések meghozatalához. Amikor nem tudom, mit tegyek, hogyan hozzak meg egy döntő, fontos döntést, olyan döntést, amely Jézus szeretetét foglalja magában, mit tegyek? Mielőtt döntenénk, képzeljük el, hogy Jézus előtt állunk, mint életünk végén, őelőtte, aki szeretet. És amikor arra gondolunk, hogy ott vagyunk, az ő jelenlétében, az örökkévalóság küszöbén, akkor hozzuk meg a mára vonatkozó döntést. Így kell döntenünk: mindig az örökkévalóságra, Jézusra tekintve! Lehet, hogy ez a döntés nem a legkönnyebb lesz, lehet, hogy nem a legközvetlenebb lesz, de a jó lesz, a biztos lesz (vö. Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok, 187).
A Szűzanya segítsen, hogy úgy hozzuk meg a fontos döntéseket az életben, ahogy ő tette: a szeretet szerint, Isten szerint!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma tartjuk a szegények ötödik világnapját. Ez a világnap az irgalmasság jubileumának gyümölcseként született. Az idei év témája Jézus szavai: „Szegények mindig lesznek veletek” (Mk 14,7). És ez igaz: az emberiség fejlődik, haladáson megy keresztül, de a szegények mindig velünk vannak, mindig vannak szegények, és bennük jelen van Krisztus, a szegényekben Krisztus van jelen. Tegnapelőtt Assisiben egy tanúságtételekkel zajló, rendkívül megszólító imaalkalmat tartottunk. Biztatlak benneteket, hogy újból tartsatok ilyeneket, jót fog tenni nektek. És hálás vagyok azért a sok szolidaritási kezdeményezésért, amelyet az egyházmegyékben és a plébániákon szerveztek szerte a világon.
A szegények kiáltása, egyesülve a föld kiáltásával, újból felhangzott az elmúlt napokban az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozással foglalkozó csúcstalálkozóján, a COP26-on Glasgow-ban. Bátorítom a politikai és gazdasági felelősséget viselőket, hogy azonnal, bátran és előrelátóan cselekedjenek; és arra kérek minden jóakaratú embert, hogy gyakorolja aktív polgári szerepvállalását a közös otthon gondozása érdekében. Ennek érdekében éppen ma, a szegények világnapján nyílik meg a regisztráció a Laudato si’ platformra, mely az átfogó ökológiát mozdítja elő.
Ma van a cukorbetegség világnapja is. Ez a krónikus betegség sok embert, köztük fiatalokat és gyermekeket is sújt. Imádkozom mindannyiukért, és azokért, akik nap mint nap osztoznak gondjaikban, valamint az őket segítő egészségügyi dolgozókért és önkéntesekért.
És most köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és különböző országokból érkezett zarándokok. Sok zászlót látok ott… Külön is köszöntöm azokat, akik Spanyolországból és Lengyelországból érkeztek. Üdvözlöm a palestrinai cserkészcsoportot és a római San Timoteo-plébániáról és a bozzolói plébániáról érkezett hívőket.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
