Pietro Parolin bíboros a Kínai Katolikus Egyház helyzetéről
A Szentszék és a Kínai Népköztársaság által 2018-ban aláírt ideiglenes megállapodás, mely a püspökök kinevezését érinti, csak kiindulási pont. Folytatni kell a párbeszédet – hangsúlyozta nyitóbeszédében a vatikáni államtitkár Milánóban, a Pápai Külmissziós Intézet központjában tartott konferencián, melyet abból az alkalomból rendeztek, hogy a misszionáriusok 150 éve vannak jelen Kínában.
Parolin bíboros előadásában Matteo Ricci jezsuita szerzetes tevékenységéből indult ki, aki a 15. század végén hirdette az evangéliumot Kínában; utalt a Pápai Külmissziók misszionáriusaira, akik 150 évvel ezelőtt érkeztek Henanba; felidézte a párbeszédre irányuló azon törekvéseket is, amelyek azt követően kezdődtek, hogy Mao hatalomra került a Kínai Népköztársaságban. 1951. január 17-én a kínai hatóságok találkozóra hívtak néhány katolikus püspököt és papot, amelyen a miniszterelnök és a külügyminiszter, illetve Antonio Riberi nunciusi titkár jelen volt: a kínai illetékesek megerősítették, hogy a katolikusok továbbra is követhetik a pápa vallási tekintélyét, de biztosítaniuk kell teljes hűségüket országukhoz. Egy dokumentumban készültek lefektetni e két alapelvet; ezt előmozdítandó küldte XII. Piusz pápa Pekingbe Riberit.
A Szentszék felismerte, hogy szükség van a párbeszédre – jegyezte meg Parolin bíboros. – 1951 elején négy lehetséges egyezményváltozatot készítettek elő, amelyeket sajnos nem találtak kielégítőnek a felek. A kísérlet sikertelensége a nemzetközi feszültségnek, vagyis az akkoriban zajló koreai háborúnak, illetve a két fél közötti meg nem értésnek és kölcsönös bizalmatlanságnak is tulajdonítható. E sikertelenség megpecsételte a következő évtizedek történetét.
Az út a ’80-as években nyílt meg újra. 1980-ban Echegaray bíboros látogatást tett Kínában, amikor az ország kezdett eltávolodni a kulturális forradalom fájdalmas tapasztalatától. Pietro Parolin bíboros hangsúlyozta: VI. Páltól kezdve Ferencig minden pápa törekedett arra, amit XVI. Benedek úgy fogalmazott meg: „a félreértések és a meg nem értések nehéz helyzetének” feloldása, mely tisztázatlan állapot „nincs sem a kínai hatóságok, sem a Kínai Katolikus Egyház javára”. II. János Pált idézve XVI. Benedek 2007-ben leszögezte: „Senki számára nem titok, hogy a Szentszék az egész Katolikus Egyház nevében és az egész emberiség java érdekében arra vágyik, hogy megnyíljon a párbeszéd tere a Kínai Népköztársaság hatóságaival. Ezáltal a múlt meg nem értésein túllépve együtt lehet dolgozni a kínai nép és a világ békéje javára.” Szintén XVI. Benedek volt az, aki jóváhagyta a kínai püspökök kinevezéséről szóló egyezmény tervét, amelynek aláírása 2018-ban vált lehetségessé.
A bíboros államtitkár cáfolta az egyértelműen lelkipásztori jellegű egyezmény politikai olvasatait. „Születtek félreértések. Ezek közül sok abból adódik, hogy a Szentszék és a Kínai Népköztársaság között létrejött ideiglenes egyezménynek olyan célkitűzéseket tulajdonítanak, amelyekkel nem rendelkezik. Abból is származnak e félreértések, hogy az egyezményt összekötik a kínai helyi katolikus egyház életét érintő egyes eseményekkel, amelyekhez semmi köze nincs. Előfordul, hogy olyan politikai kérdésekhez is kapcsolják, amelyek semmilyen módon nem kötődnek ehhez az egyezményhez.” Parolin bíboros ismételten leszögezte, hogy a 2018. szeptember 22-én született egyezmény kizárólag a püspökök kinevezésére vonatkozik.
A vatikáni államtitkár kijelentette: tudatában van annak, hogy sok más probléma is van a kínai helyi katolikus egyház életében. „Nem volt azonban lehetséges, hogy mindezekkel egyszerre nézzünk szembe, és tudjuk, hogy a helyzet teljes normalizálásához vezető út még nagyon hosszú, ahogy XVI. Benedek pápa ezt előre látta 2007-ben. Ugyanakkor a püspökök kinevezésének problémája különleges jelentőséggel bír. Valójában ez a probléma okozta a legnagyobb szenvedést a kínai helyi egyházban az utóbbi hatvan évben.”
Hosszú évtizedek óta Kínában most először minden püspök szeretetközösségben van Róma püspökével – folytatta gondolatmenetét Parolin bíboros. – Aki ismeri a kínai egyház történetét, tudja, milyen fontos, hogy az összes kínai püspök teljes szeretetközösségben legyen az egyetemes egyházzal. Sokakat azok közül, akik nem voltak teljes szeretetközösségben a pápával az elmúlt évtizedekben, misszionáriusok képeztek ki korábban, akik jól ismerték a szívüket és a hitüket. Az illegálisan felszentelt püspökök közül sokan bocsánatot kértek a pápától, és kérték a teljes szeretetközösség visszaállítását. Ez alapvetően azt mutatja, hogy a szívük nem változott meg, és a hitük sem csökkent. Két évvel ezelőttig élt az illegális püspökszentelések lehetősége. Ezért volt fontos, hogy véglegesen megoldjuk ezt a kényes problémát. A megállapodás célja, hogy hozzásegítse a helyi egyházakat ahhoz, hogy nagyobb szabadságot, autonómiát, szervezési lehetőséget élvezzenek, ami által az evangélium hirdetésének szentelhetik magukat, és hozzájárulhatnak a személy és a társadalom átfogó fejlődéséhez.
Pietro Parolin bíboros beszéde végén kiemelte: az ideiglenes egyezmény csak kiindulási pont. Ahhoz, hogy a párbeszéd még jelentősebb gyümölcsöket teremjen, szükség van a folytatására. Az elmúlt két évben a közeledés jelei tapasztalhatók a kínai katolikusok között, akik hosszú ideig megosztottak voltak számos kérdésben. Ez fontos jel, mert a pápa azt a sajátos feladatot bízza a kínai katolikus közösségre, hogy éljék meg a testvérek közötti hiteles kiengesztelődés lelkületét. Konkrét gesztusok által, amelyek elősegítik, hogy túllépjenek a múlt és a közelmúlt meg nem értésein. Ezáltal a kínai katolikusok tanúságot tehetnek hitükről, az őszinte szeretetről; megnyílhatnak a párbeszéd felé minden néppel és a béke előmozdítása javára – fogalmazott a bíboros államtitkár. Aktuálisnak nevezett egy másik célkitűzést is, amelyet az ideiglenes egyezmény aláírásával állított maga elé a Szentszék: a béke nemzetközi távlatainak megszilárdítása – amikor világszinten számos feszültséget tapasztalhatunk.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
