Lelki áldozás? Áldozás?
Sajgó Szabolcs Sj írása a szentáldozás lehetővé tételéről:
Az EWTN katolikus televízió stábja sokat beszélgett Bíboros úrral a napokban régi járványokról és az egyház hősies és okos lelkipásztori szolgálatairól. Az apropó az Imádság járvány idején hálaadó könyörgésének fölvétele volt. Hosszan beszélt Bíboros úr például arról, hogy a budai pestisjárvány idején hogyan kenték meg a betegeket: hosszú bot végére kötözték a szentelt olajos vattát, úgy adták föl biztonságos távolságból a haldoklóknak a betegek szentségét. Hiszen a nagy bajban még nagyobb szükség van Isten megerősítő ajándékaira.
Közös gondolkodásra és imádságra szeretném most hívni a kedves Testvéreket. Dr. Csókay András egy tegnap küldött videóüzenetben kezdeményezte az áldozás lehetőségének megfontolását a jelen körülmények között is, összhangban az egyházi és világi előírásokkal.
Nagy kincs a lelki áldozás, ideje volt, hogy felfedezzük újra a COVID-19 járvány egyik „ajándékaként”. De nem pótolja az Eucharisztiával való táplálkozást. Ez a rendkívüli helyzet arra is rádöbbentette a hívőket, hogy Krisztus hozzánk költözésére a kenyérben és borban mekkora éhség és szomjúság van bennünk. Éppen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Évében döbbenhettünk erre rá. Milyen szép üzenet lehetne a világnak, ha éppen a Kongresszusnak helyt adó országunkból indulna el egy jó gyakorlat a szentáldozással kapcsolatban válaszul a pusztító járványra. Hisz a bajban is velünk van az Úr, kínálva mással nem helyettesíthető segítségét.
A jelen helyzetre tényleg az egyetlen válasz-e a lelki áldozás? A gyógyszertárakba szigorúan szabályozott keretek között mehetünk gyógyszerért. A test fontosabb volna, mint a lélek? A hívők számára is? Nem lehetne-e hasonló szigorú keretek között elmenni a lelki patikába, a templomba a gyógyszerért, ami annyira hiányzik? Krisztus gyógyszere csak egy a többi gyógyszer között? - Számunkra, hívők számára az ő teste és vére semmi mással nem helyettesíthető, egyetemes gyógyszer. Igaz, nem közvetlenül a testünket gyógyítja, hanem azt a legbensőbb valónkat, amitől a testi létünk is függ.
A patikába menetelünkhöz hasonlóan nem lehetne-e a lelki patikába is elmennünk? Nem csak a leleményességünktől függ-e, hogy megtaláljuk a tényleges áldozás lehetőségének formáját a jelen körülmények között? Imádkozzunk, gondolkodjunk, imádkozzunk, beszélgessünk erről. Sok a pro és a kontra.
Adj, Urunk világosságot mindannyiunknak, különösen egyházi elöljáróinknak, hogy még nyitottabbak legyenek sugallataidra, ebben a rendkívüli helyzetben, nyitottak a te rendkívüli útjaidra. Állami előírásaink tudatosan nyitva hagyják a döntés lehetőségét az egyházaknak a templomok nyitva tartása, a liturgiák, istentiszteletek alakítása és az egyháziak lelkipásztori munkájának tekintetében. Az egyháziakra a kijárási korlátozás sem vonatkozik, amennyiben munkájukat végzik. Bölcsesség Lelke, erősség Lelke légy vezetőinkkel. És légy velünk is, hogy bármilyen választ adnak a kérdésre, azt békével elfogadjuk, hallgassunk rájuk, imádkozva értük maradjunk velük teljes egységben!
Egy lehetséges forma a rendkívüli áldozásra: pl. vasárnaponként a zárt ajtók mögötti mise után megadott időben egy nem fertőzött pap fertőtlenített kézzel, maszkban stb. az oltáriszentséggel a templomajtóhoz megy. Az áldozásra lelkileg megfelelően fölkészültek úgy állnak sorban, mint a gyógyszertárnál. Egyenként mennek áldozni, amint a patikába is egyenként mennek be. A pap beleejti a (fertőtlenített) tenyerekbe vagy kicsiny borítékokba Krisztus testét… - De bizonyára sok jó ötletet sugallhat a Lélek, ha ez a gondolat tőle érkezett.
(facebook)
