Téves párkapcsolati klisék
Karen Nimmo klinikai szakpszichológus, az On the Couch szerkesztője a Mediumon gyűjtötte össze azokat a párkapcsolati kliséket, amelyek ahelyett, hogy segítenének, sokkal inkább akadályoznak minket a harmonikus kapcsolatok fenntartásában. Te mit gondolsz róluk: jó tanácsok vagy kártékony közhelyek?
Lefekvés előtt ki kell békülni
Vannak azok a típusú veszekedések, amelyeket nagyon jó rögtön átbeszélni, feloldani, hogy ne negatív érzésekkel térjetek nyugovóra, hanem érzelmileg is meg tudjatok pihenni. Viszont olyan összetett konfliktusok, párkapcsolati krízisek is adódhatnak az életetekben, amelyeket egyszerűen képtelenség pár óra alatt rendezni. Ha ilyenkor is ragaszkodni próbáltok az „addig nem alszunk, amíg ki nem békültünk” – szabályhoz, akkor a végkimerülésig fogjátok nyűni egymást. Ha több egymást követő este így tesztek, olyan kialvatlanság lehet úrrá rajtatok, hogy az életetek többi területének a menedzselése is veszélybe kerülhet. A konfliktusok közös feldolgozására való törekvés természetesen nagyon fontos, de az is lényeges, hogy időnként tudjátok jegelni a problémákat, eltávolodni a helyzettől, rendezni a sorokat, hogy aztán egy előre megtervezett időpontban újult erővel, kipihenten láthassatok neki az egyezkedési folyamatnak. A nyugodtabb lelkiállapot abban is segít, hogy nagyobb eséllyel legyetek képesek befogadni egymás nézőpontját, szempontjait.
Az ellentétek vonzzák egymást
Amikor először találkozol valakivel, és elemi erővel tör rád a vágyakozás, az gyakran inkább vészharang, mint zöld lámpa. Amikor két ember gyógyulatlan sebei működésbe lépnek, az sokszor tűzijátékszerű izgalomhoz vezet – az elején. Aztán rengeteg gyötrelemhez, szenvedéshez, nemritkán bántalmazáshoz. Esélyed sincs megismerni a másikat, mert igazából végig arra reagálsz, amit magadból vetítesz ki rá. A szerelemnek viszont, bármit is mondanak a költők, nem kell héjanász az avaron típusú csatározásokkal telnie. Kutatások szerint még az elsőre ellentétesnek tűnő tulajdonságokkal bíró párokban is több a közös, mint gondolnánk. Hasonló értékrendjük, prioritásaik, világlátásuk, életcéljaik vannak. Enélkül is lehet, csak hihetetlenül nehéz és kimerítő lesz.
Olyan partnert keresünk, mint amilyenek a szüleink
Az mindenképpen igaznak tűnik, hogy amikor hagyjuk sodródni magunkat, akkor általában pont az ismerős dinamikák vonzanak minket. Amit megszoktunk, amiben felnőttünk. Például hogy mennyi volt a konfliktus, a káosz, az agresszió, a szenvedélybetegség a családunkban, milyen ingerek értek minket, mit tanultunk a kötődésről és milyen védekezési mechanizmusokat alakítottunk ki. Az is előfordulhat, hogy úgy döntünk, azokkal az emberekkel aztán szóba sem állunk, akik kicsit is hasonlítanak a szüleinkre. Ez szintén meggátolhat minket a jó döntések meghozatalában, hiszen ebben a sémában még mindig a szülői minták határozzák meg a párválasztásunkat – csak épp ellentétes előjellel. Nagyon fontos, hogy a zsigeri reakciók helyett minél tudatosabb döntéseket hozzunk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha tisztában vagyunk a minket érő családi hatásokkal, dinamikákkal, kellő önismerettel rendelkezünk és megdolgoztuk a gyerekkori történeteinket.
