Korányi Judit: John Henry Newman megtéréséről - 12. rész
MAGYARUL MEGJELENT ANTOLÓGIÁK
John Henry Newman irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amelyet még sok poszthumusz kötet követett.
Igaz, hogy írásai biztosították igazi hírnevét és halhatatlanságát, de első diadalait a szószéken aratta. Mint szónok, egészen egyedülálló volt. Bár majdnem mozdulatlan testtartással, gesztusok nélkül adott elő, beszédeinek mégis hihetetlen hatásuk volt. Egy szem- és fültanú szerint úgy hatottak, mint valami másvilágról való üzenet, mintha az első századok valamelyik szentje vagy vértanúja jelent volna meg, és szólott volna. Ezek a szentbeszédek olvasva sem veszítik el hatásukat – több kötetnyi homília áll az olvasók rendelkezésére.
Magyarul megjelent műveinek száma is jelentős immár. Ezek közül ismertetnénk itt most röviden három antológiát. ELMÉLKEDÉSEK címmel 1945 végén jelent meg Szunyogh X. Ferenc O.S.B. ragyogó válogatása. A szerző Newman megtérésének századik évfordulójára adta ki könyvét. A szövegek nagy része Newman Meditations and Devotions c. művéből fordított szemelvény. Szunyog Ferenc bevezetőjében rámutat, milyen nagy különbség van a régi és az újfajta „meditáció” között. Van egy ma már sokaktól elfelejtett, imádságos lelkületből fakadó meditáció is – ennek képviselői közé tartozik Newman is. Csodálatosan szárnyaló, fennkölt imádságaiból, illetve elmélkedéseiből álljon itt most ízelítőül egy idézet Szunyogh X. Ferenc gyűjteményéből. Ennek az elmélkedésnek címe: Isten a lélek boldogsága. „Téged bírni, lelkek szerelmese, a halhatatlan lélek egyedüli boldogsága. Az örökkévalóság egész boldogsága az, hogy látásodban örvendezünk. Ebben az életben szórakoztathat és gyönyörködtethet ugyan engemet az érzékek mulandó hiúsága, de ez nem tart sokáig; mindezt elveszítjük, mihelyt ezt a világot elhagyjuk. Egy napon minden árnykép eltűnik. Mit tegyek akkor? Semmisem marad hátra részemre, mint a mindenható Isten.” 112
NEWMAN - BREVIÁRIUM címmel Salacz Gábor válogatása és fordítása 1958-ban jelent meg; a kötet alcíme: Istentől – Istenig. Felbecsülhetetlenül értékes munka ez a gyűjtemény is, Newman anglikán és katolikus korszakából írt szövegeinek tekintélyes terjedelmével, ragyogó fordításban. A szerző három témakörbe csoportosította a szövegeket: A hit világa, Kereszténység – Egyház, és A keresztény lélek - nagy fejezetcímekkel. A megtérésről is szól egy rövid fejezet, bár itt a megigazulás szinonimát használja Newman. Dolgozatunk elején adtunk néhány, dogmatikailag elfogadott definíciót a megtérés fogalmáról, most nézzük, Newman hogyan definiálja a megigazulást, mely angol szóval így hangzik: righteousness. „Az a megigazulásunk, hogy az isteni jelenlétet magunkba fogadjuk, és a Szentlélek templomává válunk.” 113 Az isteni jelenlét bennünk titok, elménk nem foghatja fel mikéntjét. Newman mégis megpróbálja értelmezni ezt a nagy titkot, amikor így fejtegeti: „…a mi megigazulásunk: felemelkedésünk Krisztus által Istenhez, illetőleg az Isten leszállása Krisztus által hozzánk – e két mód közül az egyikkel fejezhetjük ki.” 114 Ezt az elmélkedését Newman még fiatalon, mint anglikán pap írta, 1837/38-ban, A megigazulás Urunk feltámadásának gyümölcse címmel. Maga ez a cím is egy definíció, s fejtegetése végén az ifjú anglikán pap ehhez a frappánsan rövid meghatározáshoz jut el: „A mi megdicsőült Urunk bennünk lakása a megigazulás.” 115
AZ ANYASZENTEGYHÁZ MISZTÉRIUMA
A fenti címmel könyvet jelentetett meg az International Center of Newman’s Friends Rómában, s magyar fordításban is megjelent a mű 1998-ban. A könyv összeállítás Newman különböző műveiből, rövid gondolatok, melyek végső soron mind egyházszemléletét mutatják be. Ha Newman irányítását követjük, biztonságosan hagyatkozhatunk az ő ítélőképességére, intuíciójára.
