Pio atya tanácsai
A közismert „Imádkozz, remélj és ne aggódj” mellett a szent néhány kevésbé ismert mondása:
A kötelesség mindennél, még szent dolgoknál is előbbre való.
Van, hogy az embernek úgy kell néznie, hogy ne lásson, és úgy kell látnia, hogy ne gondoljon rá.
Ha Jézus megmutatkozik, köszönd meg; ha elrejtőzik, azt is köszönd meg. Mindennel szeretetből kedveskedik.
Mindig dolgozz valamennyit. Dolgozz hát, s bár lassan haladsz előre, messzire fogsz jutni.
Ha nincs időd mindkettőre, inkább az elmélkedést válaszd, mint a kötött imát, mert az gyümölcsözőbb.
Vesd meg a kísértéseidet, és ne rágódj rajtuk.
Rajta! Bátorság! A lelki életben aki nem halad előre, visszalép.
Ne hátrálj meg, vagy ami még rosszabb: ne állj meg, miközben fölfelé haladsz az élet kálváriáján. Jézus ki fogja nyújtani kezét, hogy megerősítsen.
Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd lelkedet.
Egyetlen dolog szükséges: emeld fel a lelked és szeresd Istent.
A leghasznosabban töltött idő az, amit Isten dicsőségére és a lelkek üdvözülésére fordítasz.
Sokszor csókold meg Jézust szeretettel; így kárpótolod Júdás, a hűtlen apostol szentségtörő csókjáért.
A sátán olyan, mint egy megláncolt, dühös kutya: senkit nem ragadhat el, aki messzebb van, mint ameddig a lánc engedi. Te pedig maradj távol tőle.
Ami Istentől származik, üdvös félelemmel kezdődik és lelki békével végződik. Ami a sátántól származik, nyugalommal kezdődik és viharral, közönnyel, apátiával végződik.
Ha áhítattal és gyümölcsözően akarsz részt venni a szentmisén, gondolj a fájdalmas Anyára a Kálváriánál.
Kössük magunkat égi Édesanyánk fájdalmas Szívéhez; elmélkedjünk mérhetetlen gyötrelméről és arról, hogy mennyire értékes a lelkünk.
Légy szilárd az elhatározásaidban, maradj a hajón, amelyre helyeztelek, aztán hadd jöjjön a vihar. Éljen Jézus! Nem fogsz elveszni.
Járj szélvihar és hullámzás közepette, de Jézussal. Ha elfog a félelem, kiáltsd Szent Péterrel: „Ments meg, Uram!” Ki fogja nyújtani kezét feléd. Kapaszkodj belé erősen és járj derűsen.
Legyünk óvatosak a magunknak tett szemrehányásokkal és a lelkiismeret furdalással, mert ezeket gyakran az ellenség okozza, azért ,hogy megzavarja az Istennel való békés kapcsolatunkat. Ha a szemrehányások és a lelkiismeret furdalások alázatra nevelnek, jótettekre sarkallnak minket, és nem inog meg az Istenben vetett bizalmunk, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől származnak.
Ha azonban csak összezavarnak, félelemmel és gyanakvással töltenek el, valamint lusták és restek leszünk a jótettekben, tudhatjuk, hogy a Sátántól erednek, ezért ezeket űzzük ki magunkból, és az Istenbe vetett hitben keressünk menedéket.
