Erdő Péter bíboros meghirdette a szinodális folyamat kezdetét
Hogyan tudjuk Krisztus örömhírét legjobban átadni annak a világnak, amelyben élünk? – erre a kérdésre keresi a szinodális folyamat során a világegyház a választ. Október 17-én Erdő Péter bíboros, prímás az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára a Szent István-bazilikában hirdette meg a 2023-as vatikáni püspöki szinódusban kicsúcsosodó folyamat kezdetét.
A mai vasárnappal a magyar egyházmegyékben is megkezdődött az a folyamat, mely Ferenc pápa szándéka szerint bejárja az egész világegyházat. Budapesten, a Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás hirdette meg a 2023-ig tartó folyamat kezdetét.
A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök, a bazilika szeptemberben kinevezett plébánosa és Varga Norbert irodaigazgató.
Erdő Péter köszöntő szavaiban így fogalmazott: „Amikor Szent XXIII. János pápa 1959 januárjában felejthetetlen beszédben közölte a hívekkel, hogy egyházmegyei zsinatot kíván összehívni a római egyházmegye számára, egyetemes zsinatot akar tartani az egész világegyház számára, és meg akarja reformálni az Egyházi Törvénykönyvet, akkor egészen ünnepélyes, reménnyel és örömmel teli hangulat hullámzott végig a Szent Péter téren. A pápa arra kérte a híveket, ha hazamennek, simogassák meg a gyermekeiket, mert valami nagyszerű és új dolog kezdődik. Ha nem is ilyen nagy esemény kezdetén állunk a mai napon, mégis
egyházmegyéinkben olyan folyamat kezdődik, amely arra hivatott, hogy bejárja az egész világegyházat.
Ferenc pápa 2023-ra olyan püspöki szinódust hirdetett meg, amelyet előtte az egyházmegyékben közösségi módon is elő kell készíteni, azután pedig országos és kontinentális szinten is összegezni kell az eredményeket.
De mi a jelentősége az Egyházon belül, a hit szempontjából az ilyen nagy közösségi tanácskozásoknak? – A helyzet az, hogy már az Ószövetség ismerte az isteni kegyelemnek azokat az ajándékait, amelyek az egész választott népre, különösen pedig a Lélek leszállása folytán kiválasztott személyek csoportjaira, testületeire áradtak ki. Krisztus műve nyomán pedig a tanítványok megkapták az Ő Lelkét, átélték a pünkösd csodáját. Mindegyikükre külön szállt le a Lélek tüzes nyelve, amikor mindnyájan együtt voltak és közösen imádkoztak az utolsó vacsora termében. Ugyanazt a Szentlelket kapták egyénileg, de mégis a közösségnek szóló ajándék gyanánt. Az első keresztény évtizedek pedig tudatosították, hogy a keresztségben a víz és a Szentlélek által születünk újjá, tehát minden keresztény megkapta a Lelket, de az apostolok és presbiterek, valamint utódaik, a püspökök és a papok különös módon is részesültek benne. Kérték és meg is kapták segítségét, amikor az egész közösséget érintő nagy döntéseket kellett hozniuk. Ezért mondhatta a jeruzsálemi gyűlés az Apostolok cselekedeteinek leírása szerint: A Szentlélek és mi úgy határoztunk, hogy ne rakjunk több terhet a pogányságból megtért testvérekre annál, ami feltétlenül szükséges. (Vö. ApCsel 15,28)
Amikor az Egyház időről időre a hívők hitbeli érzékét is vallatja, a fölszentelt személyek különös lelki ajándékát pedig sajátosan is segítségül hívja közös tanácskozások előtt, tudatában van annak, hogy nem minden ötlet, nem minden nagy élmény, vagy Szent János apostol szavaival szólva, nem minden lélek származik Istentől. A zűrzavar, a keserű acsarkodás, a gyökerektől való elszakadás vagy a puszta földi, anyagi és szervezeti szempontok érvényesítése, azon a címen, hogy most ezt érezzük a legjobbnak, még nem a Szentlélektől való. „Minden lélek, amely vallja, hogy Krisztus testben jött el, Istentől való” – olvassuk János apostol első levelében. (1Jn 4,2) Tehát
nem csupán a saját meglátásainkra vagyunk utalva, nem is valamilyen hangos közvéleményre, mert egy a tanítónk és a mesterünk Jézus Krisztus
(vö. Mt 23,10), aki történelmi személy, aki tanított, szenvedett, meghalt és feltámadt. Tanítását és kegyelmet hozó szentségeit Egyházára hagyta, hogy őrizze, terjessze és alkalmazza a föld végső határáig és az idők végezetéig. Tehát kérjük a Szentlelket az induló új szinódusi tanácskozások során és kövessük biztos vezérfonálként Krisztus és az Egyház tanítását, hogy megújuljanak plébániáink, közösségeink és egyházmegyéink szerte a világon. Ehhez kérjük a mai szentmisében a szinódus imájával a Szentlélek segítségét.”
Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Zebedeus fiainak kérése Jézustól érdekes dolognak a jele. Jele annak, hogy Jézus legközelebbi tanítványai is, pontosan Jézus szavai és tettei alapján meg vannak arról győződve, hogy Jézus országot akar szervezni. Messiásnak tartják, hát messiási országot, földi diadalmas országot várnak tőle. És Jézus meg is tesz mindent, ami alapot ad erre a várakozásra.
