Vallomás vagy allegória a szeretet megszerzésének lehetőségéről
Zselepszki Fábián atya (1932-2017) elmélkedése:
"Uram, Te égsz az Áldozat Oltárán. El nem hamvadó tüzed szítja a gyűlölet, a megalázottság, a szégyen és a megvetettség, hogy nem kellettél, nem kellesz, hogy megvetett és elvetett vagy. Ez elég tüzelőanyag a máglyához, hogy teljesen el tudj égni, egészen elégő áldozattá.
Uram, most már könnyű Téged szeretni, hisz Te feltámadtál és győztél. De ahhoz mit szólok én, hogy Te nem is így akartál az enyém lenni, hanem annak a legkisebbnek a személyében, akiről beszéltél és akiről azt mondtad, hogy amit neki tesztek, azt úgy fogadod, mint a Veled történtet.
Ez az a „k i c s i s é g”, amely minden „nagyságtól” különbözik – nincstelen -, fizikai és erkölcsi értelemben egyaránt. Te ebből a jelenlevő, jelenlegi „senkiből” nézel felém, s várod, hogy irgalmas szívet mutassanak, s mikor egyáltalán nem akarok jó lenni, akkor kell „amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek”.
Így Te vagy az az „ undok szegény” , aki követelődzve” koldul, és fintorogva fogadja a jó szívvel kapott adományt. Aki elszemtelenedik, akinek sohasem elég a jóságból és a szeretet áldozatából.
Sőt. Az vagy, aki „áskálódik ellenem”, aki „bevádol”, az az „erkölcsi nyomorúság”, aki rajtam keresztül akar karriert csinálni. Te vagy mindegyikünk nyomorúságában az a kicsi”, elesett „lenézett”, „megvetett”, aki mindenben hasonló, de bűnt nem követett el."
