Egy nap különbséggel álltak az Egyház szolgálatába a Szaplonczay fivérek

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. augusztus 14. péntek

Kocsis Fülöp érsek-metropolita augusztus 8-án Szaplonczay Mátét, augusztus 9-én Szaplonczay Márkot szentelte diakónussá a máriapócsi bazilikában.

A Szent Liturgiákon édesapjuk, Szaplonczay Miklós szegedi parókus is szolgálatot teljesített az oltár körül. „Szükség van rájuk, hiszen az Egyház egyre több feladatot kap, egyre nagyobb munkát bíz rá az Úristen” – mondta a két fiúról az augusztus 8-án, szombaton bemutatott Szent Liturgián Kocsis Fülöp metropolita.

A főpásztor prédikációjában kiemelte: minél inkább Isten törvényeinek megfelelően élünk, annál hatékonyabban építjük Isten országát. Küzdenünk kell, föl kell venni a harcot, hogy a lehető legtöbb lelket megmentsük Istennek a gonosz karmai közül. E nemes célt hatékonyan segítheti a diakónus is, aki szentelése után az imádkozás legfőbb segítője lesz – fogalmazott a metropolita, utalva az elhangzó szentírási szakaszra, amelyben Szent Pál azt kéri a korintusiaktól, hogy segítsenek neki az imádságban.

A tizenkét apostol a hívek egyre nagyobb száma miatt nem győzte a munkát, s viszálykodás alakult ki a közösségben, ezért kiválasztottak maguk közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, hogy rájuk bízzák az asztal körüli feladatokat, míg az apostolok az ige szolgálatának és az imádságnak szentelik magukat.

„Idén, ha nem is hét, de öt fiatalember áll be ebbe a szolgálatba a Hajdúdorogi Főegyházmegyében – mondta Kocsis Fülöp. – Ők fogják a liturgikus asztal szolgálatát ellátni, s ezzel segítik az imádságot. Miként egykor Áron, akit az Úr azért adott Mózes mellé segítőtársnak, hogy pótolja hiányosságait, aki »gyenge volt szólásban.«”

Szaplonczay Máté Nyíregyházán született 1989-ben. Élete első három évét Abaújszántón töltötte, onnan helyezték édesapját 1992-ben Szegedre, ahol azóta is teljesíti papi szolgálatát.

Máté 12 évesen Pannonhalmára került. Érettségi után hivatástisztázás céljából végigzarándokolta az El Caminót, majd néhány hónapig egy kórházban dolgozott. Sikeres szemináriumi felvételi után Vácott töltötte a tanulmányait előkészítő évét római és görögkatolikus kispaptársaival. A papképzés Nyíregyházán folytatódott 2017 júniusáig, amikor teológiai baccalaureátust szerzett. A szociális évét Szakolyban és Thesszalonikiben töltötte. A szemináriumi évek során többször is volt lehetősége külföldi tanulmányúton, konferencián részt venni, többek közt Oxfordban, Barcelonában és Berlinben. Végzett teológusként Kocsis Fülöp érsek-metropolita Rómába küldte további tanulmányok céljából. A Görög Kollégium lakójaként tanulhatott három évig a Pápai Keleti Intézetben; idén júniusban keleti kánonjogból licenciátusi fokozatot szerzett. Szolgálatát a dunaújvárosi parókia diakónusaként kezdi.

Augusztus 9-én, Mátyás apostol emléknapján Szaplonczay Máté már felszentelt diakónusként segédkezett a Szent Liturgián fivére, Márk szentelésekor.

Kocsis Fülöp metropolita vasárnapi prédikációját Izajás próféta könyvéből származó jövendöléssel kezdte, amely szerint Jeruzsálem, a szent város mint anya felkiált: „Íme, én és gyermekeim, kiket az Úr nekem jelül adott!” Én is így érzem magam – folytatta a főpásztor –, amikor körültekintve az egyre-másra születő diakónusokat látom magam körül. Hiszem, hogy az Úr adta őket a szolgálatra.