Ezt az antológiát forgatva találkozhatunk Newmannel, lelki-szellemi fejlődésével, hosszú, imádságos, szemlélődő életével, amelynek során egyre jobban igyekezett megismerni azt a kincset, melyet az Egyházban kaptunk. De kincs
ez a könyv maga is, gazdag tárháza az ismereteknek és szellemi gyöngyszemeknek: kincs az olvasónak, aki éppen csak most kezd el ismerkedni a nagy Bíboros írásaival, s annak is, aki már jó néhány könyvét elolvasta. Ezekhez a szövegekhez bizonyos tisztelettel kell közelednünk: csak lassan, megfontoltan érdemes olvasni ezt a gyűjteményt, melyben két gazdag valósággal szembesülünk: az Egyházzal és Newmannel.
A levelek témakörénél már láttuk, hogy amint Newman megtért, szinte azonnal megkezdte nemes munkáját, a térítést. Ezek a témakörök mind szervesen összefüggenek: megtérés, térítés és egyházszemlélet. Téríthetett, mivel egyházszemlélete teljesen kiforrott, kialakult immár és megszilárdult. Megtalálta az „egy igaz akolt”. Egyik levelében így ír erről Miss Alice Smith részére:
„Mindenesetre ajánlom Önnek, legyen katolikus, de egy föltétellel: ha teljes határozottsággal és szívből képes mondani: hiszem, hogy a Római Katolikus
Szent Egyház Krisztus egyetlen nyája és az üdvösség bárkája; mindazt hiszem, amit tanít, amit tanított és tanítani fog mint Isten szavát, melyet Urunk kezdettől fogva az apostolokra bízott.” 116
Hangsúlyozza, hogy ezért a hitért viszont imádkozni kell, mégpedig nagyon sokat imádkozni. Szentbeszédeiben többször kifejti, hogy nem az Egyház kényszerít a hitre, hanem a hit kötelez az Egyház elfogadására. Newman, mint a konvertiták tanácsadója, önéletrajzában így ír: „Számomra nem a protestánsok katolikus hitre térítése az elsődleges feladat, hanem a katolikusok megerősítése. … ez az én személyes célom …” Viszont azt is állítja, hogy ez az ügy kétoldalú, hiszen: „…az egyháznak éppen úgy fölkészültnek kell lennie a konvertiták befogadására, miként a konvertitákat is elő kell készíteni az Egyház számára.” 117 Elítélően ír az olyan emberekről, akik másokat csupán áttérésre akarnak rávenni, aztán a szegény konvertitákat magukra hagyják. A fontos éppen az ellenkezője, a szellemi – lelki gondozás, a megerősítés biztosítása a megtérés utáni időszakban.
Newman sokszor prédikált ökumenikus összetételű kongregációnak. Egyik ilyen szentbeszédében a következők hangzottak el: „Ti, Testvéreim, akik nem vagytok katolikusok, azt mondhatjátok nekem: felettébb bizonyosnak kellett lennem abban, hogy az Egyház Istentől van, mielőtt abba beléptem volna. Igazatok van …” 118 Számtalan szebbnél szebb gondolatot kell itt most mellőznünk, a dolgozat korlátai miatt. Befejezésül álljon itt ebből a könyvből egy olyan idézet, amelyet inkább hasznossága miatt választottunk, mintegy útmutatásként minden katolikus számára: „Aki egyszerűen megteszi, amit az Egyház tőle elvár, önmagát pedig nem, vagy csak nagyon kevéssé teszi közszemlére, jól tanúskodik a világ előtt…” 119
VI. BEFEJEZÉS
Shakespeare óta az angol nyelv és irodalom fejlődésében nem volt Newmannél nagyobb lángelme. Írásai az angol irodalom remekművei közé tartoznak, - az angolul tudó olvasó számára óriási élvezet eredetiben olvasni őt. XII. Pius az angol nemzet világosságot árasztó fényességének és rendkívüli ékességének (lumen et decus eximium) nevezte. Még életében, 1888 végén úgy méltatta őt a Daily Telegraph, mint „az isteni dolgok nagy doktora, a szellemi rend hatalmas és meggyőző erejű tanítója, aki mint valami sziklára épített világítótorony félszázad óta ragyog Anglia és Európa szemei előtt.” 120
Newman minden művéről el lehet mondani, hogy
Hazánkban is egyre több műve jelent meg magyar fordításban – különösen az elmúlt évtizedekben. A Newman - barátoknak létezik egy nemzetközi szervezete, az „International Centre of Newman Friends”, melyet a „Das Werk”, azaz Krisztus Ügye, belga indíttatású lelki család gondoz. Céljuk Newman életének és munkásságának népszerűsítése; rendszeresen tartanak konferenciákat, Newman könyvtárakat működtetnek, és könyveit gondozzák, műveit fordíttatják és kiadják. Négy országban van a Központnak képviselete, köztük hazánkban is: Olaszország (Róma), Anglia (Littlemore), Ausztria (Bregenz), Magyarország (Budapest, Városkúti út 1/A).
