Jézus viccesebb volt, mint gondolnánk!
James Martin jezsuita szerzetes cikkében rámutat: Jézus földi életének túlnyomó része az örömről szólt. Martin hivatkozik Elton Trueblood kvéker szerző Jézus humora című kötetére, amiben Trueblood azt állítja: talán az a probléma, hogy mivel el kell magyaráznunk Jézus szenvedését, ezért a szomorú részek elnyomják az örömtelieket. Ráadásul az evangéliumokba csak válogatott történetek kerültek be, azaz az, hogy az evangéliumok nem nagyon írnak nevető Jézusról, nem jelenti azt, hogy Jézus komoly arcú fapofa volt.
Jézus szerette egybehívni tanítványait és követőit vacsorára. Nem nehéz elképzelni a saját életünk alapján is, hogy milyen örömteli, viccelődős, nevetős események lehettek ezek a vacsorák. Ezért van az, hogy egyesek a mennyet bankettként képzelik el. És nem a felszabadult öröm a lényege az élvezetes vacsoráknak?
Az evangélium Jézust az öröm és játékosság embereként írja le – állítja a jezsuita. Ugyancsak nehéz elképzelni, hogy egy jó történetmesélő, amilyen Jézus volt, ne értékelné a humort. Jézus tisztában lehetett vele, hogy meg kell ragadnia, le kell nyűgöznie hallgatóságát. Történetei gyakran élesek és provokatívak voltak. Végső soron vándorprédikátor volt, akinek gyorsan le kellett kötnie hallgatóit egy vicces történettel, okos példabeszéddel vagy humoros oldalvágással. Ráadásul tanításának számos pontja is viccesnek, sőt nevetségesnek tűnhetett első hallásra – például hogy szeressük ellenségeinket, vagy hogy imádkozzunk azokért, akik kivégeznek minket, és hogy hetvenszer hétszer bocsássunk meg a másiknak.
Jézus tanítványává fogadja azt a Natanielt, aki azzal fogadja: jöhet bármi jó Názáretből? Ez a lépése mindenképp arra utal, hogy volt érzéke a humorhoz.
A humor nélküli Jézus elképzelése szinte eretnekség – állítja a jezsuita. Ha ugyanis Jézus ember is volt, akkor nyilván rendelkezett általános emberi tulajdonságokkal, így nevetett és szenvedett is. Akinek egyáltalán nincs humorérzéke, az robot, nem ember. Ez az a féloldalas kép, amit sok keresztényben él Jézusról. Ugyancsak nehéz elképzelni, hogy a megtestesült Isten ne mosolyogjon a világ abszurditásait látva – írja James Martin.
A Relevant egy amerikai keresztény magazin, melynek alcíme: God. Life. Progressive culture. Azaz: Isten. Élet. Progresszív kultúra. A cikket a jezsuita szerzetes Menny és vidámság közt (Between Heaven and Mirth) című kötetéből vették át, ami alcíme szerint arról szól, miért van a lelki élet központjában az öröm, a humor és a nevetés.
Magyar Kurír (szg)
