A Katekizmus a homoszexualitásról és a házasságról
A Katolikus Egyház Katekizmusa szépen és világosan fogalmaz a homoszexualitásról, a házasságról ésa házastársi szeretetről is:
TISZTASÁG ÉS HOMOSZEXUALITÁS
2357 A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva --mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket -- mindig vallotta, hogy "a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek". Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.
2358 Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.
2359 A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.
III. A házastársi szeretet
2360 A szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. A házasságban a házastársak testi meghittsége a lelki közösség jelévé és zálogává lesz. A megkereszteltek között a házasság kötelékeit szentség szenteli meg.
2361 "Ezért a szexualitás (...), mely által a férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, egyáltalán nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintő valóság. A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi":
"Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: »Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.« És fölkelt és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy egészséget nyerjenek. És kezdték mondani: »Áldott vagy, atyáink Istene (...). Te teremtetted Ádámot és erős segítőül adtad mellé a feleségét, Évát. És kettőjükből lett az emberek magva. És mondtad: nem jó az embernek egyedül lenni: Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat. És most nem bujaság kedvéért veszem el e nővéremet, hanem igazságban. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg!« Közösen rámondták: »Amen, amen!« Azután éjszaka együtt háltak." (Tób 8,4--9)
2362 "A bizalmas és tiszta házastársi egyesülés cselekményei tehát tiszteletreméltó erkölcsi értékek, és emberhez méltón gyakorolva azt a kölcsönös önátadást jelzik és mélyítik el, mely által örvendező és hálás lélekkel gazdagítják egymást". A szexualitás öröm és gyönyörűség forrása:
"Maga a Teremtő (...) rendelkezett úgy, hogy e feladatért (ti. a nemzésért) testben és lélekben gyönyörűséget és boldogságot találjanak. A házastársak tehát ezt a gyönyörűséget keresve és élvezve semmi rosszat nem tesznek. Elfogadják, amit a Teremtő szánt nekik. Mindazonáltal a házastársaknak is tudniuk kell, hogy meg kell maradniuk az igaz mértéktartás keretei között."
2363 A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül.
Így tehát a férfi és a nő házastársi szeretete a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve.
A HÁZASTÁRSI HŰSÉG
2364 A házaspár "az életnek és a szeretetnek bensőséges közösségét alkotja (...), melyet a Teremtő alapított és sajátos törvények szabályoznak". "A házastársi szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés hozza létre." A házastársak véglegesen és teljesen egymásnak adják magukat. Többé már nem ketten vannak, hanem egyetlen testet alkotnak. A házastársak által szabadon megkötött szövetség kötelezi őket a házasság egységének és fölbonthatatlanságának megőrzésére. "Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza" (Mk 10,9).
2365 A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. Isten hűséges. A házasság szentsége a férfit és a nőt Krisztusnak Egyháza iránti hűségébe vezeti be. A házastársi tisztasággal a világ előtt tesznek tanúságot e misztériumról.
Aranyszájú Szent János tanácsolja a fiatal férjeknek, hogy így beszéljenek a feleségükhöz: "Téged ölellek és téged szeretlek, és a lelkemnél is többre tartalak. Mert a jelen élet semmi, ezért kérem és akarom és mindent megteszek azért, hogy mi, akik ezt az életet éljük, méltónak találtassunk arra, hogy a jövendő életben is nagy biztonsággal együtt lehessünk. (...) Szeretetedet mindennél többre tartom, és nincs keservesebb dolog számomra, mint tőled valaha is elválni."
