Kiátkozás egy szó miatt
Nem dolgozik már a The New York Times (NYT) patinás lapnál a több mint negyven év tudományos riporteri tapasztalattal és díjakkal elismert újságíró, Donald McNeil.
A világjárt McNeil, aki 1976 óta dolgozott az amerikai lapnál, az utóbbi időben koronavírus-járványról végzett tudósítói munkát. Olyan neves személyekkel készített interjúkat, mint az amerikai elnök egészségügyi főtanácsadója, Anthony Fauci. Arról nincs semmilyen információ, hogy az NYT szerkesztőségében bármit is elkövetett volna, a munkájára sem volt panasz.
Mégis, százötven szerkesztőségi dolgozó ment neki egy 2019-es incidens miatt, a főszerkesztők pedig – bár eleinte védelmükbe vették McNeilt –, a nyomásnak engedve megváltak a veterán újságírótól.
A Daily Beast bulvárlap január végén közölt cikke szerint McNeil egy, az NYT által finanszírozott perui tanulmányi úton többször sértő, rasszista kifejezéseket használt. A Daily Beast az úton részt vevő, és McNeil megnyilvánulásait bántónak minősítő tizenéves diákok panaszára hivatkozva azt írta, hogy az újságíró egyebek mellett többször az afroamerikaikat sértő n-betűs szót használta, szörnyű dolgokat mondott fekete tinédzserekről, rasszista és szexista megjegyzéseket tett, tiszteletlenül viselkedett a helyi sámánok rituáléinak meglátogatásakor, és arra utalt, hogy nem hisz abban, hogy a fehérek kiváltságos helyzetben vannak Amerikában.
A Washington Post rámutatott, hogy egyetlen diák sem volt afroamerikai.
A cikk láttán az NYT belső vizsgálatot indított, Dean Baquet főszerkesztő viszont arra a következtetésre jutott, hogy bár a tudósító szájából elhangzott kifejezések bántóak voltak és ítélőképességének hiányosságairól tanúskodtak, szándékai nem tűntek gyűlölettel telinek vagy rosszindulatúnak. McNeil megrovásban részesült, az ügynek pedig, úgy tűnt, itt pontot is tettek a végére.
Mert miről is volt szó? Az NYT vizsgálata szerint egy, a rasszista szóhasználatról folytatott beszélgetés kontextusában kiejtette száján az n-betűs szót. Hogy hányszor, azt nem tudni, de úgy néz ki, egyszer is bőven elég volt ahhoz, hogy pályafutásának vége legyen az NYT-nél.
A kollégák ugyanis nem voltak elégedettek a belső vizsgálat konklúziójával, az NYT 150 munkatársa levélben fordult a lap kiadójához, Arthur Gregg Sulzbergerhez, amiben kifejtették, a szándék mellékes tényező, a szóhasználat egyetlen szerkesztőség sztenderdjeinek sem felel meg, és csak az számít, magától a cselekedettől hogyan érzik magukat a sértettek.
Az NYT-nak a diverzitás és a befogadás melletti elköteleződése ellenére a lap platformot nyújtott egy olyan embernek, aki ilyen, elfogadhatatlan szavakat használ – fogalmaztak. Hangsúlyozták azt is, hogy McNeil a járványról tudósít, amelynek hatásai sokkal súlyosabban érintik a színes bőrű lakosokat Amerikában.
A Daily Beast cikkének közlése után egy héttel McNeil sorsa megpecsételődött. A lapkiadó, a főszerkesztő és az NYT vezérigazgatója jelezték, hogy „java részt egyetértenek" a levél tartalmával, és vélhetően engedve a nyomásnak, elengedték a tudományos újságírót.
Nem kirúgták, McNeil mondott fel.
Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az újságíró a személyét érintő „botrányt" dacosan kezelte, nem sietett bocsánatot kérni, a Washinton Postnak is annyival reagálta le az egész helyzetet, hogy „ne higgyenek el mindent, amit olvasnak".
Végül az NYT főszerkesztője, a tudományos újságíró távozását bejelentő közleményében leszögezte: a lap nem tolerálja a rasszista beszédet, szándéktól függetlenül.
Úgy tűnhet, hogy McNeil olyan viselkedést tanúsított a perui úton, amivel teljesen lejáratta a lapját, legalábbis ez tűnik ki a Daily Beast írásából. Az újságíró nagyon őszinte és egyenes, de pont ezért nyers és cinikus, lehet, hogy nem őt kellett volna a tanulmányi körútra küldeni – mondta McNeil egy korábbi kollégája a Washington Postnak.
McNeil a távozását követően kollégáinak küldött levelében viszont tisztázta, hogy – az ő verziója szerint – miről is folyt a diskurzus, amelynek során kiejtette a száján a tiltott szót. Mint írta: az egyik diák arról kérdezte, hogy szerinte fel kellett volna-e függeszteni egyik osztálytársát, aki 12 évesen egy olyan videót készített, amelyben az n-betűs szót használta. Hogy megértse a videó tartalmát, McNeil visszakérdezett: vajon a szóban forgó osztálytárs direkt valakire használta a tabuszót, rappelt vagy éppen idézett egy könyvcímet. Ekkor, a beszélgetés kontextusában megismételte az n-betűs szót, amit akkor nem talált főbenjáró bűnnek.
Levelében hozzátette, már tisztában van azzal, hogy ezt rosszul gondolta, és elnézést kért kollégáitól.
A témával foglalkozó Newsweek véleménycikkben bírálta a NYT vezetőségének döntését, valamint a munkatársak levelét, amely a cikkíró szerint nem az újságírói etikettről szólt, hanem az irigységről. Lehet, hogy valaki pályázott a helyére, irigyelte a dicsfényt tőle, de McNeil kifúrása lehetett a cél – véli a szerző.
A Daily Beast tudósítását pedig még annak sem akarja nevezni, mivel – a Newsweek munkatársa szerint – éppen annyi információt közöltek a nagy tapasztalattal bíró tudósítóról, hogy rasszistának vagy szexistának állítsák be azok szemében, akik nincsenek tisztában munkásságával, vagy még nem is hallottak róla. Megbélyegzése pedig státuszfosztással, és azzal járhat még, hogy a szakmában nem fog tudni többet elhelyezkedni.
(index.hu)
