Egy rajz és hozzá...
Múlt szombaton rajzoltam ezt a képet, és feltettem a facéra, Márti rögtön el is kérte, ami nagyon rendben van - de amit írt hozzá! Talán azért lehet mindez, mert szokás szerint imádkoztam rajzolás közben, s talán a kegyelem átmegy valahogy a nézőre és megihleti őt... akárhogyan, nem állom meg, hogy ne dicsekedjem el vele:
"Virágvasárnap előestéjén született ez a megrázó kép. Szíven ütött! Már tudtuk, hogy az idén nem mehetünk barkás körmenetre és semmilyen liturgiára. Otthon kell maradnunk!
Másféle tennivalónk lett!
Nézve a képet, sírnom kell, s hiszem, hogy aki megáll és nézi, szintén megrendül…! Mit tettünk és teszünk ma is Jézusunkkal? Alakjába az egész, kegyetlen keresztutat belerajzolta az alkotó. Megtört teste egy néma sikoly, ami megrázza a világot! Istenek akartunk lenni, s a trón helyett megkaptuk a „koronát”. Mielőtt még kiáltoznánk, hogy hol van most az Isten, nézzük a képet! Itt van előttünk. Maga, az Isten Fia meggyötörve, meggyalázva, összetörve. Nézzük és lássunk! Jézus, értünk halt meg a kereszten szeretetből, hogy majdan örök életünk legyen. A nép végignézte a felfeszítését, a haláltusáját, aztán sietett készülődni az ünnepre. Ma másképpen történne? Talán annyiban, hogy mi már tudjuk, Jézus valóban az Isten Fia volt! Eszembe jutnak megint a Munkácsy trilógia láttán elmémbe toluló gondolatok. Vajon, ha akkor éltem volna, én melyik figura lennék?
Nem büntetést, hanem lehetőséget kaptunk. Nézzük Jézus alakját! Lehetséges lenne, hogy hiába volt a kínhalála? A bűnbánat és az engesztelés ideje van, térjünk meg! Kaptunk egy lehetőséget, a minket, érdemteleneket is nagyon szerető Atyától! Most rajtunk a sor! Lesz-e még máskor is esélyünk? Nem tudhatjuk. Éljünk hát vele most! Úgy legyen! Ámen."
(Balykó Márti gondolatai)
