Belső kapcsolatban Istennel - Sting és a vallás
Néhány nappal ezelőtt jelent meg Evyatar Marienberg könyve Stingről (polgári nevén Gordon Matthew Sumnerről), a népszerű zenészről „Sting és a vallás. A rocklegenda gondolkodásmódjának katolikus vonásai” címmel. A könyv fedőlapján az idén októberben hetvenedik életévét betöltő zenész 1987-es albumának hátsó borítója látható, ahol Sting komoran áll egy Mária-szobor mellett.
A lemez néhány nappal anglikán anyja, Audrey halála után jelent meg. A borítókép az Egyesült Királysághoz tartozó Montserrat-szigeten készült, ahol a lemezfelvételek zajlottak, minden bizonnyal anyja halálának napján. „Elköszöntem anyámtól, mert kezdődtek a felvételek Montserraton, és egy héttel később meghalt”, nyilatkozott később a zenész. Amikor megkérdezték tőle, vajon azért választotta-e ezt a képet, mert édesanyjának különösen mély kapcsolata volt Máriával, így felelt: „Neki nem volt, de nekem igen.”
A könyv szerzője számos beszélgetést folytatott a valláshoz fűződő viszonyáról Stinggel, akit XII. Piusz idejében kereszteltek meg, XXIII. János idejében lett elsőáldozó, VI. Pál idejében bérmálkozott, gyerekkorát egy katolikus plébánia hívő közösségében töltötte, és katolikus neveltetése számos alkalommal tetten érhető dalszövegeiben. E beszélgetések néhány szakaszát idézzük.
„Sokféle intézményben elveszítettem a hitemet, azokban az intézményekben, amelyeknek az lenne a dolguk, hogy támaszul szolgáljanak számunkra. Ugyanakkor hiszek magában az életben, megvan bennem a remény és derűlátónak tartom magamat, bár ezeket a dolgokat nehezebben tudom körülírni, mint mindazt, amiben már nem tudok hinni.
Gyerekkoromban Mária, a Tengernek Csillaga volt a meghatározó alak az életben, ahogyan kék fátylával a tenger fölött lebeg, fejét csillagok koszorúzzák, s szelíden félrehajtja kissé, mintha elgondolkodna. Kedves mosolya volt, végtelen türelem és együttérzés ígéretét hordozta. Olyasvalaki volt, aki közben tud járni értem a mennyei udvarban. Kedvenc gyerekkori énekem így fejeződött be: Szent Szűz, Tengernek tiszta csillaga, imádkozz az úton levőkért, imádkozz értem.
A nagy székesegyházakat sokszor nyomasztónak találom, de azért van valami, ami nagyon megfog bennük. Az ilyen helyeken a lélek belső világába lehet merülni, és vigaszra lehet lelni. A házam közelében álló Szent András templomot nagyon szeretem. Olykor elmegyek ide, ha éppen nincs ott senki, és nagyon vigasztaló tapasztalatokban van részem. Szeretem magát az épületet, szeretem a csöndjét, enyhén hűvös légkörét, szívesen üldögélek itt és elmélkedem. Szeretem a színes ablaküvegeket. Ezen a helyen belső kapcsolatban tudok lenni Istennel.”
(Vigilia facebook oldala)
