A méhfajok negyedét nem látták az 1990-es évek óta
Nem lehet elég sokat beszélni arról, hogy mennyire elkeserítő a földi élet alapját jelentő rovarvilág helyzete világszerte, egy új kutatás a méhfajok hanyatlását számszerűsítette.
Két argentin kutató végzett felmérést a világ több mint húszezer ismert vadméh fajának előfordulási adataival. Az ember számára különösen fontos rovarcsoportról van szó, hisz a haszonnövényeink 85 százalékát, és a vad növények igen nagy részét is a beporzó szolgáltatásuk tartja életben, köztük rengeteg olyan növényt, amelyet a háziméhek messze elkerülnek, vagy épp fizikailag képtelenek beporozni. (Világszerte sok növény és beporzója közt alakult ki kölcsönös függőség, specializált virágzattal és ehhez alkalmazkodott különleges viselkedéssel vagy testalkattal.)
Az eddigi méhfelmérések jórészt a nagy és könnyen megfigyelhető poszméhekre koncentráltak, vagy csak egészen kis régiók méhfaunáját vizsgálták. A kutatók most egy globális biodiverzitási adatbázishoz fordultak, a GBIF-ben mindenféle élőlény szerepel, a 18-19. századi első múzeumi gyűjtésektől kezdődően a legfrissebb felmérésekig, és az amatőr természetbúvárok néhány napos megfigyelési beszámolójáig. A kutatók a 2020 előtti megfigyeléseket összegezték, párhuzamosan vizsgálták a hivatalos megfigyelési adatokat és az amatőr természetbúvárok jelentéseit, az eredményeket a One Earth folyóiratban tették közzé.
A globális trendek nagyon hasonlóak a kisebb, helyi felmérések eredményeihez: a világon mindenütt egyre kevesebb méhfajjal lehet találkozni. Bár kontinensenként pár évvel eltér, hogy mikortól gyorsult fel a hanyatlás, globális átlagban az 1990-es évektől észlelhető egyre súlyosabban a fajok eltűnése. A méhek a sokszínű élőhelyeket kedvelik, az ember viszont az egyre inkább monokultúrás mezőgazdaságával pont ezt semmisíti meg leggyorsabban. A növényvédő szerek, a klímaváltozás, a tájátalakítás együttesen fejtenek ki drámai hatást a méhfajok előfordulására.
A mezőgazdaságban hasznosított méhek (háziméhek és poszméhek) által terjesztett betegségek a vadméh állományt is elérik, ennek ékes példája a Chile és Argentína déli részén honos óriás poszméh (Bombus dahlbomii) drámai létszámcsökkenése. A repülő egérnek is csúfolt, 4 centis poszméh állománya akkor zuhant le, amikor a helyi mezőgazdálkodók európai poszméheket vásároltak a növényeik beporzásához, és a kiszabadult egyedek az óriás poszméh számára ismeretlen kórokozókat adtak át. Félő, hogy a faj kipusztulhat, annak ellenére, hogy óriási összefogással igyekeznek megmenteni.
A különbféle családok közt eltért a fajszám csökkenésének aránya: pl. a karcsúméhek (Halictidae) esetében 17 százalékkal, a földiméhek (Melittidae) esetében pedig 41 százalékkal kevesebb látott fajról számoltak be a megfigyelők.
Az adatok átvizsgálásával ma az egykori méhfajok negyede nem mutatkozik meg a megfigyelésekben, ez alapján vagy rendkívüli módon megritkultak, vagy kihaltak. Bármelyik is az igazság, sok faj számára visszafordíthatatlan folyamat indult be, ennek következményeként sokkal pontosabban kell a meglévő méhfajokat felmérni sokkal pontosabban mérjük fel és őrizzük meg őket az élőhelyeik megóvásával, sokszínű növénytakaróval, növényvédő szerek okos használatával és az invazív fajok megfékezésével.
(ng.24.hu)
