Ferenc pápa megvalósítja II. János Pál álmát: Ur városába, Ábrahám pátriárka szülőhelyére látogat
Ferenc pápa iraki apostoli útjával megvalósítja azt, amit II. János Pálnak nem sikerült, pedig nagy vágya volt: ellátogat arra a helyre, ahonnan Ábrahám származik, a hit eredetéhez. A három monoteista vallás eredetének földjén, Ur síkságán vallásközi találkozón vesz részt március 6-án, a béke és a testvériség reményében.
Különlegesen nagy jelentőségű pillanat lesz Ferenc pápa érkezése, és a régészeti lelőhely is ragyogóan szép. A káld Ur városa Ábrahám alakjához kötődik, a vallások közti párbeszéd szimbolikus helye, hiszen a zsidók és a muszlimok is úgy tekintenek Ábrahámra, mint az Isten akaratának való engedelmesség példájára.
II. János Pál 1999. június 29-én írt levelében (Levél az üdvtörténethez kötődő helyekre való zarándoklatokról) még azt írta, hogy a 2000-es szentévben ellátogat a káld Ur városába. Az utazás a háború miatt végül nem valósulhatott meg. Huszonegy évvel később Ferenc pápa elindul erre a helyre, ahova elődjének nem sikerült eljutnia.
Az ősi mezopotámiai város 15 kilométerre nyugatra fekszik az Eufrátesz jelenlegi folyásától, mai neve Tell el-Mukajjar. A 19. században felfedezett leletek nyomán azonosították a várost Ábrahám földjeként, de a régészeti ásatások csak 1919-ben kezdődtek meg. 1922 és 1934 között a Leonard Woolley vezette feltárások során tizenhat királysír került elő, közülük a legkülönlegesebb egy Kr. e. 3. évezredből származó zikkurat. A sumer civilizáció egyik nagy központja volt Ur, és Nagy Sándor hódításáig megőrizte jelentős szerepét. A régészeti lelőhely az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik.
Nasszirija múzeumának igazgatója, Amer Abdul Razzaq bejelentette, hogy a történelemben először kivilágítják Ur városát és a zikkuratot. Az iraki energiaügyi minisztérium megerősítette az információt. Ez a kivilágítás Irakban annyira meglepő, eddig elképzelhetetlennek tartott esemény, hogy máris nagyon sok fotó, videó készült róla. A múzeumigazgató elmondta, hogy a lehető legszebb képet szeretnék nyújtani a városról Ferenc pápa látogatására várva. Két hónap intenzív munka előzte meg a kivilágítást, mert előbb 17 kilométernyi földutat kellett leaszfaltozni.
A Teremtés könyvében kétszer szerepel Ur városa Ábrahámmal kapcsolatban, a 11. és a 15. fejezetben. Nehémiás könyvében is megjelenik a hely, a 9. fejezet imádságában: a káldeai Ur városából vezette ki az Úr Ábrahámot. Józsue könyvének 24. fejezetében pedig a Szichemben kötött szövetség leírásakor szó esik arról, hogy Ábrahámot Mezopotámia határából hozta ki az Úr. Itt azt hangsúlyozza a szöveg, hogy a folyón túl más isteneket szolgáltak az ott lakó népek.
Grazia Papola szerzetesnővér, bibliatudós, a veronai Vallástudományi Intézet docense a L’Osservatore Romano napilapnak elmondta, hogy az ősatyák életét nem tudjuk történeti szempontból pontosan rekonstruálni. Nincsenek olyan régészeti leletek, amelyek a bibliai alakokra vezethetők vissza. Az ősatyák történetét a Kr. e. 1800-as évekig vezethetjük vissza, a káldok pedig tudomásunk szerint csak 900 körül jelentek meg.
Azt pontosan elmondja a bibliai szöveg, hogy Ábrahám apja, Terah Ur városából Kánaánba ment, és közben megállt Háránban, majd innen indultak tovább Kánaánba. Az elbeszélő célja nem az volt, hogy leírja az események időrendjét, hanem hogy beillessze Ábrahám történetét az üdvtörténetbe. Nem történeti, hanem teológiai elbeszélésről van szó. A káld megjelöléssel a babiloniakat illették, a Jeruzsálem és Júda királyságának pusztulásáért felelős népet. Amikor tehát arról van szó, hogy Ábrahám elhagyta Ur városát, akkor nem az a fontos, hogy ősünk fizikailag elhagyta a helyet, hanem hogy a nép atyja onnan jött el, ahonnan a száműzöttek indultak vissza Babilóniából Jeruzsálembe.
Ábrahám tehát a száműzött ember példája, azt az embert jelképezi, aki úgy dönt, elhagyja Babilóniát – ahol anyagi szempontból jó esélyei lehettek volna és ahol különlegesen szép városok voltak –, és bátran elindul a föld felé, amelyet az Úr mutat neki – magyarázza a bibliatudós. – Ábrahám otthagyja házát, gyökereit, és elvándorol valahová, ahol az Úr lesz jelen és ahol beteljesedik majd az ígéret. Ez azzal jár, hogy elveszti jogait, a család támogatását, a biztonságát. Kánaánban jövevény lesz, és idegenként képes jó kapcsolatokat kialakítani az ott lakókkal, nem telepeszik rájuk hatalmával.
„Úgy élni a földön, hogy nem veszi birtokba, nem használja a saját javára, hanem mindig megvédi, mint egy ígéretet, egy ajándékot” – ezt tanítja Ábrahám története. Csak élete végén vesz meg egy darab földet, ahol feleségét, Sárát és őt is eltemetik. Grazia nővér szerint nagy ökológiai tanítás van ebben: Ábrahám védtelen, ki van téve mások erőszakosságának, de nem veszi birtokába a földet. Hagyja, hogy befogadják, és ő is befogad, különleges nagylelkűséggel vendégül lát másokat, mint a három rejtélyes alakot a mamréi tölgynél.
A Teremtés könyvében akkor jelenik meg újra Ur városa, amikor a 15. fejezetben az Úr megmutatkozik Ábrahámnak: „Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Urból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Isten megszabadítja, elviszi a születés, egy új élet felé, amelyet a szabadság jellemez – összegzi a bibliatudós szerezetesnővér.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: L’Osservatore Romano; Ilsismografo
Fotó: Ilsismografo; Vatican News
Magyar Kurír
