Magyar filmsikerek - két film, két díj
Bekerült a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába Nagy Dénes első mozifilmje, a Závada Pál azonos című regénye alapján készült Természetes fény. A film elnyerte a legjobb rendezés Ezüst Medve díját. A versenyprogramban mutatták be Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című kisköltségvetésű filmjét is. A filmben szereplő Kizlinger Lilla, a legjobb mellékszereplő Ezüst Medve-díját kapta a zsűritől. A két filmről részletesebben:
A Természetes fény a fiatal magyar rendező alkotása, amely egyedi megközelítéssel mesél az egyik leggyakrabban tárgyalt
történelmi témáról, a második világháborúról. Erre a Természetes fény stábja tudatosan törekedett mind a szereplők kiválasztásakor, mind a forgatási helyszínek felkutatása során.
Már az inspirációjául szolgáló regénytől sok tekintetben eltérő forgatókönyv írása közben biztossá vált Nagy Dénes rendező számára, hogy a háborús események forgatagába sodródó egyszerű bakákat, tiszteket olyan embereknek kell megformálniuk a kamerák előtt, akik maguk is hasonló közegben élnek és dolgoznak ma, mint azok, akiket hetven évvel ezelőtt soroztak be katonának. Ennek megfelelően az egész országra kiterjedő, alapos kutatómunka előzte meg a forgatást. A rendező rengeteg vidéki gazdaságot, mezőgazdasági vállalkozást, illetve kis falvakat keresett meg, hogy a földműveléssel, állatgondozással foglalkozó helyiek közt találjon rá az ideális főszereplőkre - a filmbeli szakasz katonáira. Több ezer fotó készült a jelöltekről, akik közül számos körülmény figyelembevétele után – például hogy elengedik-e őket a munkából a két hónapos forgatásra – sikerült kiválasztani a szereplőket, köztük Szabó Ferencet, Garbacz Tamást és Stuhl Ernőt.
A kiválasztott szereplők mind hadi kiképzést kaptak, és megtanulták mindazt, amit a világháború idején a bevonulóknak el kellett sajátítaniuk – a menetelést, tájékozódást, illetve egyéb általános katonai ismereteket. Azután, akárcsak annak idején az eseményék sűrűjébe vezényelt bakáknak a valóságban, idegen természeti és nyelvi környezetben, az orosz-lett határvidéken kellett helytállniuk és a kamera előtt megformálniuk a partizánvadász magyar honvédeket.
A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Természetes fény a második világháborúban, a Szovjetunió megszállt vidékein játszódik, egy kiismerhetetlen, mocsaras erdőségben. A keleti fronton harcoló alakulatok mellett csaknem százezer magyar katona teljesített szolgálatot a front mögötti területeken. Semetka István - egyszerű magyar földműves - szakaszvezetőként teljesít szolgálatot az egyik gyalogos honvéd alakulatnál, amely a vidéket járva eldugott orosz falvakban illegális partizáncsoportok után kutat. A történet a katonák mindennapjait mutatja be Semetka szemszögén keresztül, aki parancsnokának váratlan halála miatt súlyos terhet kap a vállára.
A Természetes fény-t a magyar nézők is láthatják, amint kinyithatnak a hazai mozik.
A versenyprogramban mutatták be Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című kisköltségvetésű filmjét is, a 2003-as Rengeteg folytatását. A struktúra szinte ugyanaz: egymást váltó rövid epizódok erejéig lesünk bele különböző, hétköznapi figurák beszélgetéseibe. A koncepció viszont most még erősebb: két (vagy több) szereplő feszül egymásnak egy jelentős érzelmi konfliktusban, aminek a középpontjában egy harmadik, hiányzó személy áll, például a halott anya, a meg nem született gyerek, vagy akár Isten. A brutális érzésekkel szinte robbanásig zsúfolt párbeszédek és az alakítások most is legalább annyira életszerűek, mint Fliegauf korábbi filmjében, de még súlyosabb terheket hordoznak, mindenen fájdalom ül.
Részben amatőrök, részben profi színészek játszanak a filmben (és visszatér egy-két szereplő a Rengetegből is), köztük az SZFE rendezőszakára járó Kizlinger Lilla, aki a legjobb mellékszereplő Ezüst Medve-díját kapta a zsűritől, nagyon megérdemelten. De szinte mindenki erős alakítást nyújt, miközben a nyers kézikamera feldúlt arcaik közt cikázik. Vágás alig van, és ha vizuálisan szépnek nem is nevezhető a film, ez a megoldás is fokozza a feszültséget. És mindennek ellenére egyáltalán nem nehéz nézni. A hiteles helyzeteknek olyan sodrásuk van, amik viszik magukkal a nézőt, és ha kiélezettek is ezek a szituációk, nagyon is ismerősek a hétköznapjainkból. Mert mi magyarok pontosan így kommunikálunk.
(kulturpart, 24.hu)
