Szávai Tamás: Szent Márton az Eucharisztikus Kongresszus fényében
Egy személy, közösség, nemzet, sőt a világ történetében gyakran nyilvánvaló módon megjelenik Isten személyes jelenléte, különleges kegyelme, kezének nyoma az események alakításában. A 2020-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus, is egy ilyen kegyelmi időszak, különösen a magyar nép, és remélhetően a világ számára.
Ez egy nagy lehetőség, mellyel feltétlenül élnünk kell. A kongresszus sikeréhez nem csak nekünk magyaroknak, hanem a világ kereszténységének minden szívdobbanására, imájára, közreműködésére is szükség van. Ezen túl szükségünk van az égi seregek, angyalok, megdicsőült lelkek, szentek közbenjárására is ebben a lelkek megmentéséért folyó kozmikus méretű küzdelemben. Szent Márton püspök, Szent István király által alapított országunk, időrendben első védőszentje támogatására is föltétlenül számíthatunk, aki már ezer éve látható módon mellettünk áll.
1, A kegyelmi időszak és a mai történetírás
A hivatalos, magát tudományosnak valló, kizárólag racionális alapon álló történetírás, nem ismeri el Istent, a világ teremtőjét és fenntartóját a történelem Urának. Tagadja a természetfeletti valóságot. Nem tud mit kezdeni a történelem azon különleges kegyelmi pillanataival, mikor Isten maga veszi kézbe az eseményeket. A mai hivatalos történészek, mivel Isten létét kizárják gondolatmenetükből, a maguk által készített sötét ketrecből látják a világ eseményeit, és próbálják az eseményeket valahogy megmagyarázgatni, az őket foglalkoztató elvárása szerint.
Az a történész, aki az Ószövetségi Szentírást nem ismeri, vagy nem érti, nem látja Istentől alkotott világunk kozmológiai egységét. Azt, hogy Isten mennyire szereti az általa teremtett világot, és benne minden teremtett létezőt, amiről maga mondja, hogy JÓ! Istennek célja van a világgal, amit soha nem hagy magára, és e cél megvalósítása felé tereli. (Ez nem az evolucionizmus, és nem az anyagi világ szellemi önmegvalósulása!) A Bibliából azt is megtudjuk, hogy Isten a teremtmények közül kiemelt egy csoportot, az emberiség csoportját, amit saját képére és hasonlóságára teremtett, akiket megbízott képviseletével, e világ gondozásával, akiket teremtő munkatársaivá avatott. Kiválasztott egy népet, akiken keresztül fokozatosan kinyilatkoztatta önmagát a történelem során, akiket személyesen nevelt, vezetett, terelgetett, ha kellett fenyített, mint egy igazi édesapa, sőt, lázadásuk miatt gyakran megtizedelt. Jézus megváltó tette, a megtérés, és Isten országa eljövetele örömhírének hirdetésé és megélése az egész világ üdvösségét szolgálja.
Csak a teremtett világunk eseményeit Isten szemével látó történetírás tud valós, hiteles képet alkotni az emberiség történelméről. Adja Isten, hogy felnőjön ez az új nemzedék, amely hiteles módon feltárja a történelem során megélt kegyelmi pillanatainkat, és tanulságként elemzi is azokat, olyan szempontból, hogy adott esetben tudtunk-e élni velük, vagy éppen elmulasztottuk!
2, A Kongresszus jelentősége
Meg kell értenünk, hogy a 2020. évet, A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évét, a Magyar Egyháznak, és társadalomnak, mint katalizátornak, Istentől rendelt újabb, vissza nem térő, különleges kegyelmi eseményeként kell megélnie. Szükségünk van az Úr Jézus valóságos szentségi jelenlétébe vetett hit megújítására és megvallására, mely az egész világ üdvösségét is szolgálja! A felkínált lehetőség itt áll előttünk. Sokan, a világ számos pontján, három év óta, napi imáinkban kérjük Európa és a világ lelki megújulását. Számos világméretű, egy időben tartott Szentségimádás és egyéb rendezvény készíti elő folyamatosan ezt a különleges eseményt. Az, hogy ez valóban így is legyen, azért sokat kell tennünk saját magunknak egyenként és közösségben, személyes imáink, felajánlásaink és böjtjeink által, melyben legyünk egyre buzgóbbak és leleményesebbek. Ha nincs ötletünk, kérjük az égiek segítségét, nehogy a végső számonkérésnél szégyenkeznünk kelljen! A kongresszus várható lelki ajándékai, számunkra elképzelhetetlen bőségének elnyeréséhez az eddig felsoroltak még nem elegendők.
