Hét tévhit a boldogságról
Napjainkban komoly társadalmi megszállottság figyelhető meg a boldogsággal kapcsolatban. A jelenséget részben meglovagolja, részben gerjeszti a kapitalizmus, amely azt ígéri, hogy gyanús szolgáltatások, gyógyító kristályok, instant tanácsok megvásárlásával is közelebb juthatunk a vágyott célhoz. Annak ellenére, hogy annyit hajszoljuk, mégis keveset tudunk a boldogságról. Ha többet tudnánk róla, talán nem is üldöznénk ennyire.
Fonák módon ráadásul pont a boldogsággal kapcsolatos tévhiteink azok, amelyek, ha nem is a boldogság, de legalábbis egyfajta elégedettség elérésében akadályoznak minket. Barton Goldsmith amerikai pszichoterapeuta szerinte el kéne engedni ezeket a hiedelmeinket ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk az életet. A Psychology Today-en megjelent cikke alapján foglaljuk össze, mik ezek a hamis képzetek. Rád mennyi jellemző?
Valami baj van velem, ha nem vagyok mindig boldog
Nem, semmi baj nincs veled, ha nem vagy mindig boldog. Sőt, senki sem lehet állandóan boldog, az nem létezik. Valójában még hajlamosak is vagyunk túlbecsülni, hányszor vagyunk boldogok, mert sok más, hasonló érzelmet is a boldogság kategóriájába sorolunk. Könnyen összetévesztjük az eksztázissal, a katarzissal, a pezsgéssel, pedig sokan egyfajta belső békeként definiálják a boldogságot. A lényeg persze nem az, hogy valaki kívülről mondja meg neked, mi a boldogság. Hanem az, hogy jól érezd magad a bőrödben, és legyenek pozitív érzelmi állapotaid.
Ha sok pénzem lesz, boldog leszek
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szegénység, a nélkülözés, a létbizonytalanság mennyi negatív hatással bír a testi-lelki egészségünkre. Károsítja a gyerekek fejlődését, állandó stresszt okoz, fokozza a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzését, és még sorolhatnánk. Ugyanakkor azt is több kutatás kimutatta, hogy egy bizonyos bevétel felett nem nő a boldogságunk a pénz függvényében. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy ha megnyernénk az ötös lottót, akkor minden problémánk egy csapásra megoldódna – de ez a valóságban nincs így. Átmenetileg persze (át)rendeződik az életünk, javul a hangulatunk, de relatíve hamar visszaáll a ránk jellemző szintre. Fontos látni, hogy a kapitalizmusnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy elhidd: a javak felhalmozásával lehetsz boldogabb. Ez azonban egy olyan ördögi kör, amelyből nehéz kiszállni. Mindenből több kell, nagyobb, újabb. Hogy ezt elérd, egyre többet dolgozol, ráadásul a folyamatos vásárlással a környezetnek sem teszel jót.
Ha elérem a célomat, boldog leszek
Mindig veszélyes, amikor feltételekhez kötöd a boldogságodat. Ha megkapom azt az előléptetést, megnyerem azt a versenyt, megírom azt a könyvet, majd boldog leszek. Biztos vagy benne, hogy így lesz? Ezzel a megközelítéssel az a baj, hogy a célvonal állandóan mozgásban van, az élet folyamatosan változik, mindig más és más dolgokra vágyunk. Ráadásul jobban jársz, ha a külső megerősítések helyett a belső motivációdra fókuszálsz. Sokat számít, ha nemcsak a teljesítményt hajszolod, hanem képes vagy élvezni a célodig tartó utat, a tevékenységet, amit végzel. Magát a hegymászást, nem csak a pillanatot, amikor szétnézel a hegycsúcsról... és észreveszel egy sokkal magasabb hegyet.
Ha megtalálom az igaz szerelmet, boldog leszek
Ez talán az egyik leggyakoribb, amerikai romantikus filmek által is táplált mítosz. Hogy megismerkedsz valakivel, szerelembe esel, és akkor az egész életed varázsütésre jó lesz. Eltűnik belőled az üresség, nem fogsz szorongani, túljutsz az elakadásodon. A helyzet viszont az, hogy a rózsaszín köd szétfoszlása után minden nehézséged visszatér, csak átmenetileg menekülhetsz el a rád váró életfeladatok megoldása elől. Jobb esetben persze most már lesz melletted még valaki, aki támogat. De tőle várni a boldogságot egyrészt óriási teher a kapcsolaton, másrészt téged is sérülékennyé tesz. Ha azt éled meg, hogy az egész életed tőle függ, nehezebben fogsz kilépni egy destruktív kapcsolatból is.
Ha teljes életem van, sosem leszek boldogtalan
Minden egyes érzelemben van egyfajta ciklikusság, ez alól a kiteljesedés érzése sem kivétel. Az életszakaszaink, kapcsolataink, céljaink, egészségi állapotunk alakulásával újabb és újabb helyzetekben találjuk magunkat, amikkel kezdenünk kell valamit. Kontextusfüggő, hogy mi számít kihívásnak, milyen prioritásokkal éljük az életünket. A boldogság átmeneti állapot, de a jó hír az, hogy a boldogtalanság is. Arra érdemes törekedni, hogy a kettő egymáshoz viszonyított aránya minél inkább a boldogság felé dőljön, képesek legyünk megélni és minél hatékonyabban szabályozni az érzelmeinket, megtaláljuk a szépséget a mindennapi apró dolgokban is.
Ha nem keresem folyton a boldogságot, szomorú leszek
Ha görcsösen törekszel a boldogságra, az általában nem sok jót szül. Nehéz belátni, hogy az életünkben rengeteg tényező tulajdonképpen irányíthatatlan. Amikor épp nyugis időszak van, legalább akkor ne tegyél magadra pluszterheket azzal, hogy a boldogságot hajszolod. Inkább próbáld megérezni magadban az elégedettséget. Hidd el, ezt sokkal könnyebb megtalálni, fenntartani. Kellő önismerettel, személyes fejlődéssel elérheted, hogy az idő nagy részében elégedett tudj lenni – a boldogság viszont egy olyan soktényezős állapot, amelynek lehet örülni, ha épp megadatik, de nem kell kiborulni miatta, ha épp nem dübörög az életünkben.
Ha minden visszatér a normális kerékvágásba, boldog leszek
A koronavírus és a klímakatasztrófa idején sokunkban alakul ki tudatosan-tudattalanul az az elvárás, hogy majd minden olyan lesz, mint régen, és akkor ismét boldogok leszünk. Egyrészt az, hogy visszanézve minden könnyebbnek, pozitívabbnak tűnik, egy gyakori és teljesen egészséges torzítás. Másrészt lényeges felismerni, hogy a világ nem lesz ugyanolyan, mint korábban volt.
Jó eséllyel olyan körülményekre kell berendezkednünk, amelyekben egyre gyakoribbak a járványok, a természeti katasztrófák, nagyobb a hőség, kevesebb a víz stb. Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve soha nem leszünk boldogok. De az biztos, hogy a rugalmas alkalmazkodás képessége minden eddiginél jobban fel fog értékelődni, és újra meg kell tanulnunk megbecsülni azokat a dolgokat is, amiket eddig alapnak tekintettünk.
(Milanovich Domi, divany.hu)