Ha egyszer megcsalt, újra megteszi
A pszichológia egyik alapvetése, hogy az emberek múltbeli viselkedéséből következtetni lehet a jövőbeli magatartásukra. Igen ám, de az egyszeri cselekedeteknél ez az összefüggés bizonytalanabbá válik. Persze ha a hazugság, a manipuláció, a megállapodások megszegése mintázatszerű, azaz más helyzetekben is jellemző valakire, akkor fontos otthagyni. Egy-két hibát azonban mindenféle ember elkövet. Sőt, az, hogy hosszú távú kapcsolatok során a partnerünkön kívül másokhoz is vonzódni fogunk, szinte törvényszerű. Ez nem jelenti azt, hogy véget ért a szerelem. Csupán azt, hogy emberek vagyunk. Ettől persze még egyáltalán nem mindegy, hogyan kezeljük ezeket a vonzalmakat. Mit engedünk meg magunknak, milyen témákról beszélgetünk a partnerünkkel, milyen megállapodások mellett köteleződünk el. Ha megcsalunk valakit, nem mindegy, hogyan kérünk bocsánatot, mennyire bánjuk meg a tettünket, mit teszünk a jóvátétel érdekében.
Nem szerethetsz mást, amíg nem szereted önmagad
Az biztos, hogy ha alacsony az önértékelésed, lelki problémákkal küzdesz, nehezen szabályozod az érzelmeidet, sokkal kiszolgáltatottabb vagy. Ilyenkor fokozottan oda kell figyelni arra, hogy tartsd a határaidat, és csak olyan emberrel alakíts ki párkapcsolatot, aki egyenlőségre törekszik, odafigyel rád, támogató. Azzal is érdemes tisztában lenni, mekkora tévút, ha a másiktól várjuk a boldogságot. Ha abba az álomba ringatjuk magunkat, hogy majd találkozunk valakivel, és akkor egycsapásra megoldódnak a nehézségeink. Átmenetileg lehet, hogy el is tereli a figyelmünket az első találkozások eufóriája, de idővel nyilvánvalóvá fognak válni az elakadásaink, azokkal így is, úgy is meg kell küzdenünk. Igaz, sok szeretetet kaphatunk a partnerünktől, főleg, ha vigyázunk, hogy ne terheljük túl a kapcsolatot a problémáinkkal. Ugyanakkor ha bízol magadban és jól érzed magad a bőrödben, a dolgok könnyebbek lesznek. Meg tudod engedni magadnak, hogy időnként pihenj, és csak élvezd a kapcsolatot.
Sok hal van még a tengerben
Ezt azoknak az embereknek szokták mondani biztatásul, akik friss szakításon estek át. De ha épp összetörték a szívedet, ez egy nehezen hihető mondat, hallani sem akarsz halakról és tengerekről, azt éled meg, hogy a kapcsolatod különleges volt, a másik pedig pótolhatatlan. Idő kell ahhoz, hogy túl legyél ezen a veszteségen, és ismét nyitottá, kíváncsivá válj más emberekre. Addig inkább arra van szükséged, hogy a barátaid, rokonaid meghallgassanak, együttérezzenek veled, segítsenek elterelni a figyelmedet, szervezzenek programokat, főzzenek finom kajákat, legyenek ott melletted. Potenciális jövőbeli partnerekkel ráérsz akkor foglalkozni, ha az első hónapokat átvészelted. Ráadásul előfordulhat, hogy tényleg kevesebb ember közül választhatsz majd: például azért, mert tudatosabb, rendszerkritikusabb vagy, mint a legtöbben körülötted.
A szerelem mindent legyőz
A párkapcsolati boldogság természetesen olyan érték, amiért megéri küzdeni, sokat tenni. Ugyanakkor adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor annyira eltérő igényeitek lesznek a partnereddel, hogy jobban jártok a szétválással. Ha nem lépitek meg időben, együtt maradtok ugyan, de olyan dolgokról kell lemondanotok, amiket később megbántok, és talán egymást is gyűlölni kezditek érte. Ilyenkor jobb szeretetben elengedni a másikat.
Azt is érdemes tudatosítani magadban, hogy a szerelem értékét nem feltétlenül a tartóssága adja (pláne ha közben szenvedsz). Persze büszkék lehetünk a kerek évfordulókra, a nagy számokra, de egy rövidebb kapcsolat is lehet meghatározó, emlékezetes, fontos. Ráadásul a szakítás, a párkapcsolat vége sem az élet végét jelenti. Néha a helyes lépés szinglinek lenni, hogy újra fel tudd magadban építeni a bizalmat, és legközelebb olyan emberrel oszd meg, aki tisztel, szeret, és jót akar neked. (Ez nekünk keresztényeknek természetesen általában még a házasság előtti állapotra vonatkozik - szerk. kiegészítése)
(Milanovich Domi, divany.hu)
