Itt a babyboom, csak ne legyen túl késő!
A babaváró hitel tavaly júliusi bevezetése megugrasztotta a születések számát, de ahhoz, hogy a népességfogyást megállítsuk, a reprodukciós szint tartós biztosítása mellett a születéskor várható élettartamnak is jelentősen növekednie kellene. A cél elérése szinte reménytelen, ha kivesszük a képletből a nemzetközi vándorlást. Interjú Kamarás Ferenccel, a Központi Statisztikai Hivatal demográfusával.
- Milyenek a hazai demográfiai folyamataink?
- Nem állunk jól demográfiailag, ennek nagyon sok oka van, ráadásul hosszú távú okai, mert a demográfiai folyamatok mindig hosszabb távon fejtik ki a hatásukat. A múlt meghatározza a jelent, a jelen pedig előrevetíti a jövőt. A múltból két tényezőt kell néznünk: egyfelől a születések számát, a termékenységet, másfelől a halandóságot és a halálozások számát. Magyarországon az a sajátos helyzet, hogy 1958 óta a tényleges termékenység mindig alacsonyabb az úgynevezett reprodukciós szintnél, leszámítva négy évet, az 1973 és 1977 közötti időszakot. Az ötvenes évek Ratkó-korszakának a lányai ugyanis akkor léptek szülőképes korba. Akkoriban még jellemzően a húszas éveik elején hozták világra a nők az első gyermeküket.
- 1955-ös születésű lévén magam is Ratkó-gyerek vagyok, és édesanyám húszéves volt, amikor megszülettem. Vagyis személyemben hitelesítem az elmondottakat.
- Na látja! Minderre ráerősített egy fontos ösztönző, a gyes, majd később a gyed bevezetése. Ezért történt egy kiugrás az 1970-es évek közepén; nagy létszámú szülőképes nő, plusz megnövekedett termékenység egyenlő születésszám-emelkedéssel. Igen ám, de újabb húsz év elteltével, a kilencvenes évek közepén, amikor a hetvenes évek derekán született nagy létszámú nő maga is szülőképes korba ért, nem következett be egy újabb babyboom. Nem tapasztalható a grafikonon semmiféle születésszám-emelkedés. Sőt, a kilencvenes években inkább jelentősen csökkent a születések száma.
- És ezt mivel magyarázzák önök, demográfusok?
- Ez elsősorban a rendszerváltozást követő időszak demográfiai és termékenységi magatartás-változásával indokolható. Mert mi történt? Elkezdett emelkedni a gyermekvállalás átlagos életkora. Ön is említette, hogy az édesanyja húszévesen szülte önt 1955-ben. Nos, a termékenység biológiailag is a nők húszas éveiben a legmagasabb. Csakhogy a kilencvenes évtizedben a gyermekvállalás leggyakoribb életkora átcsúszott a nők 25–29 éves korába, manapság pedig már 30–34 évesen vállalják gyermekeiket leggyakrabban az anyák.
- Hátborzongató, ahogy a mi családunk példája tökéletesen leképezi a hallottakat. Édesanyám húszévesen szült meg engem, a feleségem viszont 34, 36 és 39 évesen szülte a három gyermekünket.
- Tessék, itt az élő példa. A rendszerváltozás eufóriája nem járt együtt a gyermekszám emelkedésével, mivel nőtt a létbizonytalanság. A kilencvenes években tehát nem következett be a húsz évvel korábban regisztrált születésszám-emelkedés, sőt. Az egzisztenciateremtés vágya megelőzte a gyermekvállalás szükségességét, megváltoztak a preferenciák, már nem a házasság és a család volt a legfontosabb, hanem az anyagi biztonság és a tanulás. A családalapítás esetleg csak az egyetem elvégzése után került szóba. Sőt, a családalapításnak egyre kevésbé volt már feltétele a házasságkötés, nőni kezdett az élettársi kapcsolatban született gyerekek aránya. Élettársi formában élni mindenképpen ingatagabb kapcsolat, mint házasságban, bár erről nincsenek hivatalos adataink. Azt viszont tudjuk, hogy a házastársi kapcsolat nagyobb átlagos gyermekszámmal párosul, mint az élettársi.
- Akkor most optimistának kell lennünk, mert az utóbbi időben megnőtt a házasságkötések száma?
