Új vatikáni dokumentum jelent meg a plébániai közösségek megújulásáról
A plébániai közösség lelkipásztori megtérése az Egyház evangelizáló küldetésének szolgálatában címmel adta ki július 20-án a Klérus Kongregációja új instrukcióját, melyben többek között a plébániák megreformálásáról, a hivatások hiányáról és a világi hívek igehirdető tevékenységéről van szó.
Az Egyházban mindenkinek jut hely, mindenki megtalálhatja a saját helyét hivatásának megfelelően: ez a lényege az új vatikáni dokumentumnak, mely alapvető jogi újdonságokat nem tartalmaz. Ehelyett az érvényben lévő szabályozás jobb alkalmazására törekszik, megerősítve a megkereszteltek közös felelősségét az Egyház életében, a lelkipásztori odafigyelést és a plébániák közötti együttműködést. A dokumentumból világosan kitűnik, hogy
sürgős szükség van a missziós megújulásra, a lelkipásztori megtérésre, hogy a plébániai élet valamennyi megkeresztelt hozzájárulásával visszanyerje azt a lendületet és kreativitást, mely nyitottá teszi kifelé.
Az instrukció tizenegy fejezetből áll, két fő részre osztható: az első hat fejezet a lelkipásztori megtérés témakörét fejti ki alaposan; a misszió lényegét, illetve a plébánia értékét a mai világban. A második rész (7–11. fejezet) a plébániai közösségekről szól; különféle szerepeikről és a vonatkozó szabályozás alkalmazási módozatairól.
A dokumentum június 29-én kelt a Vatikánban. A bevezető közleményben kifejtik, hogy a plébániai közösségek lelkipásztori gondozása, a hívek nagyobb részvétele, valamint a papi és világi szolgálatok témájának újragondolásáról szól, bevonva valamennyi megkereszteltet. A világ számos püspöke kérésének eleget téve dolgozta ki a dikasztérium a kánonjogi-lelkipásztori instrukciót. Ez a plébániai közösségek megreformálását célzó különböző tervekre és az egyházmegyék újraszervezésére vonatkozik, melyek már folyamatban vannak, vagy még csak terv szintjén léteznek. Ehhez kapcsolódik a lelkipásztori egységek és térségek témája is. A dokumentum tehát azokat a lelkipásztori döntéseket igyekszik szolgálni, melyeket egyes papok egy ideje meghoztak és Isten népe megtapasztalt, hogy ezáltal hozzájáruljon e döntések mérlegeléséhez, összehangolva a partikuláris (külön) jogot az egyetemes joggal.
Ebben az összefüggésben megerősíti a plébánosnak mint a közösség saját lelkipásztorának szerepét, ugyanakkor érvényre juttatja a diakónusok, a megszentelt világiak, a világi hívők szerepét is a lelkipásztori szolgálathoz kapcsolódóan. Ők ugyanis arra hivatottak, hogy tevékeny részt vállaljanak – saját hivatásuknak és szolgálatuknak megfelelően – az Egyház egyetlen nagy evangelizáló küldetésében – áll a kongregáció közleményében.
Az instrukció többek között olyan gyakorlati megfontolásokat tartalmaz, mint hogy a plébánosi szolgálat – melyet csak és kizárólag felszentelt pap végezhet – szóljon határozatlan időre, hiszen a közösséget egy életen át kell kísérnie. Ő rendelkezik a plébánia anyagi javaival, képviseli jogilag a közösséget. 75 éves korában a pap kérvényezze a nyugdíjazását.
A diakónusokat ne tekintsék félig papnak, félig világiaknak, hiszen ők is felszentelt személyek. Vállaljanak szerepet az evangelizálásban, a szeretetszolgálatban, a javak kezelésében, az evangélium hirdetésében és a miseszolgálatban. Kerülendő tehát a klerikális és a funkcionalista megközelítés – utal a dokumentum Ferenc pápa szavaira.
A plébániához tartozó megszentelt világiaktól Krisztus radikális követését kéri az instrukció, vagyis nem annyira a cselekvést, mint inkább a hiteles tanúságtételt várja el.
A világi hívektől aktív részvételt várnak az egyházi szolgálatban. Megfelelő képzést követően lehetnek lektorok és akolitusok (vagyis végezhetnek oltárszolgálatot). Ezt avatásuk után végezhetik állandó jelleggel, hiszen teljes szeretetközösségben állnak a Katolikus Egyházzal, amennyiben példamutató életet élnek. Különleges alkalmakkor, szentszéki jóváhagyással az illetékes püspök megbízhatja őket az igeliturgia vezetésével, temetéssel, kereszteléssel, a házasságkötés szertartásán való szolgálattal, illetve szükség esetén templomi prédikációval. Semmi esetre nem mondhatnak ugyanakkor homíliát a szentmiséken.
Az anyagiakra is kitér a Klérus Kongregációjának új dokumentuma. Minthogy a plébániai javak a közösség, és nem a plébános tulajdonát képezik, gazdasági tanács felállítását javasolja, melyet a plébános vezet, és legalább három tagja van. A tanács feladata a közös felelősség, az átláthatóság, illetve az Egyház szükségleteinek kiszolgálása. Hasonlóképpen javasolja az instrukció a plébániai lelkipásztori tanács felállítását, mely távolról sem a bürokráciát hivatott növelni, sokkal inkább a közösségi szellemet, kiemelve Isten népének központi és aktív szerepét az evangelizálásban. Fő feladata gyakorlati javaslatok tétele és tanulmányozása a lelkipásztori és karitatív kezdeményezésekre válaszul a plébánián belül, összhangban az egyházmegyével. A javaslatok megvalósításához a plébános jóváhagyása szükséges.
A dokumentum zárófejezete a szentségek ünneplésére, illetve a hívek felajánlásaira vonatkozik. Kiemeli, hogy az adakozás mindig önkéntes kell hogy legyen, nem szabad elvárni, egyfajta adónak vagy díjnak minősíteni. A szentségi életet nem szabad kiárusítani, nem szabhatnak hozzá ártáblázatot, nem lehet alku vagy kereskedés tárgya. Ehelyett felszólítják a papokat, hogy példamutatóan használják a pénzt, éljenek józan életet, kezeljék átláthatóan a plébániai javakat. Ily módon fogékonnyá tehetik a híveket, hogy szívesen hozzájáruljanak a plébánia szükségleteihez, mely az övék is.
A Klérus Kongregációja jelenlegi dokumentuma az 1997-es, illetve a 2002-es instrukciókat követi, melyek a világi hívek és a papok együttműködéséről, valamint a plébánia vezetéséről szóltak.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
