Zselepszki Fábián atya néhány gondolata
Zselepszi György Fábián (1932-2017) kármelita szerzetes jelmondata: “Add Uram, hogy mások szolgálatában égjek el, mint pap és áldozat”. Elmélkedéseiből egy-egy rövid szösszenet:
J É Z U S! Nehéz lenne Téged szeretni? Hiszen Te annyira szerettél! Mi tart engem vissza?
Uram! Hogy igyekeznék, fogadkoznék, ha egyszer a betegség nyűge ágyhoz kötne. Mozdulatlanul, nagy fájdalmak között, tehetetlenül feküdnék. / Lehet így is szeretni, de ez az érzékeink számára nem kívánatos állapot. / Vagy mi lenne, ha a lelki sérültek osztályán toporzékolnék? Világos perceimben miket ígérnék neked, ha még egyszer... ha csak még egyszer innen elmehetnék...
Uram! Önként kellene, egészen szabadon, minden kényszer nélkül. Abban a tudatban kellene cselekednem, hogy: Te az enyém vagy, s én e g é s z e n a TIÉD.
Ez vonzó, de én félek, s miért, miért nem.., megtenni nem merem.
Még MA önként NEKED adom teljesen magam.
Bocsáss meg a rossz érzéseimért, a testi ösztönök szóhoz juttátásáért, a gyávaságért, s azért is mert oly kevéssé szeretlek.
Alakíts át SZÍVED szerint!
