Egy kicsi jó hír klímaügyben
A Nemzetközi Energiaügynökség ma egyértelműen alacsonyabb jövőbeli globális olaj-, földgáz- és szénfogyasztásra számít, mint 5, illetve 1 évvel ezelőtti saját éves jelentéseiben. Ezzel együtt további jelentős erőfeszítésekre van szükség az új energiatechnológiák elterjesztése érdekében, amelyeknek a mobiltelefonok és az internet szélvészgyors világhódítását kellene lemásolniuk.
Mégsem olyan tragikus a helyzet?
Ma már valószínűleg minden, téma iránt érdeklődő olvasó tisztában van azzal, hogy a nemzetközi klímacélok érdekében vállalt erőfeszítések egyelőre messze nem elegendőek a célok eléréséhez; ehhez jelentősen fokozni kell a tiszta energiarendszerre való átállás tempóját, nagyobb szerepet adva a megújulóknak és gyorsítva a fosszilis energiaforrások kivezetését. A rossz hírek sorjázása közepette azonban azt is érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt években azért némi javulás is történt a kilátásokban.
Mindenekelőtt, bár a jelenlegi helyzet alapján a század végéig a globális átlaghőmérsékletben várható körülbelül 2,6 Celsius-fokos emelkedés (az iparosodás előtti szinthez képest) jóval magasabb, mint a Párizsi Klímaegyezményben kitűzött legfeljebb 1,5-2 fokos cél, azért jóval kisebb, mint számos korábbi prognózis, amelyek akár kétszer ekkora felmelegedést vetítettek előre. Természetesen még ez a 2,6 fok is katasztrofális következményekkel járhat a környezetre, a gazdaságra és a társadalmakra nézve, de egyértelműen belátható közelségben húzódik az említett klímacélhoz, ami remélhetőleg további lendületet ad a létfontosságú további klímavédelmi cselekvésnek.
A Nemzetközi Energiaügynökség ma egyértelműen alacsonyabb jövőbeli globális fogyasztásra számít az olaj, a földgáz és a szén esetében, mint 5, illetve 1 évvel ezelőtti saját éves jelentésében. A legdrámaibb változás a szénnél történt, de - különösen tavalyhoz képest - a földgáz és az olaj iránti prognosztizált igény is láthatóan kisebb, mint a korábbi években.
Folyamatosan változik a forgatókönyv
Előrejelzés helyett az IEA valójában szcenáriónak vagy forgatókönyvnek nevezi ezeket a projekciókat, ezzel is azt sugallva, hogy a mai helyzetből kiindulva is számos lehetséges konkrét kifutása lehet az energiaátmenetnek, számos tényezőtől függően - (a hatályos körülmények és trendek kivetítésével készített forgatókönyv a Stated Policies Scenario vagy STEPS).
A szén esetében a játszma gyakorlatilag eldőlt, akkor is, ha napjainkban a rekord magas gázárak miatt a szénfogyasztás átmeneti emelkedésének lehetünk szemtanúi. Az olaj és a földgáz esetében azonban jelenleg a felhasználás további bővülése várható.
Mi történhet 2030-ig?
Bár a 2050-es dátum sincs már olyan messze a végrehajtandó kihívás nagyságához mérten, érdemes részcélokat is kijelölni rövidebb időtávra. A 2030-ig terjedő időtávon az olaj és a szén kivezetésében mutatkozik a legnagyobb elmaradás a jelenlegi helyzetből, illetve ígéretekből következő, valamint a klímacélok eléréshez szükséges pálya között, de a földgáz és a biomassza tradicionális használata (ami nagyrészt az elavult kazánokban történő fatüzelést jelenti) területén is hasonló a helyzet.
Abszolút értékben a legkisebb különbség a nukleáris energia esetében látható a jelenlegi és beígért intézkedések által rajzolt, valamint a klímacélok eléréséhez szükségesnek tartott pálya között. Ez vélhetően összefügg azzal, hogy az atomenergia megítélése az egyik - ha nem a leginkább vitatott az összes energiaforrást figyelembe véve.