Első királyunk, Szent István által, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Máriának felajánlott ország népei, együttes imáira, nemzeti, és névadó védőszentjeink, Istentől rendelt őrangyalaink közbenjáró könyörgéseire is nagy szükségünk van, amit le kell esdjünk közös ügyünk, Európa és a világ megújulásáért. A 2020. évben mi magyarok, és Szent István népei új esélyt kaptunk arra, amit történelmünk során már oly sok alkalommal megtettünk, hogy a kereszténység védőbástyája, őre lehessünk. Azt is tudjuk, hogy rajtunk kívül az egész keresztény világ híveinek imáira, lelki támogatására, összes szentjeinek és angyalainak kemény kiállására, védelmére és közbenjárására is szükségünk van. Ezek a dolgok, a lelkek megmentésének küzdelme, nem csak a földi világunkban, hanem - az evilági történészek látókörén túli - a transzcendens világban is tartanak! Ez a harc, egy hatalmas, kozmikus küzdelem! Sőt, azt is tudjuk, hogy végül Isten népe győzedelmeskedik.
3, A magyarság szerepe
Mi magyarok, - az egyes emberekhez és a világ többi emberéhez és népeihez hasonlóan – egyedi küldetést kaptunk a világban. Ez a küldetésünk a keresztény államalapításunk pillanatától kezdett megfogalmazódni. A 907-1001. évek közötti, különleges kegyelmi időszakban. Géza nagyfejedelem halála után következő néhány évben születik meg a minden világi hatalomtól független, egyedül Krisztus földi helytartója, a római pápa lelki fennhatósága alá közvetlenül rendelt keresztény Magyar Királyság. Ma úgy is mondhatjuk, keresztény alapokhoz ragaszkodó államiság. Keresztény királyságunk megszületésénél a mai hazánk területén a 396-397. évben született neves földink, Szent Márton püspök nagyerejű égi pártfogását, bábáskodását fedezzük fel. A nagyfejedelmi címért, Koppány lázadása miatt kibontakozott harc sikeréért István, az édesapja által alapításra rendelt Pannonhalmi Apátság védőszentjének, Szent Mártonnak támogatását eredménnyel kéri, akinek égi pártfogását már fiatal korában megismerte. István e csatában Szűzanya, Szent Márton és Szent György képét viselő hadizászlókkal győzedelmeskedik. Az 1001 húsvét vigíliáján Ravennában az egykori Szent Márton bazilikában, II. Szilveszter pápa, valamint a császár elnökletével megtartott, az egész egyházat képviselő zsinaton fogadják el István egyházalapítási tervezetét és veszik fel országát a keresztény királyságok közé, és deklarálják, más földi hatalmaktól független királyságunkat, valamint Szent István különleges jogosítványait, köztük apostoli küldetést, az egyház védelmét. Történelmünk során, e feladatokat erőnket és lehetőségeinket meghaladóan, vérünk hullatásával igyekeztünk teljesíteni, és a kereszténységet védelmezni tatár, török, kommunizmus, a mai világot elárasztó hitehagyás, keresztényüldözés ellen, az állandó ellenszélben, gyakran teljesen magunkra maradva.
Az első, gall földön megalakult keresztény királyságok, a Meroving és Karoling dinasztiák hatására, Szent István király is saját országa védőszentjéül Szent Márton püspököt választotta, míg égi királynőnkként országát Nagyasszonyunknak a Boldogságos Szűzanyának adta. Az idők haladtával országvédőszenjeink sora, a magyarok keresztény hitre térítését segítő, hitünket megújító, és nemzeti szentjeink koszorúja tovább gyarapodott. Figyelmeztető jelenség, hogy manapság, mintha csipkerózsika álomban szenderegnénk, és lelki fegyvereinket, védőszentjeinket a pajtában hagynánk porosodni. Mintha elfeledkeztünk volna a körülöttünk egyre erősebben dúló szellemi harcról, a hatalmas pusztításról, küldetésünkről, szentjeink oltalmának és segítésének kiesdéséről!
