Öt anyatípus, akikbe belefuthatsz táborozáskor
Ahogy egy játszótéren, úgy egy táborban is érdemes meglesni azt, hány anyatípussal találkozhatunk. Most ötöt mutatunk be közülük, de a sort még hosszan lehetne folytatni.
A vackoló mami
Nála lelkiismeretesebben senki sem pakol. Kikészíti a gondolat, hogy egy erdő közepén jön majd rá a gyerek, hogy otthon hagyta az iránytűt, ezért a biztonság kedvéért két iránytűt is betesz. Kell a gyógyszer a fejfájásra, a hasmenésre, a savakra és a hasfájásra is, és sebtapaszból is direkt rak be többet, hátha majd a Kovácsék gyerekeinek is kell, azoknak az anyja úgyis olyan feledékeny. Rendben van, hogy az előrejelzés egész hétvégére napos, száraz időt és hőséget mond, de azért rakjuk csak be az esőkabátokat és a vastag, kapucnis pulcsikat is, nehogy meglepetés érjen bennünket.
A vackoló mami az otthonától távol is szeretné körbevenni magát minél több otthoni tárgyával, és ha ő nem megy, a gyerekei kényelméről akkor is maximálisan gondoskodik. Hajlandó extrém súlyt pakolni magára és a családtagjaira is ezért. A legtöbbször kiderül, hogy a cipelt tárgyak 70 százaléka teljesen felesleges volt, és elő se került a hátizsákból, ugyanakkor a vackoló maminak néha igaza van, és amikor mégis csak jól jön egy dugóhúzó, egy kis fűrész vagy a tartalék törülköző, a vackoló mami rögtön azzal jön, hogy ő bizony megmondta, hogy kelleni fog, és ez később minden egyes táborozás előtt hivatkozási alap lesz pakoláskor.
Haver-mami
Ő az, akinél szóba sem jöhet, hogy ne menjen el a gyerekével táborozni. Na, nem azért, mert rászállt, vagy még a szélfúvástól is próbálná védeni: a helyzet az, hogy ő legalább ugyanannyira élvezi a táborokat, mint a gyerekek. Az iskolában mindig elsőnek jelentkezik önkéntes nevelőnek/kísérőnek, lelkes, tettvággyal teli, ugyanakkor cseppet sem arrogáns. Egyszerűen csak imád haverkodni a gyerekekkel, és gyerektársaságban lenni. Ha focizni vagy kézilabdázni kell, először áll be a csapatba, mindig ott lóg a kölykökkel a tábortűznél, ami talán eleinte furcsa a gyerekeknek, de gyorsan megszokják, és olyan lesz, mintha egy lenne közülük.
Sok gyerek kedveli őt, igazi haverrá válik, bár hajlamos néha túlzásba vinni a haverkodós, menő mami szerepkört, és annyira összebratyizni a gyereke/i haverjaival, hogy az nekik már picit kellemetlen. Az ember gyerekként nem szívesen osztozik a haverjain az édesanyjával.
Insta-mami
A gyerekek nyári táborozása óriási esemény egy család életében, akkor is, ha a gyerek egyedül megy oda, de főleg akkor, ha Insta-mami is vele tart. Insta-mami esetében a lényeg, hogy minden mozzanat meg legyen örökítve: legyen jópofa videó az első sátorállításról és az első tábortűz-rakásról is, és természetesen minden természeti látványosság előtt pózolni kell boldog családként. Ha a gyerek elesik, és a kövek széthorzsolják a térdét, a horzsolt térdű gyerkőcről egyből „Kis hősöm” feliratú poszt megy az Instára. Insta-mami minden pillanatot meg akar örökíteni az utókornak („A nagyinak lesz”), és mintha nem is lenne ott a jelenben igazán, inkább csak a fotózással/videózással törődik.
Ha a gyerek Insta-mami nélkül megy táborozni, ő akkor is feltalálja magát: az indulásról, a készülődésről, az odautazásról és persze a hazatérésről is garantálható a fotó/videó, a gyerek pedig azzal a megbízással megy táborozni, hogy anyunak minél több fotót és videót küldjön haza, ugyanis Insta-mami látni akarja, kikkel barátkozik a csemetéje, és el is akar dicsekedni azzal, hogy mennyi új kis barátja lett az ő kis népszerű mindenkéjének.
Paramami
Paramami alaptézise szerint a gyerekei csak otthon, az ő közelében vannak biztonságban. Ő az egyetlen, aki gondoskodni tud róluk, más maximum csak részsikereket érhet el, de inkább azt sem. Paramami egyfolytában rajta kell, hogy tartsa a szemét a gyerekein, így nehezen viseli, ha ezt nem teheti meg. Ha csodával határos módon elengedi a gyerekeit táborozni, a napi egy (inkább több) hívás kötelező, és ha valamiért késik, paramami ötpercenként csörgeti a gyerek telefonját, hogy mi lehet vele. Paramami azonban nem elégszik meg azzal, hogy a gyerekétől hall infókat, ő napi szinten beszélni akar a táborban dolgozó nevelőkkel is, hogy biztosan meggyőződjön arról, hogy minden rendben, sőt, ha van a gyerekének olyan barátja a táborban, akit ismer, jó eséllyel őt is felhívja, hogy elmondja neki, mi a helyzet.
Ha paramami is ott van a táborban, egyfolytában a gyerek körül nyüzsög, ötpercenként bekeni naptejjel, viszi neki az innivalót, nehogy a napon kiszáradjon, és hiába úszik jól a gyerek, ő még akkor is próbálja rábeszélni az úszógumira (jobb esetben mellényre). Mindenben meglátja a potenciális veszélyforrást, és ezt szóvá is teszi. Óvintézkedései miatt a többi gyerek a háta mögött kineveti, rosszabb esetben a gyereke is gúny tárgyává válik emiatt.
Az anyatigris
Az anyatigris gyereke mindenből csakis a legjobbat kaphatja, nem éri be ennél kevesebbel. Neki akkor is a legjobb jár, ha a lehető legkevesebbet fizette érte. Az anyatigrisnek igényei vannak, de nyugodtan nevezhetjük őket követeléseknek is. Pontosan tudja, hogy az ő gyereke hol és ki mellett üljön a buszon, ahogy azt is, hogy az emeletes ágyon alul vagy felül kell aludnia. Ha a programok nem az ő vagy a gyerek szája íze szerint zajlanak, azt garantáltan szóvá teszi, ahogy azt is, ha a gyerekét kudarcélmény éri valamilyen versenyben vagy játék során. Az ő csemetéje soha, semmiben nem veszíthet, és ha mégis így történt, utólag próbál változtatni ezen, akár a játékszabályok átírásától sem megriadva.
Az anyatigris olyankor a legmegterhelőbb, ha folyton jelen van, de ha a gyerek önállóan táborozik, akkor is mindig megtalálja a módját (telefonok, látogatások, e-mailek…) annak, hogy a tábor szervezőinél jelezze az aggályait és panaszait. Ha a gyereke/i nem kapják a maximumot, előszeretettel jelzi azt annak a feljebbvalójának, akivel épp beszél, és ha nincs olyan, a nyilvánossághoz fordul. Ha jó ügyért harcol, egy ilyen ember kincs lehet, de ha rossz ügyet karol fel, igazi púp lehet a háton.
(nlc.hu)