A hagyományos, szennyező technológiák ütemes kivezetésének elsődleges feltétele az új, tiszta technológiák elterjedésének felgyorsítása. A múltban az energetikai technológiák világban való szétterjedése többnyire sok évtizedes folyamat volt, mivel az egyes országok jókora különbségekkel vették át ezeket. A napenergia esetében már biztatóan meredek az elterjedési görbe, bár még mindig csak a világ országainak kevesebb mint fele alkalmazza a napelemes rendszereket. A (szárazföldi) szélerőművek ugyan gyorsabban nyernek teret mint a fosszilis technológiák, de lassabban, mint a naperőművek. A kommunikációs szektorban a mobiltelefonok és az internet alkalmazása világszerte nagyon sebesen általánossá vált, nem utolsó sorban azért, mert nagyrészt kisméretű, egyszerűen "telepíthető" berendezéseket követelt meg.
Mi a helyzet az árakkal?
A jelenlegi, rekord gázpiaci és üzemanyagárak idején különösen érdekes lehet, hogy a különféle forgatókönyvek hogyan befolyásolhatják a végfogyasztói árakat. 10, pláne 30 évre előre jelezni árakat csak nagy általánosságban lehet, ezért a prognózisok nagyon óvatosan kezelendők, mindenesetre az IEA szerint minél "zöldebb" pályára sikerül állítani a gazdaságot, annál alacsonyabb lehet a földgáz és a szén piaci ára.
Ami a háztartási rezsiszámlákat illeti, Magyarországon és számos más országban ugyan jelenleg jövedelmi helyzettől függetlenül hatósági árszabályozás védi a lakossági fogyasztókat a piaci árak ingadozásaitól és emelkedésétől, ezzel együtt tanulságos lehet, hogy a folyamatok milyen alakulása a legvalószínűbb.
E szerint az átlagos rezsiszámla a fejlett gazdaságokban még a jelenlegi keretekből kiindulva is alacsonyabb lesz 2030-ban és 2050-ben, mint az egyébként meglehetősen nyomott árszintet képviselő 2016-2020-as időszakban, a klímacélok elérése esetén pedig ez még inkább igaz lehet. A feltörekvő és fejlődő gazdaságokban más lesz a helyzet, elsősorban azért, mert a bázist jelentő állapotban a háztartások átlagos energiafelhasználása még mindig csekély.
Egy, a mai gázpiaci helyzethez hasonló esetleges jövőbeli árupiaci ársokk pedig várhatóan már 2030-ban is kevésbé növelné a (nem hatósági árszabályozott) háztartási energiaszámlát akkor, ha a gazdaság a klímacélok eléréshez vezető pályára állna, mint a jelenlegi trend folytatódása esetén. Ez a feltételezés vélhetően a fejlett gazdaságok és a feltörekvő, fejlődő országok esetében is megállja a helyét.
Végül, az energiaellátás biztonságának biztosítása szempontjából az elmúlt évek arra a fontos tényre is rávilágítottak, hogy a mind szélsőségesebb időjárási események az energetikai infrastruktúrára is egyre nagyobb fizikai kockázatot jelentenek, ezért sürgősen szükséges az energiarendszerek ellenállóképességének fokozására - hangsúlyozza az IEA. A szervezet becslése szerint a globális villamosenergia-rendszerek körülbelül egynegyedére nézve a ciklonok és egyéb viharos szelek rombolásának kockázata nagy, a súlyos part menti árvizek a finomítók és erőművek több mint 10 százalékát érinthetik, míg az édesvízzel hűtött erőművek egyharmada olyan területeken működik, ahol a vízstressz, vagyis a fizikai vízhiány előfordulásának esélye magas - közülük számos Európában van.
(Major András cikke alapján, portfolio.hu)