A jelen dolgozat célja valamiképpen ugyanaz, mint a fenti szervezeté: népszerűsíteni hazánkban Newman személyiségét, és írásait. Jó lenne, ha legalább a szeminaristák és a lelkipásztorok ismernék e nagy bíboros különleges és kegyelemteljes életútját, valamint lebilincselő műveit.
Sok Newman - szakértő, – régiek és újak egyaránt – foglalkozik a kérdéssel: misztikus volt-e Newman? Jáki Szaniszló külön fejezetet szentel ennek a témának kiváló könyvében. Szerinte Newman csak nagyon ritkán tapasztalta meg Isten jelenlétét és a kontempláció földöntúli állapotát. Ezek az élmények csak nagyon keveseknek, az igazi misztikusoknak adatnak meg. Fejtegetését egy mondatban így lehet összegezni: „Nem volt misztikus, annak ellenére, hogy szent volt.” 121 Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett. Ezért a birminghami érsek 1958 –ban elindította kanonizálásának ügyét. További fejlemény, hogy Őszentsége, II. János Pál pápa megtette azt az ünnepélyes kijelentést, miszerint Isten szolgája, John Henry Newman az isteni erényeket, valamint a sarkalatos erényeket hősies fokon gyakorolta. Boldoggá avatási eljárása tehát folyamatban van. Mint minden szenttéavatási eljárásnál, itt is „már csak” a csoda bebizonyítása hiányzik. Newman csodálói és tisztelői szerte a világon imádkoznak Istenhez a boldoggá avatásáért. Az ügy posztulátora, Paul Chavesse Atya, a birminghami Oratoriumban külön füzetecskét jelentetett meg, kilencedet, mely elősegíti a közös imádságot. Mind a kilenc napon Newman egy-egy imaszövegét olvassák a hívők, valamint a végén egy fohászt, melyben a közbenjárás csodájáért könyörögnek. Befejezésül ebből idézünk itt egy részletet.
„Örök Atya, Te vezetted John Henry Newmant, hogy kövesse az Igazság jóságos fényét, és ő mindig, bármi áron is, engedelmesen válaszolt a Te égi hívásodra. Mint író, prédikátor, tanácsadó és oktató, mint pásztor és a szegények szolgája – azon fáradozott, hogy a Te Országodat építse.
Add meg, hogy földi Helytartódtól meghallhassuk ezeket a szavakat: „Jól van,
te jó, és hűséges szolga, lépj be a Szentek Közösségébe.” 122
Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet fejezem ki Beatrix Van den Borre nővérnek, aki a budapesti Newman Központ könyvtárában mindig készségesen segítségemre volt, továbbá Dr. Varga István Rektor Atyának, konzulens tanáromnak, és Barsi Balázs Atyának, akinek a szakdolgozat címét köszönhetem.
FORRÁSOK
A budapesti Newman Központ könyvtára (1125 Budapest,Városkúti út 1/A)
International Centre of Newman Friends, Róma (Via Aurelia 257)
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. John Henry Newman művei, angolul és magyarul
Apologia pro vita Sua. (fordította: Balázs Zoltán ) Európa Könyvkiadó,
Budapest, 2001.
Conversion of Augustine. Hystorical Sketches, London, 1873.
Loss and Gain – The Story of a Convert. Burns and Oates, London, 1962.
The Letters and Diaries of John Henry Newman. (Vol. XI.-XIV.) Oxford
University Press , Oxford, 1965 –
Elmélkedések. (Szunyogh X. Ferenc O. S. B. összeállítása ) A Szent István Társulat Kiadása, Budapest, 1945.
Newman – Breviárium. (Salacz Gábor válogatása és fordítása) Szent István Társulat, Budapest, 1958.
Az Anyaszentegyház Misztériuma. International Center of Newman’s Friends
Kiadása, Budapest, Városkuti út 1/A, 1998.
Newman – válogatás Newman bíboros műveiből angolul és magyarul. JEL
Könyvkiadó, Budapest, 2002.
2. A Newmannel foglalkozó angol és magyar nyelvű irodalom
Fr. BARSI BALÁZS OFM: John Henry Newman. Az életszentség
mesterei 2, Tatabánya, 2001.
PHILIP BOYCE OCD: John Henry Newman. EFO Kiadó és Nyomda,
Budapest, 2000.
PETER R. KWASNIEWSKI: The Conversion of John Henry Newman.
Faith, Jan-Feb.. London, 1999.
FABINYI TIBOR: Az Oxford-mozgalom. Vigilia 67.évf. 2002. június
BARSI BALÁZS: Newman egyházszemléletének alapjai. Vigilia ibid.
LUKÁCS LÁSZLÓ: Szívbéli szókkal. A Szentháromság Newman
teológiájában Vigilia ibid.
J.H. WALGRAVE : J.H. Newman „Growing towards the light”.
Centre of Newman Friends 257 Via Aurelia, Roma Italia
JÁKI SZANISZLÓ: Newman kihívása. JEL Könyvkiadó, Budapest 2002
(Az írás 2004-ben készült.)
