Megtérés és autentikus kereszténység
Kereszténynek mondani magunkat, valamint az evangélium üzenetének befogadására nyitottá válni, hogy az teljesen áthassa belső valónkat és meghatározza identitásunk lényegét, különböző dolgok. Ez sokszor az eltérő gondolkodásmódban is megfigyelhető.... - Sz. Csilla írása:
Amikor valaki gyerekként beleszületik és nevelkedik egy vallásban, ez még messze nem jelent tudatos elköteleződést. A keresztény lelki fejlődés fokozatosan bontakozik ki, amikor életünkben jelen van a nyitottság a transzcendens spirituális világra és Isten örömhírének megismerésére az evangéliumban. Ezt a lelkesedést azonban kísérhetik mélypontok és hullámvölgyek.
Az életben bekövetkezendő nehézségek és krízishelyzetek során, hogy azt át tudjuk vészelni és felül tudjunk rajta emelkedni, szükségünk van a lelki megújulásra. Ellenkező esetben nem lehet élő a hitünk. Szent Pál írja: „Újuljatok meg lelketekben és gondolkodástokban, öltsétek magatokra az új embert.” /Ef 4,24/ Istenre, a végtelenre való irányultság szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk kilépni önmagunkból, túllépni korlátainkon és egy magasabb nézőpontból szemlélni a világot. Ezt Jézus a „sziklára épített ház” példabeszédével szemlélteti. Akkor áll szilárd alapon hitünk, amikor a nehézségek, szenvedések során abból erőt és vígasztalást tudunk meríteni. Jézus mondta: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok: én legyőztem a világot.” /Jn 16,33/
Feltehetjük a kérdést, hogy mi lehet az a mérce, ami alapján hiteles keresztény valaki? Kinek lehet élő hite és Istenkapcsolata? Ha erre választ akarunk kapni, nem kerülhetjük meg az evangéliumot. Az autentikus kereszténység a „keskeny út” követésén alapszik, amit Jézus kijelölt. Az evangélium szellemében való gondolkodásmód és Isten igazságainak megismerése utáni vágy nélkül csak legfeljebb megkeresztelt vagy „vasárnapi keresztény” lehet az önmagát hívőnek tartó személy, aki a külsőségekhez ragaszkodik és a hitben megtapasztalható mélyebb valóság elkerüli figyelmét.
Általában elterjedt szokás, hogy két csoportra osztjuk az embereket, hívők és nem hívők vagy megtértek és nem megtértek. De ezt nem lehet így leegyszerűsíteni, az élet nem fehér és fekete. A kereszténység üzenetének megértéséhez nem elég pusztán egy megtérésnek nevezett fordulat, hanem ez egy folyamat, ami több szakaszból tevődik össze és folyamatos nyitottságra van hozzá szükség. Ellenkező esetben mindig csak a felszínen fogunk tapogatózni és a nehézségek során könnyen letérhetünk Jézus által kijelölt útról.
Ugyanakkor a nem hívőkben is lehet nyitottság és vágy a transzcendensre, a felebaráti szeretet megélésére. A megtérés nem pusztán egy teremtő Istenbe vetett hit. A gyakorlati ateizmus, amikor valaki elfogadja Isten létezését, de elhatárolódik tőle, deista módon közelíti meg. Ez a hibás Istenkép helytelen életformát eredményez; az ilyen ember úgy él, mintha Isten nem lenne. Ez a fajta Istenhit nem lehet élő.
Az újszövetségben a megtérés fordulatát a „metanoia”, görög eredetű szó fejezi ki, aminek jelentése a gondolkodásmód megváltozása. Ennek következtében mindent egy új perspektívából szemlélünk, ami egy elkülönülést jelent a világi gondolkodásmódtól, megváltoztatja az indítékainkat, az Istenképünket és az embertársainkhoz való viszonyunkat. Ami korábban fontos volt,- mint pl a külsőségek, társadalmi presztízs, anyagi javak,- az háttérbe szorul és ami kevésbbé volt az, - mint a lélek és a szeretet láthatatlan világa, Isten igazságainak megismerése -, az előtérbe kerül, az értékrend megváltozik. Ezt a fordulatot Jézus leginkább a lélekben való újjászületés gondolatával és a magvető példabeszédével szemlélteti.
Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy lélekben teljesen újjá kell születni. „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” /Jn 3,5-6/
Az evangélium üzenete felé forduló ember folyamatosan küzd az őt fogva tartó negatív érzelmek ellen; mint a harag, az irigyéség vagy a félelem és hisz benne, hogy Istenbe kapaszkodva, általa képes lesz ezeket legyőzni önmagában." Hiszen Jézus megmondta: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." /Mt 5,48/ Itt persze a lelki tökéletesedésről van szó. Szellemi adottságaink bizonyos szempontból veleszületettek és behatároltak. Isten lehetetlent nem kér tőlünk, csak olyat, amire képesek vagyunk és bízik bennünk.