Persze a főpásztorok köré gyűlő papok, diakónusok, szolgálattevők nem őket, hanem Istent és az Egyházat szolgálják. Erre a feladatra kell a szülőknek átengedniük fiaikat, mint amikor kirepülnek a családi fészekből és megházasodnak. Férj és feleség egyesülése nagyon hasonlít arra, amikor valaki Isten szolgálatára vállalkozik, hiszen örök életre eljegyzi magát az Anyaszentegyházzal, testével és lelkével egyesül vele – fogalmazott Kocsis Fülöp metropolita. Példaként említette az aznap ünnepelt Mátyás apostolt, aki kezdettől fogva Jézus követői közé tartozott, így szem- és fültanúja volt életének és tanításainak. Jézus mennybemenetele után, Szent Péter felszólítására, az áruló Júdás helyére őt választották meg sorsolással. „Mi is bízhatunk abban, hogy a sors ezekre a héten diakónussá szentelt fiatalemberekre esett, őket választotta ki az Úr, hogy a sorsuk összekötődjék az Egyház sorsával, hogy a tizenkét apostol követői közé lépjenek ők is.”

Szent Pált idézve a főpásztor arra figyelmeztetett, hogy az apostolokat utolsókká tette az Úr. A népek apostola figyelemre méltó különbséget tesz az apostolok és a hívek között (1Kor 4,9):

az apostoli szolgálat mássá teszi az embert, átalakítja, átformálja, de nem kiemeli vagy egyre magasabb rangúvá, hanem utolsókká teszi. Aki az apostolok sorába akar lépni, annak vállalnia kell ezt az utolsó helyet, ezt a szolgálatot.

Ezen keresztül válhat Krisztus szolgálata hatékonnyá az Egyházban.

Az egyházi rend, a pappá válás előtt „utolsóként” kell tudni szolgálni. Ezen az úton juthat el oda valaki, hogy maga is apostol legyen – hangsúlyozta a metropolita. – Az isteni meghívás, amelyre az ember örömmel mond igent, sokszor gőgössé, fennhéjázóvá tesz, kialakulhat bennünk a klerikalizmus balgasága, hogy mások felett vagyunk. Holott mi mások alatt vagyunk, az utolsók vagyunk. Ha teljes szívvel tudjuk vállalni a Krisztus által is elvárt utolsó helyet, akkor tudjuk a híveket emelni, akkor tudjuk vezetni őket.

Ez a krisztusi út, a krisztusi szolgálat, amely természetesen nemcsak az apostolok sorsa, hanem minden keresztény emberé, aki komolyan akarja venni a Krisztus-követést.

„Meggyőződésem, hogy az Úristen azért küld nekünk áldozatkész, szolgálatkész fiatalembereket, mert egyre több feladatot akar ránk bízni, újabbakat és újabbakat az Egyházban. Márpedig ezeket nemcsak a papok és diakónusok látják el, hanem a hívek sokasága is” – mondta Kocsis Fülöp metropolita, és arra kérte a szülőket, neveljenek sok gyermeket, akik rátalálva hivatásukra gyarapíthatják Isten Egyházát.

Márk alszerpapot testvére, Máté diakónus és Nyirán János fődiakónus kísérte körbe háromszor az oltár körül, hogy annak sarkait megcsókolva járuljon a trónszéken ülő püspök elé, és a krisztusi hatalom jelképeit megcsókolva fogadjon engedelmességet. Majd az oltár sarkánál letérdelve fogadta a püspöki kézrátétel imáját, a hívek könyörgéseit, végül a diakónusi szolgálathoz szükséges ruhadarabokat és tárgyakat: a ripidiont (angyalokat ábrázoló, szolgálatukat jelképező díszes tányér) és a tömjénezőt. Ezt követően az oltár elé állt, hogy bekapcsolódjék a Legszentebb szolgálatába.

Szaplonczay Márk 1991. április 16-án született Nyíregyházán. A középiskola első öt évét a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban töltötte; Szegeden érettségizett, a Tömörkény István Gimnáziumban, majd felvételt nyert a szemináriumba. Az előkészítő évet a budapesti Központi Papnevelő Intézetban töltötte, a filozófiai és teológiai tanulmányokat Nyíregyházán végezte el. Loppianóban, Cegléden, Budapesten, Taizében, Prágában, Boarbankhallban és Nápolyban töltött hosszabb-rövidebb időt önkéntesként, így teljesítve szociális gyakorlatát. 2018-ban, a teológiai baccalaureátus (akadémiai fokozat) megszerzése után Kocsis Fülöp érsek-metropolita Rómába küldte két évre, hogy licenciátusi fokozatot szerezzen pasztorális teológiából a Pápai Szalézi Egyetemen. Tanulmányai befejeztével, 2020. július 10-én vette feleségül szerelmét.