Ferenc pápa bevezetőt írt XVI. Benedek írásaihoz
Ferenc pápa előszót írt Joseph Ratzinger (XVI. Benedek) Az igazi Európa, identitás és küldetés (La vera Europa, identità e missione) című könyvéhez, amely az emeritus pápa válogatott írásaiból összeállított sorozat harmadik kötete. Ferenc pápa előszavát, melyet az alábbiakban magyar fordításban olvashatnak, a Corriere della Sera olasz napilap tette közzé szeptember 12-én.
Örülök, hogy bevezethetem ezt a kötetet, amely Joseph Ratzinger (XVI. Benedek) válogatott írásait gyűjti egybe Európáról, és amelyet a témához illően a Szentszék és az Európai Unió közti diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulójára adtak ki.
Az emeritus pápa a rá jellemző világos, könnyen érthető módon és ezzel együtt mélyrehatóan vázolja fel remekül az alapító atyákat kétségtelenül inspiráló „Európa-képet”, amely nagysága alapját jelenti, és amelynek végleges elhomályosulása teljes és visszafordíthatatlan összeomlásához vezetne.
Mert – és ezt talán mindenkinél jobban megtanítja nekünk az, aki azért is választotta magának a Benedek nevet, hogy felhívja Európa figyelmét a gyökereire – Európának, a kreativitásának, az egészséges jólétének és mindenekelőtt emberiességének alapjában a megtestesülés embersége áll. Joseph Ratzinger azt írja, hogy „Jézus Krisztus alakja az európai történelem középpontjában áll, és az igazi emberség, egy új emberiesség alapja. Mert ha Isten emberré lett, akkor az ember egy teljesen új méltóságra tett szert. Ha azonban az ember csupán egy esetleges evolúció terméke, akkor maga az emberiessége is véletlen, és akkor eljön az idő, amikor az embert fel lehet áldozni látszólag magasabb rendű céloknak. Ha azonban Isten teremtett, akart minden egyes embert, akkor teljesen más a helyzet. És ha maga Isten emberré lett, sőt, még szenvedett is az emberért, akkor az ember részesül magának Istennek a méltóságából. Aki tévesen ítéli meg, mi az ember, az magát Istent támadja.”
A szószaporításon és a hangzatos kiáltványokon túl Európában ma éppen az a gondolat vész el egyre jobban, hogy minden ember életét tiszteletben kell tartani, és ez azzal kezdődik, hogy elvész az emberi élet szentségének tudata, vagyis elhomályosul annak tudata, hogy Isten teremtményei vagyunk. XVI. Benedek nagy bátorsággal és előrelátással nem fél időről időre leleplezni a teremtés drámai tagadásának számtalan megnyilvánulását, egészen a jelenlegi, utolsó következményekig, amelyeket teljesen világos és meggyőző módon ír le a bevezetőjében.
A kötetet ugyan nagy realizmus hatja át, mégsem pesszimistán vagy szomorúan zárul, éppen ellenkezőleg: „Reményem egyik forrása abban áll – írja –, hogy az Isten iránti vágyakozás, Isten keresése mélyen bele van írva minden emberi lélekbe, és nem tűnhet el. Bizonyos időre persze meg lehet feledkezni Istenről, a süllyesztőbe lehet tenni és más dolgokkal foglalkozni, de Isten soha nem tűnik el. Egyszerűen igaz az, amit Szent Ágoston mond, hogy mi, emberek egészen addig nyugtalanok vagyunk, amíg meg nem találtuk Istent. Ma is létezik ez a nyugtalanság. És ez reményt jelent, hogy az ember mindig újra, ma is útra kel e felé az Isten felé.”
Felfedve boldogságának titkát ezekben a nehéz időkben, XVI. Benedek így megmutatja nekünk az utat is, amelyen járnunk kell Európa újjászületéséhez.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Vatican News
Magyar Kurír
