Mindmáig tartó csoda – a sienai szentostyák
Az olaszországi Siena városa, amely három festői dombon terül el Toscanában, az egész világon ismert. Nemcsak a gyönyörű középkori építészete, a Piazza del Campo vagy Szent Katalin miatt, hanem az eucharisztikus csoda révén, ami 1730 óta szüntelenül tart. 223 megmaradt szentostya, melyet az 1730. augusztus 14-i szentmisén változtattak át, minden fizikai és kémiai törvény ellenére a mai napig megőrizte meglepő frissességét, anélkül, hogy akár csak minimális mértékben is romlásnak indult volna.
A katolikus hitre megtért dán író, J. Jørgensen 1914-ben azt írta, hogy ez az egyik legnagyobb tartós csoda a világon.
E nagy csoda története 1730. augusztus 14-én este kezdődött, Szűz Mária mennybevételének vigíliáján. Siena lakosai mind a helyi katedrálisban (Mennyekbe fölvett Mária-székesegyház) gyűltek össze, ünnepélyes esti dicséretre. A többi templom ekkor már zárva volt. A tolvajok kihasználták az alkalmat, és betörtek a Szent Ferenc-bazilikába. Értékes tárgyakat keresve feltörték a szentségház ajtaját, és elvitték az ezüst cibóriumot az átváltoztatott szentostyákkal.
A ferencesek csak reggel vették észre az éjszakai betörést. A szentségtörés híre gyorsan elterjedt a városban. Az embereket lesújtotta a bánat, a városi tanács elrendelte, hogy minden eszközt vessenek be a tolvajok keresésére. A következő nap délelőttjén az egyik helyi lakos megtalálta a kendőt, ami az ellopott cibóriumot takarta, ám az ostyák ekkor még nem kerültek meg. Két nappal később Paolo Schiavi klerikus a Santa Maria di Provenzano-templomban tartott szentmise alatt észrevette, hogy a mellette lévő persely fehér szentostyákkal van tele. A szentmise után ezt azonnal jelentette is a helyi plébánosnak, G. Bozzegolinak. Amikor kinyitották a perselyt, 351 beszennyezett, pókhálóval borított szentostyát találtak benne. Valamennyit gondosan megtisztították, és értesítették a helyi érseket, aki azonnal Provenzanóba jött, hogy a ferencesekkel együtt megállapítsa, vajon valóban a Szent Ferenc-bazilikából ellopott szentostyákról van-e szó. Egy alapos vizsgálat be is bizonyította ezt a feltételezést. Pontosan 348 egész és 6 fél szentostyát találtak. Másnap A. Zondadari érsek ünnepélyes körmenetben mintegy háromezer, fáklyákat és vezeklőkereszteket cipelő helyi lakossal együtt a szentostyákat a Szent Ferenc-bazilikába vitte. A környező falvakból és városokból olyan nagy számban tódultak oda a hívek, hogy a szentostyákat néhány napra nyilvános szentségimádásra helyezték ki. Az emberek mély hittel és szeretettel imádták a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, hogy ezzel elégtételt nyújtsanak Istennek a szentségtörésért. Több mint száz szentostyát osztottak ki a híveknek a szentáldozásnál.
Nem sokkal az események után azonban a ferencesek és a hívek egyre inkább tudatosították, hogy ezeket a szentostyákat nem kellene szentáldozáskor szétosztani, hanem inkább nyilvános szentségimádásra kellene őket kihelyezni. Teltek-múltak a hónapok, majd az évek. Mindenki csodálattal észlelte, hogy a szentostyák nem indultak romlásnak, hanem megőrizték meglepő frissességüket és kellemes illatukat. A szentostyák állapotát hivatalosan először Carlo Vipera atya, a ferencesek rendjének általános elöljárója vizsgálta meg 1780. április 14-én. A dekrétumban ezt írta: „Valódi csodának ismertük el, hogy az átváltoztatott szentostyák 50 éven át teljesen megőrizték frissességüket.”
A jelenség egyedülálló a tudomány történetében
A csodálatos módon fennmaradt szentostyák következő vizsgálatát Tiberio Borghese érsek végezte 1789. február 9-én. Jelentésében ezt írta: „Én magam és munkatársaim is nagyítóval gondosan megvizsgáltuk a szentostyákat, melyek két paténán voltak szétrakva. Megállapítottuk, hogy teljesen frissek, és nem bomlanak.” Az érsek egy kiegészítő kísérletet is végzett: a lepecsételt cibóriumba az átváltoztatott szentostyák mellé tíz évre elhelyezett nem átváltoztatott ostyákat is. Amikor a tíz év elteltével egy bizottság kinyitotta ezt a cibóriumot, megállapították, hogy a nem átváltoztatott ostyákból csak sötétsárga por maradt. A püspök által vezetett bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez is az 1730-as szentmisén átváltoztatott, tökéletesen friss szentostyák állandóan tartó csodájának bizonyítéka. 1815. június 15-én a sienai érsek megbízott egy teológusokból és orvosokból álló különleges bizottságot, hogy vizsgálják meg újra a szentostyákat. A tüzetes vizsgálat után a bizottság megerősítette a szentostyák állandó frissességének csodás voltát. Az évek folyamán volt még bőven hasonló megállapítás és vizsgálat.
