Jozo Zovko ferences atya (Medjugorje volt plébánosa) karácsonyi levele
Kedves Imacsalád!
Tudom, hogy figyelmesen követitek a Szűzanya üzeneteit és őszintén próbáltok kérései szerint élni, melyeket mint Édesanya ad nekünk. Olyannak vélem üzeneteit, mint amikor a gyermek Jézust kereste, aki „elveszett” Jeruzsálem szent városában. És három kemény és fájdalmas nap után megtalálták Őt a templomban.
Mi is gyakran elveszettnek érezzük magunkat ebben a világban, annak küzdelmeiben a Szűzanya és Jézus nélkül. Egyszerűen megfeledkezünk Róluk. Elfelejtjük a legfontosabb dolgot ezen agresszív Corona-vírus világjárvány idején, mely eltávolít bennünket egymástól, elszigetel bennünket szeretteinktől, szertartásainktól, imádságainktól. Elkülönít bennünket templomi ünnepeinktől. Megtiltják, hogy buzdítsuk a hajnali Szentmisékre, a közösségi bűnbánati vallási szertartásokra való jövetelt és a Szentgyónással való felkészülést. Magunkra lettünk hagyva – elvesztettek. Bizonytalanságba lettünk hagyva, hogy vajon mi történik az Adventünkkel? Az utolsó üzenet arra bátorít és tanít minket, hogy ne veszítsük el a szeretetet, a szív és a lélek melegségét, ne veszítsük el az örömöt és a reményt.
Ha eloltjuk ezeket a kegyelmi fényeket a szívünkben és életünkben, akkor bezárjuk az ajtót Karácsony, a közelgő Úr Krisztus előtt. Sötétben maradunk a félelmeinkkel.
Én Dubrava-ban a Covid-kórház közelében lakom. Olyan levegője van, mintha a Molokai szigeten – a leprások szigetén lenne. Olyannak látom a nővéreket, orvosokat és az egész személyzetet, mint a Veuster-i szent Damjánt, a belgiumi szentet, aki a leprásokat ápolta. Amikor arra járok, imádkozom értük, és minden betegért, akik pillanatonként érkeznek Horvátország minden részéből. Mi gyakran mondogatjuk a tanítványok téveszméjét. „Amint arra ment, látott egy születésétől fogva vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Rabbi, ki vétkezett, ez az ember vagy a szülei, amiért vakon született?” „Sem ez az ember, sem a szülei nem vétkeztek, mondta Jézus, hanem hogy Isten művei nyilvánuljanak meg rajta.” Sarat kent a szemére és azt mondta, hogy menjen, mosakodjon meg a Siloe tavában, és az ember látóként tért haza.
Nem kérdezem a krízis egységeket, sem Jézust, hogy miért és mennyi ideig fog tartani. Ki vétkezett, stb. Teljes szívemből próbálom imádsággal és áldással megkenni a betegeket, haldoklókat és az egészségügyi dolgozókat. Borzasztóan szükségünk van a tudás emberére, a türelemre és az alázatos szolgálatra. Mit tehetünk ebben az Adventben? Hogyan készüljünk Krisztus fogadására? Hogyan vezessünk minden vakot és beteget az ő Karácsonyukhoz?
Kedves testvérek, nincsen más út: Ő, a mi Édesanyánk és az Egyház Édesanyja mutatja nekünk az utat. Először is, hív bennünket imádkozni. Ahhoz, hogy megszülethessék bennünk Jézus, muszáj naponta bátran imádkozni az Adventi rózsafűzért.
Továbbá, őszintén dolgoznunk kell magunkon. Ünnepi díszbe öltöztetjük házainkat és külső tereinket. Szükség van arra, hogy magunkat és életünket is feldíszítsük hasonló módon. Szükséges, hogy elhagyjuk téveszméinket, bűneinket és vétkeinket, hogy terveinket Isten akaratához igazítsuk, melyet a Szentírás olvasása során ismerhetünk meg.
Advent az Istennel és a szeretteinkkel való kiengesztelődés ideje. Arra bátorít bennünket, hogy gyónjunk. Ilyen módon húzza vissza gondolatainkat csaknem negyven éve, amikor Medjugorje, a Béke Királynője a látnokaival, megtöltötte a világot reménnyel, izgalommal és örömmel. Mindenki várta a Béke Királynője hívását, üzeneteit. Mindenki próbált hozzájárulni a maga erejéből. Tegyük meg ma is ugyanezt.
Mi most újra Jézus érkezését váró és előkészítő szent időben vagyunk. Nyissuk ki szívünk, lelkünk ajtaját Számára. Legyünk kitartóak az imádságban, böjtölésben, az öt kő megélésében, csakúgy mint a kezdetekkor.
Kedves „Látogatás” imacsalád, áldott Karácsonyt és Boldog Új esztendőt kívánunk 2021-re. Üdvözletünket és imádságainkat küldjük, lelkiatyátok Jozo atya és Zeljka Galic koordinátor.
