Ferenc pápa: Ismételgessük az Úr igéit, engedjük, hogy megváltoztassák bensőnket!
Október 31-én a Szentatya a vasárnapi evangélium kapcsán annak fontosságáról elmélkedett, hogy Isten igéjét, melyet az evangéliumban találunk, gyakran olvasgassuk, mondogassuk magunkban, és mindig azon legyünk, hogy lefordítsuk őket saját valóságunknak megfelelően, megvalósítsuk őket életünkben. Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgiában az evangélium egy írástudóról szól, aki odamegy Jézushoz és megkérdezi tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” (Mk 12,28). Jézus a Szentírás idézésével válaszol, és kijelenti: az első parancs az, hogy szeressük Istent, ebből aztán természetes következményeként következik a második: szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat (vö. Mk 12,29–31). Ezt hallva az írástudó nemcsak helyesnek ismeri el a választ, hanem azzal, hogy helyesnek ismeri el, szinte ugyanazokat a szavakat meg is ismétli, amelyeket Jézus mondott: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál” (Mk 12,32–33).
Feltehetjük magunknak a kérdést: ez az írástudó, amikor kifejezi egyetértését, miért érzi szükségét annak, hogy megismételje ugyanazokat a szavakat, megismételje Jézus szavait? Ez az ismétlés annál inkább meglepőnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy Márk evangéliumában vagyunk, akinek nagyon tömör a stílusa. Mit jelent ez az ismétlés? Ez az ismétlés tanítás mindannyiunknak, akik hallgatjuk. Mert az Úr igéjét nem lehet úgy fogadni, mint bármelyik újsághírt. Az Úr szavát meg kell ismételnünk, magunkévá kell tennünk, meg kell őriznünk. A szerzetesi hagyomány, a monasztikus szerzeteseké, egy merész, de nagyon konkrét kifejezést használ. Azt mondja: Isten igéjét „meg kell rágni, el kell majszolni”. Isten igéjét kérődzve meg kell emészteni. Mondhatni, annyira tápláló, hogy az élet minden területét el kell érnie: ahogy Jézus mondja ma, be kell vonnia egész szívünket, egész lelkünket, egész elménket, minden erőnket (vö. Mk 12,30).
Isten igéjének ismétlődnie, visszaverődnie, visszhangoznia kell bennünk. Amikor ez a belső visszhang ismétlődik, az azt jelenti, hogy az Úr a szívünkben lakik.
És azt mondja nekünk, amit annak a derék írástudónak az evangéliumban: „Nem jársz messze Isten országától” (Mk 12,34).
Kedves testvéreim, az Úr nem annyira a Szentírás képzett magyarázóit keresi, mint inkább olyan tanulékony szívű embereket, akik befogadva az igét engedik, hogy bensőjükben megváltozzanak. Ezért olyan fontos, hogy szoros kapcsolatban legyünk az evangéliummal, hogy mindig kéznél legyen – akár egy kis evangélium a zsebünkben, a táskánkban, hogy olvashassuk és újraolvashassuk, hogy lelkesedjünk érte. Amikor ezt tesszük,
Jézus, az Atya Igéje belép a szívünkbe, meghitt kapcsolatba kerül velünk, és mi gyümölcsöt termünk benne.
Vegyük példának a mai evangéliumot: nem elég elolvasni és megérteni, hogy szeretni kell Istent és felebarátunkat. Arra van szükség, hogy ez a parancs, a „főparancs”, visszhangra találjon bennünk, hogy azonosuljunk vele, hogy lelkiismeretünk hangjává váljon. Akkor nem marad holt betű szívünk fiókjában, mert a Szentlélek kicsíráztatja bennünk az ige magvait. Isten igéje pedig működik, mindig mozgásban van, élő és hatékony (vö. Zsid 4,12). Így mindegyikünk élő, másoktól különböző, eredeti „fordítássá” válhat. Nem ismétléssé, hanem élő, másoktól különböző, eredeti „fordításává” annak az egyetlen szeretetigének, amelyet Isten nekünk ad. Ezt látjuk a szentek életében is: egyik sem ugyanolyan, mint a másik, mindannyian különbözőek, de mindannyian Istennek ugyanazzal az igéjével.