Szent János apostol írja: „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet” /1 Jn 4,18/. A negatív érzelmeken való felülemelkedéshez a belső küzdelem és az Istenbe való kapaszkodás nélkülözhetetlen. Jézus által meghirdetett újjászületés egy teljes irányváltoztatást jelent, lélekben való átszellemülés, ami egy új életforma.
Sok ember nyitott a kereszténységre, de az értékrendjük és világnézetük már távol van az evangélium szellemétől. Ez abból is adódik, hogy ez sokszor ellentétben áll az embereknek az elképzelt hamis boldogságképével, ahol az áll első helyen, hogy népszerűek legyenek, anyagi javakban bővelkedjenek, karriert építsenek, bálványokat kergetnek...stb.
Jézus a magvető példabeszédében kifejti, hogy kinél mi jelenti az akadályt az evangélium üzenetének a megértésében. „A mag Isten igéje. Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. Akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen fogadják, de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak. És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást, de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.” /Mk 4,17-18/
Jézus magvető példabeszédében a „megpróbáltatás ” jelentheti azt is, hogy a lehetőségeink beszűkülnek, csökken népszerűségünk, hogy kevésbé fognak szeretni a „világ fiai”, ha Isten igazsága mellett állhatatosan kitartunk. Jézus mondta: „Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki kitart mindvégig, az üdvözül.” /Mk 13,13/ Vannak, akik az Istenbe való kapaszkodás helyett inkább sodródnak a világi árral és eltávolodnak a kereszténység valódi üzenetétől. Ugyanakkor Jézus a negatív történéseknek a pozitív oldalát is mindig megvilágítja, hiszen a helyes úton való haladásnak a tudata lelki békét és boldogságot tud adni. „Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal.” /Lk 6, 22-23/
A magvető példabeszéd jól szemlélteti azokat az eseteket, amikor bár valakit megérint az evangélium szelleme, Isten mindenhatósága és szeretete, de nem ver benne gyökeret, mert más földi vágyakat helyez előtérbe, ami visszahúzza. Így a világnézetébe már nem hatol bele, nem formálja át, amire a „metanoia” utal. Ilyenkor az ember önmagát vagy kirekesztő módon csak a szűk környezetét vagy anyagi javait helyezi a középpontba, ezért könnyen eltávolodhat Istentől.
Az evangéliumból tudhatjuk, hogy Jézus radikális megtérésre hív. Ez teljes Istenre való ráhagyatkozást, önátadást jelent és a felebaráti szeretetben való tökéletesedést. Minden embernél más és más jelenti az akadályt, amit előrébb helyez ennek az útnak a követésénél. Van, akinek a munkája, karrierje áll az első helyen, a gazdag ifjú példabeszédében a vagyon, míg másoknál családtagjaik jelentik a visszahúzó erőt. Jézus így válaszolt azoknak, akik követni akarták, de aztán mégis valami visszatartotta őket: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem méltó az Isten országára.” /Luk 9,62/ Hitünk felvállalása akkor is fontos, ha ez az emberek nemtetszését, eltávolodását váltja ki, hiszen nem másoknak kell megfelelnünk, hanem Istennek. Jézusnál nincs megalkuvás: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt” /Mt 10,31-33/
A keresztény megtérés egy teljes fordulatot jelent, Jézus magvető példabeszédének utolsó mondata: „Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” /Lk 8,15/ De vajon mit is jelent mindez? Aki valóban megtér, nem lehetséges, hogy Isten igéje iránt közömbös marad, meg kell, hogy érintse, olyan részek, melyek személyesen megszólítják. Az evangélium szellemében való gondolkodásmód akkor válik valósággá, amikor gyakran eszünkbe jutnak az útmutatásai és konkrét élethelyzetekben bátorítást, erőt, vígaszt tudnak nyújtani. Így válhat számunkra életformává a kereszténység. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha van bennünk rá egy lelki éhség és minden más mű megismerésénél előrébb valóvá válik számunkra Isten igéje.
Az ige meghallásának fontosságára, az Újszövetségben Mária és Márta története is rávilágít. Máriát teljesen magával ragadja Jézus tanítása és lábainál ülve hallgatja. Márta azonban csak a felszolgálással foglalkozik és méltatlankodik: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Jézus így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha.” /Luk 10,38/
Amikor Jézus azt mondja, hogy ,,csak egy a szükséges”, ezzel arra hívja fel a figyelmet, hogy az evangélium üzenete megkerülhetetlen a hívő ember számára. Aki megfeledkezik erről, gyakran önmagát helyezi előtérbe, elsősorban embertársaiknak akarnak megfelelni és nem Isten akaratát keresi. Az igétől való átszellemülés rálépés a kereszténység igaz ösvényére a lelki fejlődésben. Az evangélium üzenetébe mindig kapaszkodhatunk, abból vígasztalást és erőt meríthetünk, valamint kiteljesedik általa az életünk.
Sz. Csilla