A legszakszerűbb vizsgálatot 1914-ben végezték X. Pius pápa kívánságára. Ezt neves sienai és pisai tudósok és professzorok csoportja vezette. Mikroszkópos vizsgálattal megállapították, hogy az ostyákat búzalisztből készítették, mely tökéletes állapotban maradt fenn. A tesztek bebizonyították a keményítő általános jelenlétét. A bizottság hozzátette, hogy a búzakenyér csak úgy maradhatott volna fenn hosszabb időn keresztül, ha steril körülmények között készítették volna, és antiszeptikus edényekben tárolták volna. Az ostyákat azonban hagyományos módon sütötték, és normális körülmények között tárolták, tehát ki voltak téve a levegő és a különféle mikroorganizmusok hatásának. Pár év alatt tehát fel kellett volna bomlaniuk. A bizottság kijelentette, hogy a – minden fizikai és kémiai törvény ellenére – tökéletes állapotban fennmaradt, csodálatra méltóan friss és kellemesen illatozó szentostyák nagy csodáról tesznek tanúbizonyságot, amit a tudomány nem képes megmagyarázni. A vizsgálat fő szaktekintélye a világszerte elismert Siro Grimaldi vegyészprofesszor volt. Jelentésében többek között ezt írta: „A penésszel nem fertőzött szent darabkák sértetlensége példátlan jelenség, mely ellene mond a szerves anyagok megmaradására vonatkozó természeti törvényeknek. Ez a jelenség egyedülálló a tudomány történetében.” A következő vizsgálatot 1922. június 3-án végezték, annak alkalmából, hogy a szentostyákat új szentségtartóba helyezték. A vizsgálat eredményei megegyeztek a korábbi eredményekkel: igazolták az ostyák tökéletes állapotát és frissességét.
E csoda tanúságot tesz Krisztus valóságos jelenlétéről az Eucharisztiában
1950-ben új, értékes szentségtartót készítettek, és ebben helyezték el a csodás Ostyákat. Sajnos, ez a szentségtartó nagy kísértést jelentett a tolvajok számára, és az 1951. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszakán el is lopták, a szentostyákat pedig szétszórták a szentségházban. Az érsek, akit értesítettek a lopásról, személyesen számolta meg az Ostyákat. Mind megvolt: 223 egész és két fél. A kellemes búzakenyér-illatú ostyák, oly fehérek, mintha csak pár nappal ezelőtt sütötték volna őket, ma is sértetlen állapotban vannak. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az 1730-ban átváltoztatott ostyák; Krisztus valóságos teste. E csodálatos jel által Jézus Krisztus azt akarja, hogy tudatosítsa minden ember, hogy az Eucharisztia Ő maga, aki feltámadt testében valóságosan jelen van.
Kötelességünk teljes szívünkből hálát adni Istennek ezért a rendkívüli jelért, mely annak a hitnek a megerősítésére adatott nekünk, hogy a feltámadt Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában. A csodálatos szentostyákat minden hónap tizenhetedik napján és az 1730-ban történt rablást követő megtalálásuk évfordulóján szentségimádásra helyezik ki a hívők számára. Továbbá minden évben az úrnapi körmenetben végigviszik őket Siena utcáin több ezer hívő részvételével.
A világszerte elismert olasz fizikus, Enrico Medi, a csodás módon fennmaradt szentostyák megvizsgálása után ezt írta: „A történelem garantálja a csoda abszolút kontinuitását. Ezek ugyanazok az ostyák, mint 1730. augusztus 14-én. Az emberi tudomány elhallgat, ha szemtől szembe kerül ezzel a valósággal, mely 223-szoros, és immáron több mint két és fél évszázada tart. Nemcsak hogy nem tudja megmagyarázni, de bizonyosan tudja, hogy nem lehet megmagyarázni, mivel ez a tény minden jól ismert és alapvető természeti törvény ellenére áll fenn. Egy magasabb Ok beavatkozásával állunk itt szemben, ami nem lehet tudományos kutatás tárgya. Istennek ez a közvetlen beavatkozása szó szerinti értelemben vett csoda, olyan csoda, mely évszázadok óta folyamatosan tart, s így tanúságot tesz Krisztus valóságos jelenlétéről az Eucharisztiában.”
Számos szent és pápa zarándokolt el Sienába, hogy lerója tiszteletét az eucharisztikus csoda előtt: Bosco Szent János, Szent X. Pius, Boldog XV. Benedek, XI. Pius, XII. Pius, Boldog XXIII. János, VI. Pál.
Sienai tartózkodása alatt II. János Pál pápa 1980. szeptember 14-én sokáig időzött imádásban a csodálatos szentostyákban jelen lévő Jézus előtt. A szentségimádás végén ámulattal telve felkiáltott: „Itt van!”
(M. Piotrowski SChr, szentkelemenbuk.hu)
