Halálból az életre, Pio atya közbenjárásával
„Pio atya valóban egy nagy lélek, egyike azon különleges embereknek, akiket Isten időről időre elküld a földre, hogy megtérítse az embereket:
Az én történetem nem egy nagy csoda, hanem kis csodák sora, amelyeket Pio vitt végbe a szívemben… Elbizakodott voltam, biztos voltam benne, hogy mindent megkapok, amit csak akarok… Mindenem megvolt azon az áron, hogy sárba tapostam az emberi méltóságot. Szexuális életem teljesen zűrzavaros volt. Hat abortuszom volt. A szívemben megtagadtam Istennek ezeket a végtelen ajándékait… és végül nagy megvetést éreztem önmagam iránt. Elkezdtem gyűlölni magamat, lassacskán elmerültem a kábítószer és az alkohol sötét szakadékában… Annyira lefogytam, hogy az orvosom anorexiát diagnosztizált nálam… Miután elváltam a férjemtől, egy nálam húsz évvel idősebb amerikai vállalkozótól, Dallasba mentem a szüleimhez, hogy összeszedjem magam. Amikor odaértem, olyan voltam, mint egy hulla. A Gondviselés akaratából édesanyám jó barátságban volt egy Fülöp-szigeteki pappal… Mivel semmi dolgom nem volt, egy napon elfogadtam a meghívását, hogy részt vegyek egy szentmisén egy orvos lakásában. Santos Mendoza mutatta be a szentmisét, aki nem sokkal később felajánlotta, hogy menjek el hozzá gyónni. Haboztam, mert tizenöt éve gyóntam utoljára. Végül elmentem hozzá. A végén mosolyogva azt mondta nekem, hogy egy »nagy hal« vagyok, aki kiesett Isten kezéből. Amikor Santos atya meghalt, megtudtam, hogy ördögűző volt, és gyónás közben olvasott a bűnbánó ember lelkében: ezt tanúsíthatom is. Neki köszönhetem, hogy felfedeztem Pio atyát… Pio atya – Loyolai Szent Ignácon keresztül – életem nagy szerelmével ajándékozott meg: a férjemmel, Jesússal. Jesús baszk származású, jezsuita neveltetésben részesült. Született egy lányunk, Anamaría. Amikor a lányomat nézem, mindig hálát adok az Úrnak, hogy megfoganhatott ez a nagy szépség a méhemben, amelyet önzésből oly sokszor sírrá változtattam.”
(facebook)