A magyarság küldetéséhez tartozik, hogy minden időben a kereszténység védőbástyája legyen. Szeretetben élő engesztelésre rendeltetett. Nagyasszonyunk örököseiként kell beteljesednünk a Szeretetláng és a szeretetáldozat által, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogy Jézus szeretett minket. Urunk, Jézus vezetésével kell legyőznünk magunkban, és általunk a világot, hogy szabadítást nyerjünk a gonosz lélek támadásaitól.
4, Saját magam hozzájárulása
A Kongresszus gyümölcsei elnyeréséhez, azok felragyogásához, látható megnyilvánulásához, nekem magamnak is hozzá kell járulnom. Itt most nem csupán a fizikai jelenlétről, a feltétlen szükséges sürgés-forgásról, van szó, mit Márta tett az Úr látogatásakor, hanem Máriáról, aki a jobbik részt választotta, aki leült az Úr lábához, hogy a többiekkel együtt hallgassa a tanítását, vezetését. A 6. pontban, az albengai mise leírásánál olvassuk Szent Mártonról, hogy a szentmise bemutatása elött mindig magányba vonult. A templom melletti kis helységet választotta e célra, ahol, hogy az Úr jelenlétébe helyezze magát egy egyszerű kis alacsony, kényelmetlen, három lábú székre ült, amit a tehénfejéshez használtak a gazdák. A történet szerint ebben a magányban tört rá az erőszakos koldus több ízben is, hogy az ígért ruhát végre megkapja. A béke elnyerése érdekében vette le Márton püspök a saját alsó ruháját és adta oda a koldusnak, mert késedelmes segítője nem hozta időben a koldusnak szánt ruhát. Az elcsendesülésre, az Úr jelenlétébe helyezésre nekem is, mint falat kenyérre, sőt, mint a levegőre szükségem van. Meg kell tanulnom, hogy akár a legnagyobb nyüzsgésben, akár a forgalmi csúcsidő tülekedésében is, ha rövid fohászok segítségével az Úr, állandóan felkínált személyes jelenlétébe helyezzem magam. Ezt be kell gyakorolnom. A lakásom egyik csendesebb sarkában kialakított oltárféleség kínálkozik erre legmegfelelőbbnek, ahol a napi fő imáimban egyesülők az Úrral. Nem szeretem azt a szót erre az állapotra, hogy meditáció, mert az okkult technikákat használók ezt a szót lejáratták, illetve sokan úgy gondolják, hogy valami mechanikus gyakorlat sor föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az Úrral kapcsolatba kerüljünk. Jézus ilyent sosem tanított. Egyszerűen az elcsendesedést le kell kérnünk Jézustól, mely során személyes kapcsolatba kerülünk vele. Sokat segít számomra az a kép, hogy Jézus az ajtóm előtt áll, szüntelen, és csak arra vár, hogy beengedjem. Erre a behívásra mindig készen kell állnom. A hosszas együttlétre a szobai imasarok a legmegfelelőbb. El kell érnem, hogy bármely helyzetben, bármely rövid pillanatban is le tudjam kérni az Úr jelenlétét, vele párbeszédet tudjak folytatni. Ezt sokan szüntelen imának mondják, vagy úgy fejezik ki, hogy minden tevékenységem, ami akár a levegővétel, vagy a szívem dobbanása az Úr nagyobb dicsőségére ajánljam. Bölcs elődjeink tapasztalata fénylik abban a mondásban, hogy a világ megváltoztatását magamon kell kezdenem. Magamnak kell napról napra, percről percre szüntelen megújulnom, úgy is fogalmazhatnánk, megtérnem, szüntelen az Úr jelenlétében élnem, folyamatosan az Úr tanítványi iskolájába járnom. Törekszem elkérni a belső békét, lekérni Krisztus személyes szeretetének tüzét, visszatérni az első szeretetünkhöz, és meghallani, mit mond a lélek. Mindezt azért, hogy egyre inkább Isten képmásává váljunk, és váljanak valóra bennünk Izaiás szavai: „fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad”. (Iz 60,2)
Csak így tudjuk befogadni Isten személyes szeretetét, megérteni egyéni küldetésünk, és tudjuk másokkal közösen a Kongresszus kegyelmi ajándékait kiesdeni.
