Bevezetésem a „szentségimádás misztikájába”...
Bevezetésem a „szentségimádás misztikájába” a hűség és kitartás próbájával kezdődött. Engedélyt kaptunk, hogy keddenként szentségimádást tarthassunk Kindelmanné Erzsébet asszony halála helyén, egy családi házban. (Akkor még nem állt ott sem a szobor, sem a kápolna, és hiszem, hogy ezek megvalósulását többek között épp a heti szentségimádás alapozta meg.) Éveken keresztül minden kedden el kellett kérnem az Oltáriszentséget, majd ima után visszavinni a templomba…
Ma már mindez történelem – ha nem is „világtörténelem”, de a mi személyes, Istennel megélt történelmünk. Megtapasztalhattuk, és azóta is megtapasztaljuk a szentségimádás alatt a Szentlélek karizmatikus ajándékainak működését is. Gyógyulás, szabadulás, lelki vezetés, sugallatok.
Most ide csak a legutolsó sugallatot írom le, amit a keddi szentségimádáson (mert a keddi napot hűségesen tartjuk több, mint húsz éve) kaptam: „A bűnöst a bűnök veszik körül, a szentet pedig irgalom.”
A keresztényeket nem az különbözteti meg a többi embertől, hogy jobbak, okosabbak vagy ügyesebbek – egy buddhista, muzulmán vagy ateista ember is lehet nagyon kedves és szeretetreméltó -, hanem az, hogy élő kapcsolatban vannak Istennel! Ezt az élő kapcsolatot Jézus Krisztus tette lehetővé mindannyiunk számára megváltó műve által. Ezért életfontosságú, hogy megfogadjuk tanácsát: „Maradjatok bennem és én tibennetek. (…) Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15, 4-5) De hogyan maradjunk mindig Krisztusban?
Isten kegyelme ez, a Szentlélek által. Ennek a kegyelemnek pedig kitüntetett pillanata, amikor a Szentlélek leszáll a szentmisében felajánlott kenyérre és borra, és az Krisztus testévé és vérévé lényegül. Milyen nagy kegyelem, hogy mi testünkkel és lelkünkkel egyesülhetünk Krisztussal! „Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. (…) Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.” (Jn 6, 35, 51) Isten szeret engem, először Ő szeretett engem, nekem ajándékozza önmagát, én pedig viszont szeretem Őt...
Részlet Sípos (S) Gyula: A Szeretetláng kegyelmi hatásairól - tanúságtételekkel című könyvéből. Lásd bővebben: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/14884-a-szeretetlang-kegyelmi-hatasairol-tanusagtetelekkel
