„Csináld magad” lelkigyakorlat az időszűkében élőknek
Amit Theresa Aletheia Noble FSP nővér javasol, és amit szinte mindenki számára megvalósíthatónak tart: havonta fél- vagy egynapos mini-lelkigyakorlat, nevezhetjük egyszemélyes lelkinapnak is. Így, túl az advent közepén, a karácsonyvárás sűrűjében a nővér tanácsai különösen aktuálisak. Végül pedig egy ajándék: tanácsok a mai nap szentjétől, Keresztes Szent Jánostól.
„Szóltam lelkemnek: csöndben légy” – írja T. S. Eliot a Négy kvartettben.
„Valahányszor elárulom másoknak, hogy évente nyolc napot lelkigyakorlaton töltök együtt Jézussal, irigykedő pillantásokat vetnek rám – különösen a többgyerekes anyukák” – meséli Theresa Aletheia Noble nővér.
Amit Aletheia nővér javasol, és amit szinte mindenki számára megvalósíthatónak tart, a havi fél- vagy egynapos mini-lelkigyakorlat – nevezhetjük egyszemélyes lelkinapnak is. Nem nyolc nap, az igaz, mégis segítheti, előremozdíthatja a lelkiéletedet. Istent nem kötik az időhatárok. Isten nem ad kevesebb kegyelmet neked azért, mert nem áll tömérdek idő a rendelkezésedre, amit Vele tölthetnél – mert történetesen pelenkák cserélgetésével töltöd a fél életedet. Szent Ignác, a lelkigyakorlatok szerzője azt tartja, akárcsak egy óra elvonulás egy barlangba csodákat tehet; a saját egyórás imádságaiból többet tanult Isten titkairól, mint amennyit a professzorok valaha meg tudtak volna tanítani neki. Egy óra – ennyi is elég lehet.
Úgy tűnik tehát, hogy megéri egy mini-lelkigyakorlatot szervezni magunknak már most, ezekben a napokban, még ha csak egy reggel jön is össze a végén. Ha van időd filmekre, vagy arra, hogy a telefonod kijelzőjét nézegesd – ami az egész életedet tekintve összesen nagyjából éveket fog jelenteni –, akkor van időd egy mini-lelkigyakorlatra is.
Aletheia nővér öt lépést ajánl az egyszemélyes lelkinap megvalósításához.
1. Kapcsold ki (és tedd el) a telefonodat!
De úgy igazán. Hacsak nem sebész vagy, és éppen ügyeletben, vagy valami valós veszély forog fenn éppen, mindannyian megengedhetjük magunknak, hogy legalább fél napra ne legyünk elérhetőek. Hagyd a telefont a kesztyűtartóban, ha mindenképp szükséged lesz rá – de legjobb, ha otthon hagyod. Tartsd távol magad az e-mailektől, számítógépektől, tabletektől, rádiótól. Amennyire csak lehetséges, legyen tényleg csönd az alatt a rövid idő alatt, amit Istennel töltesz.
2. Kezdd ezt a napot szentmisével!
Ez tökéletes kezdet bármilyen lelkigyakorlathoz. Ha sikerül picivel előbb érkezned, olvasd el előre a napi evangéliumot, és imádkozd át, mielőtt a mise elkezdődik. Ráérsz – próbálj meg tehát szemlélődő módon részt venni a szentmisén. Ne gondolj a jövőre, sem a tennivalóid listájára. Kérd meg az őrangyalodat, hogy segítsen összpontosítani. Amikor magadhoz veszed az Eucharisztiát, kérd meg Jézust, adja meg neked a jó lelkigyakorlat minden kegyelmét.
3. Menj el szentségimádásra!
Rögtön a mise után eltölthetsz kis időt szentségimádással, ha olyan templomba mész, ahol ez lehetséges. Lehet, hogy nem sok idő jut erre, úgyhogy használd ki jól: hagyd, hogy Jézus átitasson. Kérd tőle, hogy adja meg neked a kegyelmet és éleslátást, ami szükséges ahhoz, hogy újra élettel telinek, megtértnek érezhesd magad a rövid kis lelkigyakorlat után.
4. Tégy egy rózsafüzérrel egybekötött sétát!
„A magam részéről odavagyok a rózsafüzérsétákért” – írja Aletheia nővér (az Egyesült Államokban évek óta szerveznek nyilvános rózsafüzér-imádkozásokat, például a New York-i Central Parkban – a szerk.). A reggeli szentmise és szentségimádás után menj el egy közeli parkba vagy más szép helyre, ahol senki sem fog zavarni: sétálj, és közben imádkozd a rózsafüzért lassan és elmélkedve. Fogadd be a körülötted lévő természet szépségét, és adj hálát Istennek érte; hagyd, hogy elcsendesítse a lelkedet. Hagyd, hogy Isten beszéljen hozzád a gyönyörű világ által, amit Ő teremtett. Ha szeretsz fotózni, meg-megállhatsz valami szépet megörökíteni. Vagy írhatsz egy rövid verset. Utána térj vissza a rózsafüzérhez.
5. Póbálj meg beiktatni három, az imának szentelt időszakot!
Ha félnapos lelkigyakorlatra van időd, adj bele mindent, imádkozz annyit, amennyit csak bírsz. Ez talán rémisztően hangzik, de hidd el, nem olyan nehéz! Oszd fel az imaidőt 45 perces periódusokra – de nem szükséges percre pontosan követni ezt, természetesen. A köztes időkben írhatsz naplót, olvasgathatsz lelki olvasmányokat, vagy egyszerűen ihatsz egy csésze kávét, miközben kinézel az ablakon. Ha nem tudod templomban végezni az imával töltött időszakokat, keress csendes helyet, ahol senki nem zavar. Édesanyámnak például volt egy külön kis szobája, ahová elvonult imádkozni, és tudtuk, hogy ilyenkor nem szabad zavarni őt. Ha otthon nem tudod ezt megoldani, próbálj meg eljutni egy kápolnába vagy templomba, ahol örökimádás van, vagy ülj le akár egy parkban, akár a vízparton.
Mindezek mellett még számtalan módon szervezheted a mini-lelkigyakorlatodat – ezek csupán ötletek. Ne ragaszkodj görcsösen a részletekhez, és ne gondold túl! Ami igazán fontos, az az, hogy tölts időt csendben Istennel. Mindenesetre, ha sikerül szakítanod erre egy kis időt, nem fogod megbánni.
„Pihenjen, maradjon nyugalomban a lélek, ha úgy érzi is, hogy tétlen, idejét vesztegeti. Elég, ha kitart, ha állhatatos az imában. Egyetlen, amit tehetünk, hogy lelkünket szabaddá tesszük, minden ismerettől és tudástól eloldozzuk és kiüresítjük, megelégszünk az Istenben való szeretetteljes és nyugalmas elmélyüléssel, nem törekszünk eredményekre, arra, hogy tetsszünk Neki, érezzük Őt, mivel mindeme szándék a lelket felkorbácsolja, elvonja e szemlélődés csendes nyugalmától, az édes tétlenségtől. Ugyanis olyan ez, mintha egy festő festene vagy lerajzolna valakit, aki azzal igyekezne segíteni, hogy mozgatja a fejét, és ezáltal a művészt meggátolná a munkában, s még azt is elrontaná, amit addig csinált.”
Forrás: Aleteia.org
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
(vn)
