Így lett az iskolakerülő fiatalból lelkész, aki a drogosoknak segít
Elsodródott, zűrös gyereknek tartotta magát, 4 gimnáziumba járt, végül esti tagozaton fejezte be az iskolát. Fiatal felnőttként megtért, keresztyén lelkész lett belőle, 1987-ben Ráckeresztúron létrehozta az első drogterápiás központot, azóta drogosok százainak segített új, jobb életet kezdeni. Erdős Eszterrel, az egyik idei SzuperWMN-díjas nyertessel beszélgettünk (velvet). Interjú.
- Egy illegális keresztyéntáborban olyan élmény ért, melynek hatására megtértél. Mi történt itt pontosan?
- A barátnőm megkérdezte, kérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele Balatonszéplakra egy keresztyén ifjúsági táborba. Elmentem, de ott kiderült, hogy ő nem volt ott. Annyira magányosnak és elárvultnak éreztem magam a rengeteg idegen fiatal között, főleg, hogy szorongós, szégyenlős fiatal voltam, most is ilyennek tartom magam. Akkor jöttem rá, hogy rossz irányba tart az életem, ha így megy tovább, vagy öngyilkos leszek, vagy börtönbe kerülök.
- Mi történt veled a tábor előtt? Milyen volt a gyerekkorod?
- Keresztény családban nőttem fel, de nagyon elsodródtam, zűrös gyerek voltam. Több általános iskolába jártam, gimnáziumba is 4 különbözőbe, végül esti tagozaton fejeztem be, édesanyámnak köszönhetően, nekem semmilyen motivációm nem volt.
- Miért kellett ennyiszer iskolát váltanod?
- Egy rút kiskacsa voltam, nem tudtam érvényesülni, mindenki azt hitte rólam, hülye vagyok, azt sem tudtam elmondani, amit tudtam. Volt, hogy annyi intőm volt, hogy már betelt ellenőrzőm. Csöveztem, anyák napjára is egy hippi kinézetű férfi vitt haza. Refes voltam, ami azt jelenti, hogy rendőri felügyelet alatt álltam a kihágásaim miatt. Egy idős rendőrnő foglalkozott velem, aki úgy nézett ki, mintha valamilyen rendőrkomédiából lépett volna elő. Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de akkor ez a rendőr szerzett nekem munkát.
- Milyen munkát talált neked?
- Egy nevelőotthonban helyezett el, gyerekfelügyelőnek, de előtte még egy pszichológiai vizsgálatra is elküldött, amit ma pályaorientációs tanácsadásnak hívnának. Addig azt mondtam a szüleimnek, magyar-ének tanár leszek, de akkor jöttem rá, hogy ez mennyire nem nekem való. Nem fogadtak nekem szót a rosszcsontok, nagyon kudarcos élmény volt. Közben már jelentkeztem Szegedre az egyetemre, de a szóbelire nem mentem el. Megértettem, hogy engem csak az érdekel, hogy szeretem az úr Jézust, őt szeretném szolgálni.
- Mi történt veled ezután?
- Jelentkeztem teológiára, 1984-ben pedig már egy budapesti egyházközségben lelkészként dolgoztam, ahol többek között a kallódó misszió megszervezése volt a feladatom. 1987-ben Drogterápiás Otthont létesítettem szolgálatommal, a Református Egyházzal Ráckeresztúron. Azért nem úgy kell elképzelni a megtérésem, hogy a tábor hatására, ahová 18 évesen mentem, egyik napról a másikra minden megváltozott. Olyan ez mint a mag, amit elültetünk, fává sarjad, amit gyomlálni, öntözni kell. Én is fejlődöm, próbálok jobbá válni minden nap.
- Rengeteg drogosnak segítettél az újrakezdésben. Melyikük története volt rád a legnagyobb hatással?
- Sok ezer sors van előttem, Isten a legnagyobb mélységben élőkkel is tud csodát tenni. Például ismertem egy fiút, akinek a szülei a dögkútból ettek, az anyja 11 évesen szülte az első gyerekét. A fiú már másodéves az egyetemen, pedig az általánosban háromszor kellett osztályt ismételnie. Sok olyan ismerősöm van, akik több évet ültek börtönben, szörnyű dolgokat tettek, de mostanra törvénytisztelő polgárokká váltak. Mindig azt mondom a drogosoknak, hogy nem azt akarom, hogy kispolgárok legyenek. A 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás szlogen gagyi. Unalmas. Ennél sokkal több lehet az életünk, ha Istennek adjuk.
(velvet.hu)
