Ferenc pápa: Az alázatos szív elbűvöli Istent!
"Kedves testvéreim, jó napot és vidám ünnepet kívánok!
Ma, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén különös jelentőséget kap a Magnificat a liturgiában. Ez a dicsőítő ének olyan, mint egy „fénykép” Isten anyjáról. Mária „ujjong Istenben, mert letekintett szolgálóleánya alázatosságára” (vö. Lk 1,47–48).
Mária titka az alázatosság. Az alázatosság vonzotta rá Isten tekintetét. Az emberi szem mindig a nagyságot keresi, és a mutatós dolgok kápráztatják el. Isten viszont nem a külsőt nézi, hanem a szívet (vö. 1Sám 16,7), és az alázat elbűvöli. Az alázatos szív elbűvöli Istent!
Ma, a mennybe fölvett Máriát szemlélve kijelenthetjük, hogy az alázat a mennybe vezető út.
Az alázat jelentésű latin humilitas szó a humus szóból származik, amely földet jelent. Paradox igazság: ahhoz, hogy a magasba, a mennybe jussunk, alacsonyan kell maradnunk, mint a föld! Jézus ezt tanítja: „Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik” (Lk 14,11). Isten nem az adottságainkért, a gazdagságunkért, az ügyességünkért magasztal fel! Isten az alázatért van oda!
Isten azokat emeli fel, akik leereszkednek, azokat, akik szolgálnak. Mária ugyanis nem tulajdonít más címet magának, mint a szolgálóleány „címét”: ő „az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38). Semmi mást nem mond magáról, semmi mást nem keres magának.
Ma tehát megkérdezhetjük magunktól, mindannyian, a szívünk mélyén: hogyan állok az alázat terén? Arra törekszem, hogy elismerjenek, hogy érvényesüljek, és mások dicsérjenek, vagy azon vagyok, hogy szolgáljak? Tudok-e figyelni, mint Mária, vagy csak beszélni akarok és figyelmet kapni? Tudok-e hallgatni, mint Mária, vagy mindig csak fecsegek? Tudok-e hátralépni, tudok-e veszekedéseket és vitákat elsimítani, vagy mindig csak kitűnni próbálok? Gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken! Hogyan állok az alázat terén?
Mária a maga kicsinységében elsőként hódítja meg a mennyet. Sikerének titka éppen abban rejlik, hogy kicsinek, rászorulónak ismeri el magát. Istennél csak azok képesek az egészet befogadni, akik semminek ismerik el magukat. Ő csak azokat tölti be, akik kiüresítik önmagukat. Mária pedig a „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28), éppen az alázatossága miatt.
Számunkra is az alázat mindig a kiindulópont, hitünk kezdete. Lényegi fontosságú, hogy szegények legyünk lélekben, vagyis, hogy rászoruljunk Istenre.
Akik el vannak telve önmagukkal, azok nem adnak teret Istennek – és sokszor el vagyunk telve önmagunkkal –, de akik alázatosak maradnak, azok lehetővé teszik az Úr számára, hogy nagy dolgokat vigyen véghez (vö. Lk 1,49).
A költő Dante így nevezi Szűz Máriát: „alázatos és legdicsőbb teremtmény” (Paradicsom XXXIII, 2).
Jó belegondolni, hogy a történelem legalázatosabb és legmagasztosabb teremtménye, az első, aki egész lényével, testével és lelkével, meghódította a mennyet, életét többnyire otthon, hétköznapiságban és alázatban töltötte!
A kegyelemmel teljes napjai nem voltak túl feltűnőek. Gyakran egyformán, csendesen teltek: külsőleg semmi rendkívülit nem lehetett észrevenni. De Isten tekintete mindig Márián maradt, csodálta alázatát, készségét, bűn által nem értintett szívének szépségét.
Ez a remény nagyszerű üzenete mindannyiunk számára: számodra, aki egyforma, fárasztó és gyakran nehéz napokat élsz meg. Mária ma arra emlékeztet, hogy Isten téged is erre a dicsőséges sorsra hív. Ezek nem szép szavak, hanem az igazság! Ez nem mesterkélt happy end, nem jámbor illúzió vagy hamis vigasztalás. Nem! Ez a tiszta, élő és igaz valóság, mint amilyen a mennybe fölvett a Szűzanya! Ünnepeljük őt ma gyermeki szeretettel, ünnepeljük őt örömmel, de alázatosan, attól a reménytől vezérelve, hogy egy napon vele leszünk a mennyben!
Imádkozzunk most hozzá, hogy kísérjen bennünket a földről a mennybe vezető úton! Emlékeztessen arra, hogy az út titka az alázat szóban rejlik – ne feledkezzünk meg erről a szóról! –, és hogy a kicsinység és a szolgálat a célba érésnek, a mennyország elérésének a titka!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Csatlakozom az afganisztáni helyzet miatti egyhangú aggodalomhoz.
Kérlek benneteket, imádkozzatok velem a béke Istenéhez, hogy a fegyverropogás megszűnjön, és [a szembenálló felek] a párbeszéd asztalánál találjanak megoldást.
Az ország meggyötört lakossága: férfiak, nők, idősek és gyermekek csak így térhetnek vissza otthonaikba, és élhetnek békében, biztonságban, egymás iránti teljes tiszteletben.
Az elmúlt órákban erős földrengés rázta meg Haitit. Sok a halálos áldozat, a sérült, jelentősek az anyagi károk. Szeretném kifejezni közelségemet a földrengés sújtotta emberekhez.
Imádkozom az Úrhoz az áldozatokért, és szeretném bátorítani a túlélőket. Remélem, hogy a nemzetközi közösség megértő érdeklődést tanúsít irántuk. Mindenki szolidaritása enyhítse a tragédia következményeit!
Imádkozzunk együtt a Szűzanyához Haitiért! Üdvöz légy, Mária…
Köszöntelek mindannyitokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok: családok, egyesületek és egyéni hívők. Külön is köszöntöm a Santa Giustina in Colle-i csoportot, a carugatei fiatalokat, a Sabbio Bergamasco-i és a veronai fiatalokat.
Szeretnék egy szót szólni azokhoz is, akik az augusztusi szabadság napjait különböző üdülőhelyeiken töltik: derűs nyugalmat és békét kívánok nekik. De nem feledkezhetem meg azokról sem, akik nem tudnak elmenni nyaralni, azokról, akik a közösség szolgálatában maradnak, és azokról sem, akik nehéz körülmények között vannak, amit a rendkívüli hőség és egyes szolgáltatásoknak az ünnepek alatti szüneteltetése csak súlyosbít. Különösen a betegekre, az idősekre, a fogvatartottakra, a munkanélküliekre, a menekültekre, az egyedül vagy nehéz helyzetben lévőkre gondolok. Mária terjessze mindegyikük fölé anyai oltalmazó szeretetét!
Kérlek benneteket, hogy ma tegyetek meg egy szép gesztust: menjetek el valamelyik Mária-kegyhelyre, és fejezzétek ki tiszteleteteket a Szűzanya iránt.
Akik Rómában vannak, elmehetnek a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy a Salus Populi Romani ikonja előtt imádkozzanak.
Mindenkinek áldott vasárnapot és boldog Nagyboldogasszony-ünnepet kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!"
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
