Ne száműzzük a sekrestyébe a minőség világáról álmodókat! – Interjú Székely János püspökkel
A teremtett világ védelméről szóló enciklikája közzétételének ötödik évfordulója alkalmából Ferenc pápa a Laudato si’-hét megünneplésére buzdítja a világ katolikus közösségeit május 16. és 24. között. A teremtésvédelmi hét alkalmából kérdeztük Székely János szombathelyi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága elnökét.
– Püspök atya, mit tud a magyar egyház ezzel a tematikus héttel kezdeni, amikor a járványveszély miatt nincs lehetőség például közösségi szemétszedésre vagy más, figyelemfelhívó programok megtartására?
– A járvány nehézzé teszi az ilyesfajta megemlékezéseket, ugyanakkor
egy nagyon erős felhívás arra, hogy a világunk beteg, hogy másképpen kellene élnünk.
Ferenc pápa mondta a járvány legelején tartott esti imádság során a Szent Péter téren: „Azt gondoltuk, hogy örökké egészségesen élhetünk egy beteg világban. Rohantunk a haszon, a dolgok után…, nem hallottuk meg a tönkretett Föld kiáltását és a szegények jajkiáltását.”
Ma talán nagyobb az érzékenység arra, hogyan élhetne az emberiség fenntarthatóbb, egészségesebb módon. Nagyon sokat segít a tematikus hét megélésben a Naphimnusz Egyesület által összeállított elmélkedés- és feladatsorozat, amelyet mindenki elérhet a honlapjukon.
– Milyen világot szeretnénk azokra hagyni, akik utánunk jönnek, a felnövekvő generációknak? Ferenc pápa ezzel a kérdéssel hív a Laudato si’-hét megünneplésére. Püspök atya milyen világot szeretne? Mit válaszolhat erre felelősen egy mai keresztény ember?
– Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember hinni fog a minőség, a szellemi valóságok létében, a művészi szépben, a szeretetben, a világ végső okában és céljában. Ezért nem fogja száműzni a sekrestyébe az ezzel foglalkozó embereket, hanem kíváncsi lesz a filozófusok, bölcsek, művészek, a vallások és különösen is a Biblia szavára. Be fogja engedni ezeket a szavakat a parlamentekbe, a tudományos tanácskozások helyeire, a kultúrába, a közéletbe. A gyerekeket ezekre az értékekre fogja nevelni és tanítani.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember gátat fog vetni a vagyon kevesek kezében való koncentrálódásának. Nyilvánossá teszi a banktitkokat, felső korlátokat állít a birtokolható vagyon elé, és az óriás vagyonokra vonatkozóan vagyonadót vezet be. A bankok pénzteremtő tevékenysége az egyes államok tulajdonában levő jegybankoknak lesz fenntartva. Az államok, a nemzeti és nemzetközi közösségek lassan visszanyerik gazdasági befolyásukat és erejüket.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben nem a GDP növelése lesz a cél, hanem a földön – jelenleg és a jövőben – élő összes ember boldogságának, emberhez méltó és szép életének a lehetővé tétele. A gazdaság olyan fajta ciklikusságban fog működni, amely nem termel szemetet, és nem rombolja a környezetet.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember a szellemi környezetszennyezést is tiltani fogja. A szellemi közös áruház pultjaira, a világhálóra nem tehet majd ki akárki akármit, csakis igazat, szépet, szentet és jót, mint egy normális áruház polcaira.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben mindenkinek lesz munkája. A munka nem elsősorban a haszon termelését fogja célozni, hanem emellett az ember kibontakozását, a világ szépítését.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben az emberi élet újra szent lesz a fogantatástól a természetes halálig. Elképzelhetetlen lesz az, hogy bárki egy másik emberi lény életét kioltsa.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben az idősek nagyon fontos szereplői lesznek a társadalomnak. A bölcsesség forrásai, az unokák nevelői, a derű és az imádság forrásai.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben az ember a fenntarthatóságra, a javak igazságos megosztására és lehetőleg kevés fogyasztásra fog törekedni. Mennyiség helyett minőségre.