- Így van, pontosan erről van szó. Ebből a szempontból tényleg van okunk a derűlátásra. Sajnos azonban a házasságkötések száma olyan hosszú ideje csökkent – 2010-ben volt a történelmi mélypont, amikor mindössze 34,5 ezer házasságot kötöttek; csak az összehasonlítás kedvéért: a hetvenes években volt olyan év, amikor 100 ezer esküvő volt. Az elmúlt évben jelentősen, 65 ezerre emelkedett a házasságkötések száma, de óriási lemaradást, veszteséget kell pótolnunk, mivel a szülőképes, tehát 15 és 49 év közötti nők körében is nagyon lecsökkent a házasságban élők aránya. Persze igazán az lesz majd örvendetes, ha ez a tendencia, a házasságkötések számának növekedése tartós lesz. Mi, demográfusok azonban jóslással nem foglalkozunk.
- Vannak adataik arra vonatkozóan, hogy a házasság tényleg alkalmasabb „tere” a gyermekvállalásnak, mint az élettársi kapcsolat?
- Hogyne. A szülőképes korból távozó, tehát 49. életévüket betöltő nőknél ott, ahol házasságban él az illető, meghaladja a kettőt az átlagos gyermekszám, tehát ez éppen biztosítaná a reprodukciós szintet, ami valamivel kevesebb, mint 2,1. A nem házasoknál a gyermekszám jóval alacsonyabb ennél, 1,6 és 1,7 közötti átlagosan.
- A babaváró hitel megjelenése lekövethető a demográfiai mutatók alakulásával, ha jól sejtem.
- Valóban, bár nekünk nincsenek adataink a gyermekvállalási kedv alakulásának indítékairól. Persze ha valamilyen drasztikus változást észlelünk a születések számának emelkedésében, akkor meg kell néznünk, hogy ezt milyen egyéb változás előzte meg. Az utóbbi években enyhe, de folyamatos csökkentést tapasztaltunk: 2016-ban 93 ezren születtek, 2017-ben 91 ezren, 2018-ban 89,8 ezren, tavaly 89,2 ezren, annak ellenére, hogy a gyermekvállalási kedv változatlan maradt. Ennek a magyarázata a szülőképes korban lévő nők számának szigorúan monoton zsugorodása. Még tavaly is egy jó darabig egyre kevesebb gyerek született, aztán az év közepe táján megállt a csökkenés, és decemberben hirtelen nyolcszázalékos növekedést észleltünk 2018 azonos időszakához képest! És az 1200 fős egész évi fogyást a felére, 600-ra redukálta ez az egyetlen hónap!
- Engedje meg, hogy kitaláljam: kilenc hónappal korábban vezették be a babaváró hitelt.
- Pontosítok: a 2019 decemberében született csecsemők ugyanazon év márciusában fogantak, és februárban jelentették be, hogy júliustól él a babaváró hitel. Azaz 2019 márciusában már tudható volt a hitel megjelenése. Hozzáteszem, hogy az örvendetes születésszám-növekedés nemcsak tavaly decemberben volt érzékelhető, hanem idén január–júliusban mindvégig: 2020 első hét hónapjában mindig magasabb volt a megszületett gyermekek száma, mint 2019 azonos időszakában. Tehát teljesen egyértelmű az összefüggés. Bátran kimondhatjuk, hogy a kormánynak ez az intézkedése telitalálat volt. Kérdés az, hogy ez a tendencia kitart-e hosszabb távon. Az első hét 2020-as hónap 2500 pluszgyermeket eredményezett az előző évhez képest. Ez elég jelentős szám, csak ne történjen visszaesés. A babaváró hitel első körben 2022-ig tart. Hogy utána mi lesz, azt most még nem láthatjuk.
- Van egy fixa ideám. Ha az emberek többet vannak otthon, több gyerek is születik. A koronavírus-járvány első hulláma idején bevezetett home office-nak lehet-e pozitív hatása a demográfiai tendenciákra?
