Adjunk időt a gyermekeinknek
Issa Waters életmódtanácsadó elgondolkodtató sorait érdemes elolvasni, talán tanulunk belőle: “Egy nap a fiam mögött mentem a lépcsőn, de bosszantóan lassan haladt. Már szólni is akartam neki, hogy menjen gyorsabban. Fogalmam sincs, miért siettem, de valamiféle düh kezdett kialakulni bennem a lassúsága miatt.
Azt hiszem, ez nem az én napom. Aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve elkezdtem fejben számolni a másodperceket amíg felfelé slattyogtunk. 7-ig számoltam, mire felértünk a lépcső tetejére. Fantasztikus! Ez végül is nem sok idő.
Néhány nappal később, hazaérve, próbáltam kisegíteni a kislegényt az autóból. A cipőjével bíbelődött, fel akarta venni. Minek, hisz egyenesen a házba mentünk – gondoltam. Nem lehetne csak úgy lazán kézbe venni és indulni? Nem, neki fel kell vennie a cipőt. Az volt az érzésem, hogy direkt húzza az időt. Elkezdtem számolni, 8-hoz értem. Kész. Hurrá! Mehetünk.
Aztán akadnak helyzetetek, amikor a várakozás sokkal hosszabb. Például az esti fürdetések. Néha tényleg úgy tűnik, hogy a világ végezetéig tartanak. És ha belegondolok, ezt az időt, mennyi másra fel tudnám használni…
Amiről itt beszélek, azok az apró pillanatok, amikor azt akarom mondani, “Siess!” Azok a kis pillanatok, amikor azt akarom, hogy csak egy kicsit legyen gyorsabb, mert… hát őszintén, nem is tudom, miért. Talán mert igen-igen elfoglalt felnőtt vagyok és rengeteg fontos teendőm van. Valóban?!
A következő hetekben minden ilyen sietős pillanatban elkezdtem számolni. Aztán hamar rájöttem, hogy milyen oktalanul feszítettem eddig a húrt, hiszen nagyon ritkán jutottam el a számolásban 20-ig. 20 másodpercig!
Valóban ezt a töredék időt próbálom megmenteni, amikor siettetem a gyermekem?
20 másodperc, igazán semmi. Tényleg semmi! Nem segít rajtam. Ugyanakkor ez a 20 másodperc a gyerekem számára minden! Ez a szabadság, az ő szabadsága, hogy a maga tempójában oldja meg a dolgokat, hogy haladjon, fejlődjön. És rendkívül fontos számára, hogy én is ott legyek vele ezekben a pillanatokban, ahelyett, hogy rohannék.
Próbáljátok ki!
Mielőtt legközelebb sietnénk, adjunk időt a gyermekeinknek. 20 másodpercet. Vegyünk egy nagy levegőt és kezdjük el számolni a másodperceket. És nézzük meg azt is, hogy mit nyerünk, nyerhetnénk azzal azzal, ha pár másodperccel hamarabb érnénk oda valahová.
Adjuk oda a másodperceket gyermekeinknek
Ha így teszünk, akkor hamar kiderül, hogy ezeket a másodperceket is vissza is kapjuk. Nem állunk már türelmetlenül a lépcsőn, nem néz ránk dühösen a gyermekünk, nem dobolunk a lábunkkal, nem feszülünk szét.
Visszakapjuk ezeket türelmes másodperceket, amiket gyermekünkért teszünk. Csak legyünk ezekben a pillanatokban teljesen a gyermekeinkkel. Ez a 20 másodperc megváltoztathatja mindannyiunk életét.”
(24.hu)