Rá fog jönni, hogy csak akkor lehet igazán boldog, ha a Földünkön sehol sincs nyomor, éhezés, elnyomás. Természetessé fog válni az, hogy mindenki szívesen segít és ad, és öröm tölti el, ha adhatott.
Álmodunk egy olyan világról, amelyben újra érték lesz a család, a közösség, a kultúra, a minőség. Érték lesz a takarékosság és a szerénység, a dolgok megjavítása és újrafelhasználása.
– Az Európai Unió 2021-től betiltja a könnyen és olcsón helyettesíthető egyszer használatos műanyagokat, köztük a műanyag fülpiszkálókat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömbpálcikákat. Hogy látja, mennyire kicsi vagy nagy lépés ez ennek az álmodott világnak a szempontjából?
– Óriási probléma a nagyon nehezen lebomló anyagok szemétként való megjelenése az óceánokban, a termőtalajban és lassanként mindenütt. A Csendes-óceánon jelenleg már több hatalmas – Magyarország méreténél körülbelül tízszer nagyobb alapterületű – szemétsziget úszik. A szemétből keletkező apró műanyagdarabok sok esetben bekerülnek a tengeri állatok szervezetébe, károsítják vagy elpusztítják, emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszik azokat, hatalmas problémát okozva ezzel a halászatból élőknek, a folyók és a tengerek partjain lakóknak. S ők a Föld lakosságának közel felét teszik ki.
– Mint megyéspüspök mivel segíti elő azt, hogy az egyházmegyéjében élők számára fontos legyen a teremtett világ, gondoskodjanak a teremtő Jóisten ajándékáról?
– Talán a legfontosabb, amit tehetünk, az a mentalitás alakítása, az „ökológiai megtérés” (Laudato si', 216–221) elősegítése. Igyekszünk az egyházi iskoláinkban és a hitoktatáson keresztül ebben a szellemben nevelni a fiatalokat, ezt a szellemiséget közvetítjük minden hívő ember felé.
A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász és több plébánia is konkrét módon törekszik a teremtett világ megóvására, gyümölcsöskertek létesítésével, gyógynövények, lekvárok, helyi termékek előállításával és forgalmazásával. Törekszünk arra, hogy az épületeink energiatakarékos módon működjenek (hőszigetelés, napelemek), hogy a rendezvényeinken ne legyen műanyag palack, hogy az egyházmegye által fenntartott intézmények konyhái helyi termékekből főzzenek.
– A Magyar Természetvédők Szövetsége ezen a héten indított aláírásgyűjtést az életigenlő társadalom és gazdaság érdekében száz közéleti személyiség aláírásával, akiknek egyike éppen Ön is. A kezdeményezés több pontja nagyon közel áll a Laudato si’ enciklika szellemiségéhez. Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon ehhez a petícióhoz?
– A járvány a sok nehézség mellett, amivel jár, lehetőséget is hordoz magában. A gazdaság egy jelentős része lelassult vagy szinte megállt.
Lehetséges most egy új, jobb pályán elindítani a gazdasági életet anélkül, hogy ez a pályamódosítás nagyon drasztikus beavatkozásokat kívánna meg.
A petíció ennek a kegyelmi időnek a lehetőségét igyekszik megragadni. Arra tesznek ígéretet az aláírók, hogy igyekeznek a haszon- és fogyasztásközpontú szemlélet helyett a minőséget, emberi értékeket és fenntarthatóságot megcélzó életstílust meghonosítani a saját életükben és az általuk befolyásolható szűkebb körben, és ugyanezt kérjük az állam részéről is. Röviden azt, hogy induljunk el az „ökológiai megtérés” útján.
Fotó: Merényi Zita
Agonás Szonja/Magyar Kurír
