Keresztény javaslat: nyissák meg a Hagia Sophiát a muszlimok és a keresztények előtt is
Szerkesztői jegyzet a cikk elé: Mielőtt hitvédő testvérek botrányt kiáltanának és a rettenetes szinkretizmustól óvnák szegény keresztényeket, értsük meg, hogy a pátriárka javaslata azt célozza, hogy az eddig múzeumként funkcionáló Hagia Sophiát ne egyedül a muzulmánok kapják vissza és ne váljon a muzulmán fundamentalizmus bástyájává, mint ahogy azt a török elnök szeretné, iszlamizáló törekvései részeként...
II. Szahak Masalyan konstantinápolyi örmény pátriárka azt javasolja, hogy az ókeresztény bazilikát, amelyet ötszáz éven át mecsetként használtak, és amelyet ma turisták látogatnak mint műemléket, nyissák meg a muszlimok és a keresztények vallási szertartásai számára is.
A pátriárka azután nyilatkozott így, hogy ismét fellángolt a vita a Hagia Sophia monumentális épületegyüttese körül, miután a török vezetés több fórumon is kinyilatkoztatta szándékát, hogy a múzeumot újra megnyissa az iszlám vallásgyakorlás számára.
Szahak pátriárka, a Törökországban jelenleg legnépesebb keresztény közösség vezetője Twitter-fiókján keresztül tette közzé véleményét több üzenetben: „A Hagia Sophia tízezer ember munkájának köszönhetően épült fel, egy vagyont költöttek rá. 1500 év alatt sokszor restaurálták, és a Fatih Sultan Alapítvány sokat tett azért, hogy az a templom továbbra is a vallásgyakorlás helye, ne pedig múzeum legyen. Véleményem szerint a hely természetéhez sokkal jobban illik, ha hívő emberek térdelnek, tisztelettel és áhítattal borulnak le benne, mint ha turisták szaladgálnak fotókat kattintgatva.”
A pátriárka ezért azt javasolja, nyissák meg újra a muszlimok és a keresztények számára is a templomot, amely így kézzelfogható jelévé válna egy esetleges „szövetségnek” az iszlám és a kereszténység között. A terület – hangsúlyozza II. Szahak – elég nagy, meg lehet valósítani, hogy legyen egy elkülönített hely a keresztények számára, és akkor „a világ méltathatja a vallási békénket és érettségünket”.
A pátriárka rögtön választ is ad azokra a költői kérdésekre, amelyeket ellenvetésként tennének fel azok, akik utópiának tartják, hogy a Hagia Sophia a béke és összhang szimbóluma legyen: „Hát nem mindannyian ugyanazon égboltozat alatt imádjuk Istent? Akkor hát osztozhatunk a Hagia Sophia boltozatán is. Talán nem ugyanabban az Istenben hiszünk, még ha hitvallásaink különböznek is egymástól? Nem hiszem, hogy az imádságnak ez a helye, amelynek falait ezer éven át keresztény és ötszáz éven át muszlim imák itatták át, amelyeket a maga csodálatosan titokzatos létezésében magába fogadott, ellene mondana ennek a gyakorlatnak. Menjetek be, lélegezzétek be a csendet, és tanuljatok tőle! A Hagia Sophia, a Szent Bölcsesség helye elmondja majd nektek, hogy az emberiség történetében nincs értékesebb dolog a békénél.”
A pátriárka burkoltan bírálja a jelenlegi török vezetés „új-oszmán” törekvéseit, és hangsúlyozza, hogy a mai világban „nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy új konfliktus törjön ki a kereszt és a félhold között. A világnak a kereszt és a félhold közötti szövetség hoz üdvösséget. És a Török Köztársaság méltó arra a megtiszteltetésre, hogy kinyilvánítsa a világ előtt ezt a békét.”
II. Szahak örmény pátriárka kijelentései a Hagia Sophia jövőjéről valószínűleg újabb vitákat keltenek majd arról a kérdésről, amely az utóbbi hetekben – geopolitikai téren is – növelték a feszültséget és a szembenállást.
Június elején a török sajtó által kiszivárogtatott információk szerint maga az elnök, Recep Tayyip Erdoğan adott utasítást arra, hogy meginduljon a törvényi eljárás a Hagia Sophia épületegyüttese rendeltetésének megváltoztatására, hogy ott ismét muszlim vallási szertartásokat mutassanak be, ugyanakkor továbbra se zárják be az oda látogató turisták tömegei előtt.
A török Államtanács július 2-ára tervezett ülésén tárgyal majd annak lehetőségéről, hogy az isztambuli Hagia Sophia monumentális épületegyüttesét újra megnyissa a muszlim vallásgyakorlás számára. Ezzel visszavonnák a török kormány 1934-ben hozott döntését, mellyel a Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalása után mecsetként szolgáló egykori bizánci bazilikát múzeummá alakították át.
Az Államtanács határozata nagy horderejű hivatalos álláspontot képvisel majd, és megmutatja, mekkora eséllyel tudnak a jelenleg hatalmon lévő török politikai vezetés egyes körei sikeresen nyomást gyakorolni a témában.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Fides.org
Fotó: Fides.org; Pixabay
Magyar Kurír
