Ferenc pápa a vallási vezetőkhöz: Kínáljunk új paradigmát a konfliktusok megoldására!
November 22-én, péntek délelőtt a Szentatya a keresztény felekezeteknek és más vallásoknak a képviselőivel találkozott Thaiföld fővárosának Chulalongkorn Egyetemén. Minden ember és az egész társadalom közös szolgálatára, értékeik ápolására és „exportálására” buzdította őket. Ferenc pápa beszédét teljes egészében közreadjuk, magyar fordításban.
Tisztelt bíboros úr, püspöktestvérek, vallások képviselői, az egyetemi közösség képviselői, kedves barátaim!
Köszönöm a meleg fogadtatást! Hálás vagyok Sirisut püspöknek [az Ökumenizmus és Vallásközi Párbeszéd Bizottságának elnöke] és Dr. Bundit Eua-arpornnak [a Chulalongkorn Egyetem rektora] kedves szavaikért. Nagyra értékelem a meghívást is, hogy meglátogassam ezt a híres egyetemet, a hallgatókat, a tanárokat és a személyzetet, akik élettel töltik meg ezt a tanulmányi házat, továbbá nagyon köszönöm ezt a felkínált alkalmat arra, hogy találkozzam a különféle keresztény közösségek képviselőivel és a többi vallás képviselőivel, akik megtisztelnek bennünket jelenlétükkel. Szeretném kifejezni hálámat jelenlétükért, különös megbecsüléssel és elismeréssel azon értékes kulturális örökség és spirituális hagyományok iránt, amelyeknek gyermekei és tanúi vagytok.
Százhuszonkét évvel ezelőtt, 1897-ben Chulalongkorn király, akitől ez az első egyetem a nevét kapta, meglátogatta Rómát, és fogadta őt XIII. Leó pápa: ez volt az első alkalom, hogy egy nem keresztény államfőt fogadtak a Vatikánban. Az emléke annak a fontos találkozásnak, ahogyan az ő uralkodási idejének is, melyet számos érdeme között a rabszolgaság eltörlése jellemez, azzal a kihívással állít szembe és arra ösztönöz bennünket, hogy határozottan vállaljunk főszerepet a párbeszéd és a kölcsönös megértés útján. És ezt a testvéri összefogás szellemében kell tennünk, mely segít véget vetni annak a sok rabszolgaságnak, amelyek napjainkban is léteznek, itt pedig különösen az embercsempészet és emberkereskedelem csapására gondolok.
Egymás kölcsönös elismerése és megbecsülése, valamint a vallások közötti együttműködés a mai emberiség számára mind sürgetőbb; a mai világnak olyan összetett problémákkal kell szembenéznie, mint például a gazdasági-pénzügyi globalizáció és annak súlyos következményei a helyi társadalmak fejlődésére; a gyors fejlődés – mely látszólag egy jobb világot segít elő – tragikus módon párhuzamosan zajlik a mai is fennálló civil konfliktusokkal: konfliktusok a bevándorlók, a menekültek, az éhezés miatt, és a háborús konfliktusok; s ezek együtt zajlanak közös otthonunk pusztulásával és pusztításával.
Mindezek a helyzetek arra figyelmeztetnek és emlékeztetnek bennünket, hogy az emberiség családjának egyetlen térsége vagy része sem gondolhat magára vagy valósíthatja meg magát úgy, hogy nem figyel másokra és függetleníti magát másoktól. Ezek mind olyan helyzetek, amely azt követelik tőlünk, hogy vágjunk bele új módszerek kialakításába a jelenlegi történelem építésére, anélkül, hogy rosszat mondanánk másokról vagy tiszteletlenek lennénk velük szemben. Elmúltak azok az idők, amikor az elszigetelődés logikája uralkodhatott az idő és tér felfogásaként, és használható eszközként erőltette magát a konfliktusok megoldására.
Ma annak jött el az ideje, hogy a találkozás és a párbeszéd logikáját bátran képzeljük el cselekvési módként, a közös együttműködést magatartásként és a kölcsönös megismerést módszerként és kritériumként;
És ily módon új paradigmát kínáljunk a konfliktusok megoldására, és hozzájáruljunk az emberek közötti egyetértéshez és a teremtés megvédéséhez. Úgy gondolom, ezen a téren a vallások és az egyetemek, anélkül, hogy le kellene mondaniuk sajátos tulajdonságaikról és adottságaikról, sokat adhatnak és kínálhatnak fel; mindaz, amit ebben az irányban teszünk, jelentős lépés afelé, hogy biztosításuk a fiatalabb nemzedékeknek a jövőhöz fűződő jogukat, és ez egyben az igazságosság és a béke szolgálata is. Csak így nyújthatjuk számukra az ahhoz szükséges eszközöket, hogy egy fenntartható és befogadó életmód megteremtésének főszereplői lehessenek.