5, A kegyelmek kiáradása
Az Eucharisztia az Úristen különleges ajándéka számunkra. Ő a hatalmas, a mindenség teremtője elhatározta, hogy Szent Fia Jézus Krisztus mennybemenetele után is látható módon mégis köztűnk marad. Irántunk érzett végtelen szeretetét az Eucharisztia által is kimutatta. Kereszthalála árán oldott el minket a bűn bilincsétől, sőt, a minden kor emberének teljesen kiszolgáltatva, látható módon köztűnk maradt az Eucharisztiában. Aki hittel vallja az Ő Eucharisztikus jelenlétét, és táplálékként veszi Őt magához, valóságosan egyesülhet vele. Megvalósulhat a szentmisében elhangzott üzenet: benne élünk, mozgunk és vagyunk, őáltala, ővele és őbenne létezünk.
A mai terhelt világunkban a kegyelem újra kiáradásának reményében élünk. Mintha különösen más földrészeken, már újra élnék, azokat az időket, melyet az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk. Az Úr különleges kenetét viseli számos civil személy, pásztor és pap, akik imáira, az Úr Krisztus nevére sokan gyógyulnak testi, szellemi, betegségektől, sőt a halálból visszajönnek. Kézzelfoghatóvá válik a kijelentés, ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem! Nem sokkal Ferenc pápa beiktatása után mondott katekézise egyikében a plébániákat arra szólította fel: Ti gyógyítsátok meg betegeiteket!
Az Eucharisztiából a Szentlélek működése által kiáradó kegyelmek elnyeréséért, és mások számára történő megnyilvánulásáért, Jézus nevében, tiszta lélekkel magunk is imádkozhatunk, közbenjárhatunk!
6, Az Albengai mise
A képzőművészek gyakran ábrázolják Szent Mártont szentmise bemutatása közben Úrfelmutatáskor, oly módon, hogy hogy pusztán maradt alsó karját angyalok szárnyaikkal takarják be, vagy drágagyöngyökkel díszített kendővel, miközben feje felett tűzgömb jelenik meg. Ezt a fajta ábrázolási formát „Albengai mise” néven emlegetik. A Magyar Nemzeti Galériában, is láthatunk ilyen festményt, mely mestere a XV. század végén működő legjobb hazai festőink közé tartozott. A történet szerint, a templomba menet Szent Márton püspök télvíz idején egy félmeztelen koldussal találkozott, akinek – a koldus erőszakos sürgetése miatt – titokban, saját alsóruháját ajándékozta, mint arról már korábban említést tettünk. A késedelmeskedő diakónusának, akitől a koldus részére történő ruhavásárlást kérte, ezt nem árulta el. Így kénytelen volt a koldusnak vásárolt, gyatra rövid ujjú ruhában bemutatni a legszentebb áldozatot, mely során – méltatlan módon - karjai csupaszon maradtak. Szent Márton életrajz írója, Sulpicius Severus mint szemtanú említi, hogy Márton feje felett egy tűzgömb ragyogott fel. A láng felemelkedett a magasba és hosszú csóvát húzott maga után. Jóllehet ünnepnapon történt az eset, úgy, hogy nagy népsokaság volt jelen, az eseményt csak néhány személy láthatta.
Izajás 60 1-2-ben olvashatjuk a következőt: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.” Ez a bibliai Ige vált láthatóvá Szent Márton feje felett a tűzgömb formájában. Valójában ez az ige minden ember számára szól, aki Istent elismeri személyes urának! Istengyermekségünk elfogadása révén, az Úr dicsősége felragyogott felettünk, de ahhoz, hogy látható módon meg is nyilvánuljon rajtunk, - Isten kegyelméből - magunknak is közreműködnünk kell. Hozzátartozik személyes küldetésünkhöz az is, hogy a sötétség borította föl, és a homályba burkolt nemzetek számára vigyük az Úr világosságát, nemzeti szentünk, Szent Márton segítségével.