Hiszen a tanítványok közül néhányat külön választ, elkülöníti, magához hívja, képezi, oktatja őket, beszél nekik az országról, különleges megbízatást ad nekik, hát persze, hogy úgy érzik, eljön az idő és itt a földön egy új ország tisztségein osztozkodhatnak.
Ezért kérik Jézustól a protekciót. Tehát fontos pozíciókat akarnak majd abban a dicsőséges földi országban.
És Jézus nem utasítja el őket teljesen. Nem azt mondja, hogy ilyen ország pedig nem lesz. Hanem azt mondja, hogy ez valami egészen más. Hogy „nem tudjátok, mit kértek”. És aztán elmondja, hogy az ő dicsőséges országába való bemenetelnek föltételei vannak. Ezek a föltételek – képesen/képletesen beszél – a kehely kiürítése és a keresztség, amit ő majd emleget az Olajfák hegyén, amikor a szenvedés vár rá. „Atyám, vedd el tőlem ezt a kelyhet! Mégis legyen meg a te akaratod!” Hát ezt a kelyhet, a szenvedés kelyhét és ezt a keresztséget, a vértanúság keresztségét kell majd megosztaniuk Zebedeus fiainak is Jézussal. És bemennek a dicsőségbe. De másmilyen dicsőséges ország lesz az, mint amilyet ők elképzeltek.
A főhelyek dolgában pedig egészen szigorúan beszél Jézus. Azt mondja, hogy nem rajta múlik, hogy kik kapják. Fogalmuk sincs a tanítványoknak, hogy miről beszélnek, amikor ezeket a helyeket kérik. Hogy a mennyek országában kit milyen hely illet, honnan tudhatná azt földi halandó? És persze, hogy nem arról a földi szervezetről van szó, amiről a tanítványok álmodnak.
De Jézus nem utasítja el azt sem, hogy itt a földön valamilyen szervezetet alapít. És az Egyházat valóban nemcsak láthatatlannak és lelkinek, de e világon élő közösségnek is akarja és szervezi. Tehát itt is hatalom van akkor? Olyan, mint a földi országokban? Erre is válaszol nekünk a mai evangélium, mert Jézus helyreigazítja ebben is a tanítványok gondolkozását.
Nem azt mondja, hogy senki se legyen közületek első. Hanem azt mondja, hogy aki első akar lenni, az legyen a többinek a szolgája.
Nem azt mondja, hogy nincsen vezetés, nincsen felsőbbség az ő közösségében, az ő országában, hanem a saját személyének a példáján mutatja meg, hogy mit ért ő ezen a felsőbbségen. Megmutatja, hogy életét adja váltságul sokakért. Ez volt az alapja annak, hogy milyennek kell lenni a vezetőnek és a vezetésnek az Egyház közösségében.
Tehát
nem valamiféle vezetés nélküli vagy látható szervezet nélküli mozgalom elindítója Jézus, hanem igenis látható népet és országot szervez az Egyházból itt a történelemben.
De ebben egészen más törvényszerűségek élnek, mint a földi világ hatalmasainak a törvényei.
Amikor most a Szentatya kérésére a világ minden egyházmegyéjében megnyitjuk a 2023-ra kitűzött püspöki szinódus előkészítését, közös gondolkodásra vállalkozunk plébániai és egyházmegyei szinten Egyházunk küldetésének teljesítéséről.
A középpontban azonban, ahogyan a mai evangéliumban is hallottuk, nem az Egyház szervezete és működési módja áll, hanem a küldetés.
Hogyan tudjuk Krisztus örömhírét legjobban átadni annak a világnak, amelyben élünk. Erre keressük a választ, mégpedig úgy, hogy tudatában vagyunk: minden megkeresztelt ember megkapta a Szentlélek ajándékát. Ezt az ajándékot a bérmálás megerősíti, az egyházi rend szentsége pedig, nemcsak fokozatban, hanem lényegileg is kibővíti. Ezért mindenki a maga küldetésében járul hozzá Egyházunk közös feladatának teljesítéséhez. Ehhez pedig mindannyiunk részéről áldozatkészségre van szükség, személyes szeretetkapcsolatra Krisztussal, aki küldetésünk tartalma és erőforrása.
Amikor a következő hónapokban összehívjuk az egyházmegyei testületeket, például a papi szenátust, a pasztorális tanácsot, az egyházközségi képviselő-testületek vezetőit, vagy az egyes plébániákon működő képviselő-testületeket és más közösségeket, mozgalmakat, akkor ennek a közös feladatnak a konkrét témáiról fogunk tanácskozni.
Kérjük a mai szentmisében a Szentlélek világosságát és erejét, hogy szívünket megnyitva, egymásra ráfigyelve a hit szemével tudjuk áttekinteni szolgálatunk lényeges területeit, hogy az Eucharisztikus Kongresszus nagy lelki eseményéből táplálkozva, valóban meg tudjunk újulni hitünk örömében és missziós küldetésünkben. Ámen.
*
Erdő Péter bíboros a szentmise végén kihirdette, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében Varga Norbert irodaigazgató, valamint Vadász Kinga szociális testvér lesznek a szinodális folyamat megbízott kapcsolattartói. „Reméljük, hogy hozzá tudunk járulni a világegyház közös imádságához” – fogalmazott Erdő Péter.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
(té)