Ezek az idők azt követelik tőlünk, hogy szilárd alapokat rakjunk le, melyek az emberek méltóságának tiszteletben tartására és elismerésére épülnek, egy olyan átfogó humanizmus előmozdítására épülnek, amely képes elismerni és megkövetelni közös otthonunk védelmét; egy felelősségteljes közigazgatásra épülnek, mely óvja a természet szépségét és burjánzását mint a létezéshez való alapjogot. A világ nagy vallási hagyományai egy olyan spirituális, transzcendens és széles körben elfogadott örökségről tesznek tanúságot, amely szilárd hozzájárulást kínálhat, ha képesek vagyunk félelem nélkül vállalkozni arra, hogy találkozzunk egymással.
Nemcsak az a feladatunk mindnyájunknak, hogy odafigyeljünk a körülöttünk élő szegények hangjára: a kirekesztettekre, az elnyomottakra, az őslakos népekre és a vallási kisebbségekre, hanem az is, hogy ne féljünk közös kezdeményezéseket indítani, ahogyan már félénken kezdőknek is kialakulni ilyenek, ahol össze tudunk fogni egymással és együtt tudunk dolgozni. Ugyanakkor azt a kötelezettséget is fel kell vállalnunk, hogy védelmezzük az emberi méltóságot, tiszteletben tartsuk a lelkiismereti és vallásszabadságot, és kialakítsunk olyan tereket, ahol friss levegőt kínálhatunk azzal a bizonyossággal, hogy „nincs minden veszve, mert az emberek, akik képesek végletekig lealacsonyodni, képesek felemelkedni, újra a jót választani és megújulni is, minden rájuk erőltetett mentális és társadalmi korlátozás ellenére” (Laudato si’ enciklopédia, 205).
Itt, Thaiföldön, ebben a nagy természeti szépségű országban szeretnék kiemelni egy olyan megkülönböztető jegyet, melyet lényegi fontosságúnak, és bizonyos mértékben „exportálandó”, emberi családunk többi térségével megosztandó értéknek tartok. Ti megbecsülitek és gondozzátok öregeiteket – ez nagy érték! –, tiszteletben tartjátok őket és kiváltságos helyet adtok nekik, hogy biztosítsák nektek a szükséges gyökereket, és így népetek ne induljon romlásnak bizonyos szlogenek követésével, melyek az új nemzedékek lelkének kiürítéséhez és kiárusításához vezetnek. Egyre növekszik egy olyan trend, amely diszkriminálja a helyi értékeket és kultúrákat, hogy egy egységes modellt kényszerítsen ránk; „egy olyan irányzattal élünk együtt, amely »homogenizálni« akarja a fiatalokat, fel akarja oldani a származási helyükről hozott sajátosságaikat, sorozatgyártott, manipulálható alanyokká akarja formálni őket. Ezáltal olyan kulturális rombolást folytatnak, amely legalább olyan súlyos, mint a növény- és állatfajok kihalása” (Christus vivit szinódus utáni apostoli buzdítás, 186).
Továbbra is ismertessétek meg a fiatalokkal annak a társadalomnak a kulturális poggyászát, amelyben élnek!
A fiatalok segítése, hogy felfedezzék a múlt élő gazdagságát, az emlékezés által találkozzanak saját gyökereikkel, találkozzanak öregeikkel, az irántuk érzett igazi szeretet tette, mely növekedésüket és meghozandó döntéseiket szolgálja (vö. ugyanott, 187).
Ez az egész perspektíva szükségszerűen magában foglalja olyan oktatási intézmények szerepét, mint ez az egyetem. A kutatás, a megismerés segít új utak nyitásában, hogy csökkentsük az emberek közötti egyenlőtlenséget, megerősítsük a társadalmi igazságosságot, védelmezzük az emberi méltóságot, keressük a konfliktusok békés megoldásának formáit, és megőrizzük a földünk életét biztosító erőforrásokat. Külön köszönettel tartozom az ország oktatóinak és tudósainak, akik azon fáradoznak, hogy biztosítsák a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékeknek azokat a képességeket és főleg azt az ősi gyökerű bölcsességet, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kivegyék részüket a társadalom közös javának előmozdításából.
Kedves testvérek, mindannyian az emberiség családjának tagjai vagyunk, és mindenkinek a saját helyén tevékeny és társfelelős szerepet kell betöltenie a kultúra építésében, mely olyan közös értékekre épül, amelyek egységhez, kölcsönös tisztelethez és békés együttéléshez vezetnek.
Még egyszer köszönöm meghívásotokat és figyelmeteket! Felkínálom imáimat és legjobb kívánságaimat erőfeszítéseitekhez, melyek arra irányulnak, hogy Thaiföld fejlődését szolgálják jólétben és békében. Rátok, akik itt jelen vagytok, családjaitokra és mindazokra, akik szolgálatotokat élvezik, isteni áldást kérek.
És kérlek benneteket, ti is tegyék ezt meg értem. Köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