Ma tehát vegyünk példát ettől az írástudótól. Ismételjük meg Jézus szavait, engedjük, hogy visszhangozzanak bennünk: „Szeresd Istent teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig, mint önmagadat.” És tegyük fel magunknak a kérdést: ez a parancs vezérli-e valóban az életemet? Ez a parancs tükröződik-e mindennapjaimban? Ma este, mielőtt aludni térünk, érdemes megvizsgálnunk lelkiismeretünket ez alapján az ige alapján, és nézzük meg, szerettük-e ma az Urat, és tettünk-e egy kis jót azokkal, akikkel találkoztunk. Legyen minden találkozásunk olyan, hogy adunk egy kis jót, egy kis szeretetet! Erre biztat bennünket ez az ige.
Szűz Mária, akiben Isten Igéje testté lett, tanítson meg, hogy szívünkbe fogadjuk az evangélium élő igéit!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Vietnam különböző részein az elmúlt hetek hosszan tartó heves esőzései kiterjedt áradásokat okoztak, amelyek miatt több ezer embert kellett evakuálni. Imáimban megemlékezem a sok szenvedő családról, és bátorítom mindazokat, az ország vezetőit és a helyi egyházat, akik azon dolgoznak, hogy segítséget nyújtsanak a vészhelyzetben. Lélekben közel állok az ítéletidő által sújtott szicíliai lakossághoz is.
Gondolok a haiti emberekre is, akik nagyon nehéz körülmények között élnek. Kérem a nemzetek vezetőit, hogy támogassák ezt az országot, ne hagyják magára. És ti, amikor hazaértek, keressetek híreket Haitiről, és imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Néztem az A Sua Immagine [Az Ő képmására] című tévéműsort, meghallgattam a Haitin élő Massimo Miraglio kamilliánus misszionárius atya tanúságtételét, a dolgokat, amiket mondott… mennyi szenvedés, mennyi fájdalom van abban az országban, és mennyi elhagyatottság. Ne hagyjuk magukra őket!
Tegnap a spanyolországi Tortosában boldoggá avatták Francesco Sojo Lópezt, Millán Garde Serranót, Manuel Galcerá Videlletet és Aquilino Pastor Camberót, a Jézus Szíve Egyházmegyei Munkáspapok Testvériségének papjait, akiket a hit iránti gyűlöletből öltek meg. Buzgó és odaadó lelkipásztorok voltak, akik az 1930-as években zajló vallásüldözés idején életük kockáztatásával is hűségesek maradtak szolgálatukhoz. Tanúságtételük különösen a papok számára legyen példaértékű! Tapsoljuk meg ezeket az új boldogokat!
Ma kezdődik a skóciai Glasgowban az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó COP26 nevű csúcstalálkozója. Imádkozzunk, hogy a föld kiáltása és a szegények kiáltása meghallgatásra találjon; hogy ez a találkozó hatékony válaszokat adjon, melyek konkrét reményt nyújtanak a jövő nemzedékeknek! Ehhez kapcsolódóan ma nyílik meg a Szent Péter téren a Laudato si’ című fotókiállítás, egy bangladesi származású fiatal fotós munkája.
Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és különböző országokból érkezett zarándokok, különösen, akik Costa Ricából érkeztek. Köszöntöm a Reggio Emilia-i és cosenzai csoportokat; a bareggiói, canegratei és San Giorgio su Legnanó-i fiatalokat, akik a hit megvallására felkészítő programsorozaton vesznek részt; valamint a Serra International Italia Egyesületet, melynek köszönöm a papi hivatások előmozdítása iránti elkötelezettségét.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
