Az Eucharisztia vértanú pápája
Szixtusz pápa szolgálata során lángolt fel Valeriánusz császár idejében az a kemény keresztényüldözés, mely sok hívő életét követelte. 258. augusztus 6-án a Pretesztátusz- (másik hagyomány szerint a Kallixtusz-) katakombában misézett Szixtusz pápa, amikor a császár testőrei rátörtek, letartóztatták, és másnap lefejezték négy diakónusával együtt. A vérengzés a következő napokban is folytatódott, ekkor esett áldozatul többek között Szent Lőrinc diakónus is. Róma egyháza pedig egy ideig vezetés nélkül maradt.
A szentként tisztelt Szixtus püspököt a Kalixtusz-katakombában temették el, és egyike lett a legpéldaadóbb helyi szenteknek. Nevét hamarosan fölvették a római misekánonba, melyben máig idézzük őt az eucharisztikus imádságban, a Boldogságos Szűz Mária, Szent József és az apostolok említése után, ebben a sorrendben: „Emlékezzél meg Urunk, … Linusz, Klétusz, Kelemen, Szixtusz, Kornél, Ciprián, Lőrinc, Krizogonusz, János és Pál, Kozma és Damján vértanúidról és minden szentedről. Az ő érdemeikért és könyörgésükre add, hogy mindenben érezzük oltalmadat. Krisztus, a mi Urunk által.”
A Gondviselés megőrizte Szent Ciprián egyik levelét (Epist. 80), melyben a nagy karthagói püspök pontos információk alapján beszámol az eseményről. Az írás tükrében tudatosul bennünk, hogy egykor, az üldöztetések idején mit is jelentett és mivel is járhatott az Eucharisztia ünneplése. Krisztus követésének legmagasabb szintjét jelentette, és ez a római jog számára még a kötelező igazságszolgáltatási eljárást is fölöslegessé tette. Misézett, tehát Krisztus papja, aki nem követi a birodalom isteneinek tiszteletét. Szixtuszt római polgárként lefejezték, mint Pál apostolt az ostiai úton mintegy kétszáz évvel korábban.
Szent Ciprián püspök és vértanú ekképpen számolt be Róma püspökének a vértanúságáról:
„Szeretett Testvérem! Leveledre nem válaszolhattam azonnal. Ennek az a magyarázata, hogy minden klerikusomat közvetlenül fenyegeti az üldözés, és így innen el nem mozdulhattak, hiszen valamennyien készek életük feláldozása árán átvenni Istentől a mennyei jutalmat. Most azonban közölhetem: visszajöttek azok, akiket Rómába küldtem biztos hírekért, hogy mit tartalmaz a velünk kapcsolatos császári rendelet. Eddig ugyanis csak különféle, ellentmondó és bizonytalan híreszteléseket terjeszthettek.
Most azonban már tudjuk, hogy mi a valóság. Valerianusz császár leiratot küldött a szenátushoz, hogy azonnal végezzék ki a püspököket, papokat és diakónusokat; a (keresztény) szenátorokat meg a császári főtisztviselőket és a római lovagokat pedig fosszák meg méltóságuktól és javaiktól. Ha vagyonukat elveszítve is megmaradnak kereszténynek, le kell fejezni őket, feleségüket pedig fosszák meg vagyonuktól, és száműzzék. A császári pénzváltóktól – akár régebben tettek hitvallást, akár most tesznek – a náluk levő pénzt az állam részére el kell kobozni, őket pedig megkötözve és jogfosztottan a császári birtokokra kell hurcolni.
Valerianus császár e leiratához csatolta annak a rendeletének a másolatát is, amelyet a provinciák helytartóihoz küldött ügyünkben. Szent reménységben várjuk minden nap ezt a rendeletet, a hit erejével nézünk szembe a kínokkal, amelyeket bátran akarunk elviselni. Az Úr jóságából és irgalmából számítunk az örök élet koszorújára. Közlöm még, hogy Szixtuszt augusztus 6-án kivégezték a temetőben négy diakónussal együtt. Rómában a prefektusok (rendőrfőnökök) pedig mindennap kegyetlenül folytatják az üldözést; ha valakit feljelentenek náluk, azt azonnal kivégeztetik, javaikat pedig az államkincstár számára elkobozzák.
Kérlek, közöld ezeket az értesüléseket többi püspöktársunkkal is, hogy az ő buzdító szavuk megerősítse mindenütt a testvéri közösséget, és készítsenek fel mindenkit a lelki harcra. Mindegyikünk ne annyira a halálra gondoljon, hanem inkább a halhatatlanságra. Teljes hittel és egész bátran adják át magukat az Úrnak. Félelem helyett inkább öröm legyen a szívükben hitünk megvallásakor, hiszen tudják, hogy Isten és Krisztus katonáinak sorsa nem a pusztulás, hanem a koszorú elnyerése. Az Úrban minden jót kívánok neked, szeretett testvérem!”
*
Az Egyház így imádkozik augusztus 7-én vértanú testvéreiért: „Mindenható Istenünk, Szentlelked erejével tégy minket tanulékonnyá a hitben, és állhatatossá a hit megvallásában, amint megadtad Szent II. Szixtusz pápának és társainak is, hogy életüket áldozzák evangéliumodért, tanúságtételükkel pedig megvallják Fiadat, Jézus Krisztust. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké”.
Vértesaljai László SJ
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
