Ferenc pápa: Az igazi pásztornak kicsinynek kell lennie
A Szentlélek csak az alázatos szívben tud kicsírázni. Kicsinek lenni nem egyenlő a bezárkózással, sokkal inkább ráhagyatkozás Istenre, a kockázat felvállalása, mert nincs mit vesztenünk – erről elmélkedett a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápa.
A mai olvasmányok (vö. Iz 11,1–10) az apró dolgokról beszélnek nekünk, tehát a mai nap a kicsinységé – kezdte homíliáját a Szentatya. – Izajás próféta könyvében a mai olvasmány így szól: „Azon a napon vessző kél majd Izáj törzsökéből és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta.” Isten szava a kicsinyt dicséri, és ígéretet tesz: hajtás sarjad belőle. Mi lehet kisebb egy rügynél? És mégis rajta nyugszik majd az Úr lelke.
A megváltás, a kinyilatkoztatás, Isten jelenléte a világban mindig így kezdődik, és mindig ilyen – hangsúlyozta a pápa. – Isten a kicsinységben nyilatkoztatja ki önmagát. A nagyok erősnek mutatják magukat, gondoljunk Jézus megkísértésére a pusztában, ahol a sátán hatalmasként mutatkozik be, mint a világ ura: „Mindent megadok neked, ha te…” – szól Jézushoz. Isten dolgai azonban apránként kezdenek kicsírázni, egy magból. Jézus erről a kicsinységről beszél az evangéliumban.
Jézus örvendezik és köszönetet mond Atyjának, amiért nem a hatalmasoknak nyilatkoztatta ki magát, hanem a kicsinyeknek. Karácsonykor mindannyian a betlehemi jászol elé járulunk, ahol szembesülünk Isten kicsinységével – mondta Ferenc pápa. Figyelmeztetett: egy keresztény közösségben, ahol a hívek, a papok, a püspökök nem a kicsinység útját járják, ott hiányzik a jövő, minden összeomlik. Láthattuk ezt a történelem nagy projektjeinél, amikor a keresztények megpróbáltak erővel érvényesülni. De Isten országa mindig kicsiben csírázik ki, az élet apró magvából hoz hajtást. Persze a mag önmagában nem elegendő, valami más segít és ad erőt neki – mondta a pápa, újra idézve az olvasmány szavait: „Azon a napon vessző kél majd Izáj törzsökéből és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta.”
A Lélek mindig a kicsinyt választja, mert a nagyba, a gőgösbe, az önelégültbe nem tud belépni. Az Úr a kicsiny szívében nyilatkoztatja ki önmagát – hangsúlyozta a Szentatya. Kifejtette: nem azok a teológusok, akik sokat tudnak a teológiáról, hiszen őket a teológia enciklopédistáinak is hívhatnánk. Mindent tudnak, de képtelenek a teológiát művelni, ugyanis azt csak térdepelve lehet, kicsivé téve magunkat. Az igazi pásztor – legyen pap, püspök, pápa vagy bíboros – ha nem tud kicsiny lenni, akkor nem pásztor, hanem inkább hivatalvezető. Ez mindenkire igaz. A legfontosabbnak tűnő egyházi beosztástól a szegény öregasszonyig, aki titokban ad alamizsnát.
Félreértés ne essék, a kicsinység nem gyávasághoz, bezárkózáshoz, félelemhez vezet. Épp ellenkezőleg: a kicsinység nagyszerű, képes kockáztatni, mert nincs mit vesztenie. A kicsinység vezet el minket a nagylelkűséghez, mert általa túllépünk önmagunkon abban a tudatban, hogy a nagyság Istentől jön. De hogyan viselkedjen egy keresztény, aki kicsinek érzi magát a világ kihívásaival szemben, ha nem akar gyáván élni? – A pápa ezzel kapcsolatban Aquinói Szent Tamást idézte: nem szabad megijedni a nagy dolgoktól – ma ezt bizonyítja Xavéri Szent Ferenc is –, hanem tovább kell menni, ugyanakkor mindig figyelembe kell venni az apró dolgokat. A keresztény mindig a kicsinységből indul ki. Ha az imádságomban kicsinek érzem magam, korlátaimmal, bűneimmel, mint a vámszedő, aki a templom végében imádkozott, szégyenkezve: „Légy irgalmas velem, bűnössel”, akkor előrejutok. De ha azt hiszed, hogy jó keresztény vagy, akkor úgy imádkozol, mint a farizeus, aki hálát adott Istennek önnön nagyságáért, de nem magasztaltatott föl. Adjunk hálát Istennek, amiért kicsinyek vagyunk! – buzdított Ferenc pápa.
A szentmise végén a Szentatya elmondta, hogy örömmel szolgáltatja ki a bűnbocsánat szentségét, és kifejezetten szeret gyerekeket gyóntatni, mert ők konkrét dolgokról beszélnek. Az ő gyónásaik nagyon szépek, mert konkrét tényeket mondanak el – fogalmazott a pápa. – „Ezt mondtam”, és megismétlik a szót. Az apróság konkrétuma. „Uram, én bűnös vagyok, mert ezt és ezt csinálom… Ez az én nyomorúságom, az én kicsinységem. De küldd el a Lelkedet, hogy ne féljek a nagy dolgoktól, ne féljek attól, hogy te nagy dolgokat vigyél végbe az életemben!” – fohászkodott a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
(Magyar Kurír)
