Pünkösdi búcsú Csíksomlyón
Az ünnepi szentmise Urbán Eriknek, a ferences rendtartomány elöljárójának köszöntőjével kezdődött, aki a búcsúra összegyűltekhez így szólt: a zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó ugyanaz: Isten hozott mindenkit ide, ahol a magasságbeli borít be árnyékával, ahol az Úr irántunk érzett szeretetének befogadása a mi elsődleges küldetésünk. Ebből a szeretetből élni fogunk, megújítva a föld színét. „A pünkösdszombati fogadalmi búcsú éppen a gyökérerősítést szorgalmazza, megerősítve abban, hogy a becsületünk, a kimondott szavaink és a tetteink egységet alkossanak. Jelenlétünk az oltár körül élő hitünk, hűségünk jele. Bár fizikailag távolságot kell tartanunk, a tekintetünk, a mosolyunk, a közös ima egységet teremt közöttünk. Isten és a zarándoktárs iránt nyitott szívvel, egymás iránti felelősséggel végigjárva zarándoklatunkat megelevenedik kapcsolatunk vallási, nemzeti és családi gyökereinkkel, amelyekből táplálkozunk és növekszünk” — mondta az erdélyi ferencesek elöljárója.
Kovács Gergely gyulafehérvári érsek az előző napokban folyamatosan érkező zarándokokról szólt, akik a kedvezőtlen előjelek, korlátozások, az esős idő ellenére megérkeztek. „Mit jelent számunkra a fogadalmi búcsú: beszédesen mutatja a jelenlét”, az a tény, hogy jöttek, gyalogosan, lovon, biciklivel, és ha másképp nem tehették, online kapcsolódnak be fogadalmi búcsúnkba.
Felidézte a romániai pápai nunciusnak, Miguel Maury Buendía érseknek 2017-es szavait, aki így fogalmazott: Csíksomlyó a mély és megélt hit földje, ahol ősi hagyományokat őriznek. Majd ehhez a főpásztor hozzáfűzte Ferenc pápának e helyen elmondott szavait: Csíksomlyó történeti értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegyhely. Kovács Gergely érsek így fordult a zarándokokhoz: „rajtunk áll, hogy a mély és megélt hit földje marad-e ez a hely”, az ősi hagyományok őrzésének helye, történeti értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegyhely.
A búcsús szentmise főcelebránsa Kerekes László segédpüspök volt, aki bevezető szavaiban emlékeztetett: „különleges kegyelem és ajándék, hogy eljöhettünk ide”.
Ady Imádság háború után című versét idézte a segédpüspök, amely a mai helyzetre is találó: „Mindennek vége, vége, békíts ki magaddal s magammal, hisz te vagy a béke…” Az elmúlt időszak számunkra is a hit nagy próbája volt. Ebből a nehézségből kell felszínre vergődnünk, megtalálni az új helyzetben a helyünket, feladatunkat. Ebben igazított el a lujzikalagori születésű Salamon József gyimesbükki plébános, a búcsú szónoka.
„Honn vannak?” − kérdezte a nyeregben jelenlevőket otthoni, lujzikalagori szavakkal, és válaszukat így foglalta össze: „Igen, honn vagyunk itt a nyeregben, eljöttünk Mária köszöntésére, fogadalmunk betartásának évfordulóján, mert fontos nekünk követnünk őseink fogadalmát, évről évre, újabb kincseket színre hozni, folytatni hivatásunkat. Honn vagyunk, mert fontos volt igent mondanunk Istennek, Máriával együtt.”
Salamon József több fontos dologra figyelmeztetett. „A Lelket ki ne oltsátok! Egy lángot kaptál, ki nem oltsd, add tovább, őseink hitéből, hagyományaiból értékeiből táplálkozva.” „Csíksomlyó népéhez tartozni azt jelenti: mindenki ide tartozik, akinek fontos a csíksomlyói Mária jelenléte, oltalma, támogatása, aki igazi édesanyának érezte és érzi.” Itt valóban a Magasságbeli ereje borít be árnyékával (Lk 1,26). A Lélek, aki a teremtéskor ott volt, aki a prófétáknak erőt adott… aki tanúságot tett Jézus mellett a Jordán partján; aki Máriát beborította; aki a magyarok körében a szentséget hitelesítette, itt, vidékünkön szentséget teremtett, és magyar szentjeink ezzel dicsőséget hoztak népünkre.
Az ünnepi szónok felelevenítette: „zarándokok ezrei kelnek útra. A keresztalják az Istenbe vetett győzelem erejét jelenítik meg és hirdetik. Örömünk jeleként lobogók sokasága leng a magasban, példaképeink és védőszentjeink pártfogása alatt, a zarándokló, élő és eleven egyház szent imádságai kíséretében.” Felidézte Márton Áron püspöknek az 1949-es, a gyimesi csángókhoz kapcsolódó csíksomlyói búcsús történetét, amikor Gyimesbükkben, zarándokbottal a kezükben, kordon vette körül a főpásztort, énekelve, imádkozva, minden lépésüket Isten oltalmába ajánlva óvták őt: együtt dobogott a nép és a főpásztor szíve.
Salamon József felidézte gyerekkora környezetét, s elmondta: moldvai testvéreinknek itt, Csíksomlyón van a lelki oázis. „Amikor gyerekkoromban jöttünk, itt testvérekre találunk, anyanyelvünkön kiimádkozhattuk, kiénekelhettük magunkat. Önmagunkra találtunk itt.” A búcsún jelenlevőknek azt ajánlotta és kötötte a lelkére: „Ha Csíksomlyó népe maradtok, mindig, akárhol éltek, lesz hitünk, lesznek értékeink, lesz elképzelésünk a jövőről, lesz remény, erő.” Követendő példákat ajánlott: a cserkészetet, a kalákákat, a rózsafüzér társulatokat, a Kalotot, a különféle társulatokat, minden olyan, még meglevő hagyományt, amiben közösségi erő van, ami a közös munka, összefogás útján vezet. „Napjainkban jobban szükségünk van a közösségre, mint a ruhára, ételre. Közösség nélkül nincs jövő!”, mondta a búcsús szónok, végül azt ajánlotta egyszerűnek látszó feladatul, mély hittel: „Anyánk, Mária, szemébe nézni, mosolyát látva megvigasztalódni, megerősödni”, és Márton Áron püspök nyomán: „Erőnk a lelkesedés − engedjük, hogy a Lélek betöltsön.”
A szentmise végén felcsendültek a különböző himnuszok, énekelt imák, majd a búcsúsok levonultak a hegynyeregből. Kovács Gergely érsek leérkezvén külön megköszönte a Segítő Mária Katolikus Líceum diákjainak a szolgálatot: ők képezték a kordont, ők vitték, mint minden évben, a labarumot és a kisbazilika jelvényt.
(Bodó Márta, romkat.ro)