- Ezt most még nem tudom megmondani, de ha visszajön év végén vagy 2021 elején, akkor már okosabbak leszünk. Ellenben a házasságkötések számának alakulásáról már most vannak adataink. Tavaly 65 ezerre nőtt a házasságkötések száma, és 2020 januárjában és februárjában megduplázódott a 2019-es év azonos hónapjaihoz képest ! Márciusban is 80 százalékos volt az emelkedés. Áprilisban már visszaesett a 2019-es szintre, májusban és júniusban pedig 30, illetve 25 százalékkal az egy évvel korábbi szám alá zuhant a mutató. Tehát a Covid nagyon bekavart, de szerintem itt nem a házasságkötési kedv elfogyásáról van szó, csupán az esküvők elhalasztásáról. A korlátozások idején ugyanis nem lehetett rendezvényeket tartani, így lakodalmakat sem. Ezek az esküvők várhatóan megtörténnek a járvány elmúltával. A „covidos” születések számáról értelemszerűen még nincsenek adataink, elképzelhető a növekedés, ugyanakkor arról is hallani, hogy a tartós együttlét, az összezártság emelkedést okozhat a válások számában is… Továbbá a járvány növeli a létbizonytalanságot, ami viszont mérsékelheti a születésszám növekedését.
- Arra is kíváncsi vagyok, milyen termékenységi mutatókra lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi születésszám fennmaradjon?
- Előrevetítettük a szülőképes korú nők létszámát úgynevezett koreltolásos módszerrel, de nem számolva a mortalitás és a be- és kivándorlás szaldójának alakulásával. A születéskor várható élettartam sajnos csak kismértékben nő, nagyon el vagyunk maradva nemzetközi összehasonlításban, és ez is belejátszik a tartós népességfogyásba. A halandóságot feltétlenül csökkenteni kell. Itt van Csehország, ahol nincs természetes fogyás! Tízmillió-hatszázezres népességről beszélünk, a termékenység valamivel magasabb, mint nálunk – 1,7 fölött van picivel –, a születéskor várható élettartam azonban a nőknél 3,5, a férfiaknál 3 évvel magasabb, mint hazánkban. Ennek megfelelően a halálozások száma jóval alacsonyabb, mint nálunk, közel egymillióval nagyobb lélekszám mellett! A cseheknél 114 ezer, nálunk 129-130 ezer az aktuális halálozási szám. Tehát mindkét oldalról szükséges a növekedés, illetve a csökkenés. A születések számában az emelkedés, a halálozási számban a mérséklődés. De visszatérve az eredeti kérdésre: 2033-ig majdnem 400 ezerrel fog csökkenni a szülőképes nők száma, 2,2 millióról 1,8 millióra. Ez húszszázalékos fogyás. A teljes termékenységi arányszámnak drámaian kellene emelkednie, a jelenlegi 1,49-ról 1,84-ra csak ahhoz, hogy a 89 000-es éves születésszám megmaradjon. Ez több mint húszszázalékos emelkedés lenne a termékenységben. És akkor még csak a szinten tartás sikerülne.
- Mi a helyzet a ki- és bevándorlás egyenlegével?
- Még mindig pozitív a szaldó. Magyarország lakossága jelenleg 9 769 000, mindössze 3300 fővel kevesebb, mint az előző évben volt. Negyvenezer-négyszáz volt a természetes fogyás, de ezt szinte teljes mértékben ellensúlyozta a bevándorlás 37 100-as többlete. Bevándorlás nélkül negyvenezerrel kevesebben lennénk ma Magyarországon, mint egy évvel korábban.
- Ezek szerint bevándorlás nélkül nem képzelhető el a népességfogyás megállítása?
- Nehéz kérdés. Elméletileg elképzelhető, hiszen itt a cseh példa. De azt kell hangsúlyozni, hogy nem elég a termékenységi mutató emelkedése, emellett szükséges a reprodukciós szint elérése és hosszabb távú fennmaradása. Ehhez viszont a jelenlegi 1,49-ról 2,07-ra kellene feltornázni ezt a számot. Valamivel több mint két gyermek biztosítaná a szülőképes nők számának reprodukcióját. Azt, hogy önmaguk helyébe egy leánygyermeket állítanak. Mivel durván minden második megszületett gyermek leány, de a statisztikai adatok szerint valamivel mindig több fiú születik. Nos, ezt a 2,07-os mutatót hovatovább hatvan éve nem tudjuk elérni. Emellett a mortalitást csökkenteni, a várható élettartamot jelentősen emelni kellene. A termékenységi mutató negyvenszázalékos növelése és a természetes fogyás megállítása heroikus feladat, ha eltekintünk a bevándorlástól.
(Ch. Gáll András,index.hu)