7, Az erfurti eucharisztikus csoda
Az erfurti Szent Márton templommal kapcsolatos eucharisztikus csoda történetét Maria Haesele zürichi középiskolai tanár közölte, - Szentostya a befagyott tavon - címmel, Az oltáriszentség csodái a világ minden táján című gyűjteményében. A történetet a következő módon jegyezték le.
1240. Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén a késő órákban, betört két rabló az erfurti Szent Márton templomba.
Mohón kutattak pénz és drágaságok után. Szentségtörő kézzel kiemelték a tabernákulumból az áldoztató kelyhet is, amelyben kilenc Szentostya volt. Sebtében mindent egymás hegyére-hátára dobáltak, a kelyhet kiürítették, hogy eladhassák, tartalmát egy tó nádasába dobták. Akkori szokás szerint az Oltáriszentséget még egy finom anyagból készült misekendő (korporálé) is körülvette.
A nyomorultak azt hitték, simán elkerülik a büntetést. Megfeledkeztek a régi közmondásról: Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek!
Néhány hétre rá az egyik rabló gyógyíthatatlan beteg lett. Lelkiismerete egy percig sem hagyta nyugton, szüntelen aljas gaztette járt az eszében. Felismerte, hogy Isten büntető keze sújtott le rá, megtért és a betegek szentségében részesült. Haldokolva alázatosan kérte lelki atyját, hogy keresse meg a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, melyet ádáz kézzel az Erfurt melletti tavacskába dobott.
A pap vigasztalta a bűnbánó bűnöst, és jóllehet hideg kemény tél volt, nekivágott a havas hegyi meredeken át az útnak. Senkinek se árulta el útja célját. Amikor Erfurtba érkezett, arra kért néhány megbízható egyént, segítse fontos kutató munkájában.
Január 13-án, vízkereszt nyolcadára eső vasárnap, bár hatalmas hótorlasz állta útjukat, az elhunyt pontos leírása alapján megtalálták a keresett tavat.
Kísérői nem tudták mit keres: ám alig, hogy a keményre fagyott tó jegére léptek, rögtön észrevettek egy léket, s ott a víz tetején úszkált egy fehér kendő. Legnagyobb ámulatukra a kendő tökéletesen száraz volt és sértetlenül takarta a kilenc Szentostyát. A pap csak a látottak után árulta el nekik a titkot.
Erfurt összes papsága és a nép kivonult, hogy diadalmenetben kísérje a Legméltóságosabbat a Miasszonyunk templomába. Egy jámbor polgár, akit Ulrich Vierlingnek hívtak, vagyona jó részét a megtalált Oltáriszentség tiszteletének terjesztésére szentelte.
8, Missziós Kereszt
A 2020-ban a Budapesten tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma a Missziós Kereszt, mely Ozsvári Csaba (1963-2009) ötvösművész alkotása. A 2007-ben készített tölgyfa kereszt közel három méter magas, és bronz borításokkal díszített. Leveles-indás mintázatában az ősi magyar életfamotívum jelenik meg, a páva szimbólum pedig ókeresztény stílusjegyeket visel. Ez a kereszt egyben ereklyetartó is. Vagy harminc, magyar, vagy Magyarországon különös tiszteletnek örvendő boldog és szent ereklyéjét tartalmazza. Aki e sokszorosan megáldott kereszt, és a rajta elhelyezett szentek jelenlétében imádkozik, ima meghallgatását illetően szentek sokaságának közbenjárására számíthat. A kereszt két gerendájának metszéspontjában, pontosan középen Jézus keresztjének darabkája található. A Szent Kereszt ereklye feletti függőleges gerendán legfelül, időrendben első országvédőszentünk, Szent Márton püspök, közvetlen alatta első királyunk, Szent István, aki Szent Mártont, a közel ötszáz éves európai hagyomány alapján, frissen alapított keresztény királysága védelmezőjéül választotta, alattuk pedig Szent László király, aki a Szabolcsi Zsinaton Szent Márton országvédőszenti státuszát törvénybe foglalta. Az említett szentjeink csoportja közvetlenül a Szent Kereszt ereklye felett helyezkedik el. Nem tudni, hogy ez ereklyék elhelyezési sorrendje tudatosan történt-e, de annyi bizonyos, hogy komoly, valós jelentőséggel bír.
