Korányi Judit: John Henry Newman megtéréséről - 11. rész
LEVELEZÉSE
Legutóbbi képünk tehát Newman-ről: 1847 őszén Rómában, mint felszentelt katolikus pap, némi öniróniával, mosolyogva írja regényét saját megtéréséről.
Feladatunk még röviden áttekinteni, milyen műveket, gondolatokat vetett papírra élete hátralévő bő negyven évében, - a katolikus korszakában.
Levelezése óriási kiterjedésű volt; harmincnál több kötetből álló munka.
Keletkezésük után jó száz évvel kezdték kiadni angolul, a II. Vatikáni zsinat befejeződésekor jelentek meg az első kötetek. A jelen dolgozat szempontjából a Letters and Diaries XI. – XIV. köteti fontosak, mivel ezekben vannak a Newman konverziójától, 1845 októberétől az 1851 év végéig eltelt időszaknak levelei. A harminc kötetnyi levelezés majdnem minden könyve megtalálható angol nyelven Budapesten, a Newman Központ könyvtárában. Az itt felhasznált idézetek azonban mégsem az eredeti művekből származnak közvetlenül, hiszen Newman levelezése több, csak ezzel foglalkozó dolgozat témáját kitehetné. Jáki Szaniszló, az USA-ban élő és tanító egyetemi tanár és katolikus pap kíváló monográfiája: Newman kihívása címmel foglalkozik részletesen a levelezéssel, - ebből merítettünk.
Newman több száz hosszú levelet írt leendő konvertitáknak, főleg hölgyeknek. Mindig nagyon kedvelte ezt a műfajt, hangsúlyozván, hogy ezekben a szerző sokkal inkább jelen van, mint a könyveiben, s az ember igazi életét levelei mondják el. Ezekben a levelekben és naplórészletekben állandóan utalt saját megtérésének indítékaira és tapasztalataira. Ugyanakkor mindenkit buzdított a Római Katolikus Egyházhoz való csatlakozásra, aki őszintén kereste az egy igaz akolt.
Ilyen személynek tartotta de Salvo márkinét, egy szicíliai nemes feleségét is.
Neki írta 1845. december 18-án: „A legkomolyabban buzdítom önt, hogy lépjen be a katolikus egyházba. Üdvössége szempontjából szükséges megfontolnia jelenlegi lelkiállapotát.” 105 Amikor a márkiné leírja aggodalmát, hogy lépésével fájdalmat fog okozni családjának, Newman így bátorítja:
„ Isten segítségére lesz minden megpróbáltatásban, amit önre mér, és meglesz önben az egész Egyháznak és az összes valaha is élt szentnek az ereje.”106
Néhány hónappal később sógornőjének, Mrs. Bowden-nek írt levelében beszélt arról, hogy milyen igazi előnnyel járt katolikussá válása. Newman azt hangsúlyozta, hogy amikor katolikussá váltak, sem ő, sem barátai nem tudtak még erről a misztikus csodáról ; hogy az Oltáriszentség jelenléte milyen kiapadhatatlan öröm forrása! Akkor még elképzelni sem merte volna, hogy milyen „határtalan, kimondhatatlan vigaszt jelent egy házban lenni azzal, aki betegeket gyógyított, és tanította tanítványait, … de most, hogy megízlelte azt a félelmetes gyönyörűséget, amit Isten imádása jelent templomában, elmondhatatlanul hidegnek tűnik a gondolat: templom Isten jelenléte nélkül!” 107
Ezeket 1846 márciusában írta. Július első napjaiban Newman jelen volt Mrs.Bowden-nek a Katolikus Egyházba fogadásán.
Rómából való hazatérése utáni első levelét szintén egy leendő konvertitának írta. 1848. február 10-i keltű levele Anthony John Hanmer, anglikán papnak szólt. Newman különböző vallási kérdésekben ad tanácsot Hammernek, aki az áttérését fontolgatja. Arra kéri Hammert, ne siessen el semmit, hanem vizsgálja meg, vajon ez az érzés benne lesz-e még fél év múlva is. Végső soron a kételyek kiküszöbölése nem az értelem feladata, hanem a kegyelemé! Saját magáról pedig ezt írta Newman: „Annyira meg vagyok győződve a katolikus egyház igazságáról, hogy fájdalmat érzek azok iránt, akik nem úgy nézik kívülről az Egyházat, ahogyan én nézem.” 108
1851 júniusában írta Newman azt a levelet, amely talán a legélesebb hangú a leendő konvertiták számára írt levelek közül. A címzett Mrs. Lucy Agnes Philips volt, egy anglikán lelkész özvegye. Newman levelében biztosította a hölgyet, hogy teljesen igaza van, amikor azt gondolja, hogy „a katolikus egyház hit dolgában teljes engedelmességet kíván. – Hacsak nem hiszi az Egyház tanítását úgy, mint Istennek az Egyház útján az ön számára kinyilatkoztatott szavát, akkor semmit sem használ, hogy katolikusnak vallja magát – valójában nem is az.” 109 Újból és újból hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, és megbízható az Egyház irányítása. Látható, konkrét és élő irányítás ez, a Szentlélek irányításával.
Newman egyházszemlélete bontakozik ki előttünk az eddig elmondottak alapján. Konvertálása után a támadásokra, vádakra, híresztelésekre, miszerint már megbánta lépését, újból és újból le kell írnia, hogy semmit sem bánt meg, sőt!
„…attól a pillanattól kezdve, amikor katolikus lettem, Isten kegyelméből semmiféle kétség vagy aggodalom nem fordult meg a fejemben, hogy rosszul tettem volna, amikor katolizáltam. Csak örömöt és hálát érzek… A gondolattól is visszariadok, hogy milyen vétkes lettem volna, és miről kellett volna elszámolnom az utolsó napon, ha nem lettem volna katolikussá…” 110
Egyházszemléletéről így ír Jáki Szaniszló: „Legfontosabb az, hogy Newmannek a leendő konvertitákhoz írt levelei felbecsülhetetlen értékű betekintést engednek az ő - legjobban talán egzisztenciálisnak nevezhető – ekléziológiájába.” 111
(Folytatjuk)
