Ferenc pápa szolidaritási alapot hozott létre a Rómában élő rászorulóknak
Az Angelo de Donatis római vikárius bíborosnak címzett levelében a pápa arról ír, hogy egymillió eurós szolidaritási alapot hoz létre, ezzel a világjárvány sújtotta római rászorulókon kíván segíteni.
A június 8-án aláírt levél kezdetén Ferenc pápa a félelem időszakáról beszél, mely „komolyan aláásta városunk szociális hálóját”. Sokan kérnek segítséget, és úgy tűnik, az „öt kenyér és a két hal” nem elég.
Ugyanakkor a szolidaritás sokféle jelét lehet látni a városban: sokan feltűrik ingujjukat, hogy segítsenek a szegényeknek, a betegeknek; a rómaiak az ablakokban és teraszokon megtapsolják az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat. Nemcsak rögtönzött érzelmi megnyilvánulásokról van szó: a római polgárok közösségre és részvételre vágynak, hogy együtt dolgozhassanak a közjó érdekében.
Az intézményeknek és a civil társadalomnak meg kell hallani ezt a kérést és azt politikává és konkrét cselekedetté kell alakítani a város javára. A pápa azt kívánja, hogy a város visszatérése az élet normális kerékvágásába abból induljon ki, hogy szembesül a peremre szorultak szenvedésével. Az Egyház pedig jelen van a városban, kész a gyengék megsegítésére és az együttműködésre a polgári szervezetekkel.
A Szentatya szívügye azon személyek méltóságának megőrzése, akik a járványhelyzet miatt kimaradnak az intézményes gondoskodásból és segítségre szorulnak mindaddig, amíg ismét önállóvá nem válhatnak. A pápa elsősorban a napszámosok és az alkalmi dolgozók tömegeire gondol, olyan emberekre, akiknek nincs munkaszerződésük. Édesapák és édesanyák, akik éppen csak a legszükségesebbeket képesek biztosítani a gyermekeik számára.
Ferenc pápa Róma püspökeként úgy döntött, hogy az egyházmegyében létrehozza a „Jézus Isteni Munkás” elnevezésű pénzügyi alapot, hogy a munka méltóságára emlékeztessen: egymillió eurót irányoz elő az egyházmegyei Karitásznak. Reméli, hogy ez egy valódi és igazi szövetség lesz Róma számára, ami által mindenki az újjászületés főszereplőjének érezheti magát. Ez az alap minden jóakaratú embert arra ösztönöz, hogy konkrét gesztussal kapcsolódjon be azok megsegítésébe, akik vigaszt, reményt és jogaik elismerését várják.
A pápa minden intézményt és polgárt arra hív, hogy nagylelkűen osztozzon mindabban, ami a rendelkezésére áll, amikor a nehéz helyzet miatt már nem elegendő csupán a feleslegből adni. Örömmel látná a városban a „szomszéd ajtó” szolidaritásának felvirágzását és az adósságok elengedését. A római egyházmegye papjait arra kéri, hogy elsőkként járuljanak hozzá az alaphoz és lelkesen támogassák a közösségeikben a megosztást. A szentmise mindennapi kenyértörése segítse őket, hogy „másként cselekedjenek” most a testvéreikkel.
Ferenc pápa levele végén áldást ad egyházmegyéje közössége és az egész város számára, Szűz Mária, „a római nép üdvössége” pártfogását kérve.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