A 2016-os Szent Márton emlékévben megtartott sok esemény, és tudományos tanácskozás során is nyilvánvalóvá vált, hogy a köztudatból teljesen kimosódott Szent Márton püspök országvédőszenti tisztsége, ugyanis ezt meg sem említették. Nem is csodálkozunk ezen, mert a szentek tisztelete mára elhalványult. Szent Márton püspökről, mint első országvédőszentünkről, nem emlékezik meg a jelenleg használt Szent Márton litánia, vagy például a november 11. napra, Szent Márton ünnepére rendelt misekönyv, a szentek élete gyűjtemények, és szinte valamennyi, száz éve megjelent kiadvány.
A Missziós Kereszt országjárását kísérő, a rajta elhelyezett szentek rövid ismertetését tartalmazó poszterek tájékoztatása szerint Szent Márton püspök, Franciaország védőszentje! Fel kell tennünk a kérdést, hogy ha a tényekhez ragaszkodunk, legalább fél tucat európai ország tartja Szent Márton püspököt védszentjének, akkor miért csak egyet említenek, ha pedig csak egy felsorolására van hely, akkor miért nem Magyarországot említjük? Egy ilyen világrendezvényen, mint a budapesti Eucharisztikus kongresszuson miért nem dicsekszünk Szent Márton püspök személyével, aki hazánkat egy teljes évezreden keresztül annyi módon segítette, aki egyébként Európa társvédőszentje is!
Az a nép, aki saját szentjeit nem ismeri, és ezért imáiban nem is kéri támogatásukat, nagyon sok közbenjáró támogatástól esik el. A bevezetőben említett világiassá vált történetírás és a hitéletben megnyilvánuló feledés káros következménye ez, amelyen föltétlenül változtatnunk kell!
A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumának választott Missziós Kereszt, a rajta elhelyezett szentjeink ereklyéivel, arra is figyelmeztet minket, hogy újítsuk fel példamutató elődeink ismeretét és tiszteletét, ismerjük fel nemzeti történelmünk alakulásában az Úristen segítő kegyelmének megnyilvánulását. Az évezredes megmaradásunk erejében, bizakodva tekintsünk az eljövendő idők felé, miközben kiáltsuk: Itt vagyok Uram, hallja a Te szolgád, engem küldj!
9, Zárszó
A második világháború és a hosszú ideig tartó, idegen ideológiával terhelt megszállásunk megpróbáltatásaira lelkileg felkészítő, 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus után, hazánk 2020-ban egy újabb, kegyelmi lehetőséget és ajándékot kapott. A világméretű egyházi esemény rendezőjeként, a keresztény világ előtt, esélyt kaptunk nemzetünk és a világ keresztény népe hitének megújítására, példamutatásra. A keresztény világ szeme, most Magyarországra tekint, Arra az országra, amely ezeréves történelme során, hűséges volt hitéhez, tűzön-vízen védelmezte a kereszténységet, és a most hitehagyásba süllyedő világban, ahol számos országban üldözik a keresztényeket, szinte egyetlen népként kiáll a védelmükre. Vajon mire képes az az ország, melynek égi királynője a Boldogságos Szűzanya? Magam pedig mivel járulok hozzá a Kongresszus sikeréhez, a kegyelmi ajándékok kiáradásához?
Jöjj Szent Márton, Pannon föld szülötte,
Szent István óta magyarok védelmezője.
Jöjj, a Szent Szűzzel, égi édesanyánkkal és királynőnkkel,
az összes szentekkel, a megdicsőült lelkekkel,
az ég angyalaival, és velünk együtt könyörögj érettünk,
a budapesti Eucharisztikus Kongresszus ajándékainak elnyeréséért,
Európa és a világ lelki megújulásáért.
Segíts, hogy méltó vezetőket, és új erőt kapjunk,
az önzéstől szabaduljunk, a csüggedést elhagyjuk,
többet Jézustól el ne szakadjunk!
Ámen
Szávai Tamás 2020 február
