Nem beszélhetünk tekintélyelvű újklerikalizmusról – Walter Kasper az új vatikáni instrukcióról
Július 20-án adta ki a Klérus Kongregációja a plébániai közösség lelkipásztori megtéréséről szóló rendelkezését, amely egyebek mellett hangsúlyozza, hogy laikusok és papi közösségek nem vezethetnek plébániát. A rendelkezés azonnal heves bírálatot váltott ki a német egyház vezetőiből; főként Franz-Josef Bode osnabrücki, Peter Kohlgraf mainzi és Franz-Josef Overbeck esseni püspök minősítette idejétmúltnak.
Ludwig Schick bambergi érsek szerint a rendelkezés „több kárt, mint hasznot hoz” az Egyház missziós feladatára nézve. Gebhard Fürst rottenburg-stuttgarti püspök kijelentette, hogy továbbra is kitart a laikus egyházvezetési modell mellett, és Stephan Burger freiburgi érsek is hangsúlyozta, hogy a vatikáni dokumentum ellenére folytatja egyházmegyéjében a reformot. Gerhard Feige magdeburgi püspök arról beszélt, hogy a dokumentum nem vesz tudomást bizonyos egyházmegyék „diaszpórahelyzetéről”, amelyben nélkülözhetetlen a laikusok vezető szerepe.
A német egyházi vezetők bírálataira a kölni Domradiónak írt nyilatkozatában Walter Kasper bíboros azzal válaszolt, hogy a kritikus hangok nem értették meg a dokumentum szándékát: Németországban szemlátomást nem olvasták el a szöveg első fejezeteit és összefoglalását, fogalmazott, hiszen ezekben a szakaszokban a kongregáció részletesen kifejti, hogy Isten egész népének missziós feladata van és az egész helyi közösség alanya a missziós irányultságú lelkipásztorkodásnak.
„Hálás vagyok a plébánosok státuszával kapcsolatos fejtegetésekért”, fogalmazott Kasper, „mert a cölibátusról, a női papságról, a plébániai vezetőcsoportokról és hasonlókról folyó állandó viták közepette a fiatalok már nem is tudják, mire vállalkoznak, amikor a papi hivatás mellett döntenek”, és pontosan ez a nem kellően határozott identitás az oka a paphiánynak.
„Az egyházi közösségben olyan légkörnek kell uralkodnia, amelyben az emberek elismerik és elfogadják a papi hivatás jelentőségét és szépségét – máskülönben semmi értelmük a reformoknak.” Kasper szerint teológiai szempontból helyes, hogy a plébános legyen felelős az egész plébániáért, ám ettől függetlenül az eredendően nem papi feladatok nyugodtan átruházhatók laikusokra.
A vatikáni dokumentummal kapcsolatban semmiképpen sem beszélhetünk tekintélyelvű újklerikalizmusról”
– húzta alá a bíboros, „sőt a dokumentum éppen megakadályozni kívánja, hogy a püspökök önkényesen bánjanak a plébániákkal”, hiszen kritériumokhoz és eljárásrendhez köti őket.
Walter Kasper végül azonban kifogásainak is hangot adott a rendelkezéssel kapcsolatban: először is a megjelentetése előtt egyeztetni kellett volna a püspöki konferenciák elnökeivel, másrészt a szöveg második része „inkább kirekesztő, mintsem bátorító és elismerő beszédmódot használ”.
„Megérdemelték volna a köszönetnyilvánítást, a bátorítást és az elismerést a világegyház számos részén tevékenykedő laikusok, különösen azok a nők, akik sokszor nehéz körülmények között összetartják a közösségeket, és szolgálatuk nélkül nálunk a legtöbb plébánia már régen összeomlott volna” – zárta nyilatkozatát Walter Kasper bíboros.
Forrás: Vigilia facebook-oldala
Magyar Kurír
