Őszintén a gyermekbántalmazásról Pannonhalmán – társadalmi szintű párbeszéd kezdődött
"A csendtől a szóig" címmel nemzetközi gyermekjogi szimpóziumot rendeztek október 15-én a Pannonhalmi Főapátságban egyházi intézmények, valamint gyermekvédelemmel foglalkozó állami és civil szervezetek részvételével. "Történelmi pillanat részesei lehetünk – mondta megnyitójában Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát, aki örömét fejezte ki, hogy „a gyermekek védelmének szent ügye, az erőszak, a bántalmazás és a visszaélések megszüntetése, az oktatás-nevelés átlátható, biztonságos kereteinek megteremtése közös nemzeti ügy lehet, és ennek érdekében a világnézeti kérdésekben különféle módon gondolkodó szervezetek is képesek együttműködni.”
A főapát kiemelte: „A rossz csendet, a bűn, a cinkosság, a gonoszság elhallgatásának csendjét meg kell törni a nyilvánosság köreinek tágításával. Azért kell megtörni, hogy az emberi méltóság ne sérüljön tovább és úgy kell megtörni, hogy az emberi méltóság ne sérüljön tovább.” Ezen a téren a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a főapátsági vezetés példamutató módon járt el 2014-ben, amikor egy napvilágra került gyermekbántalmazási ügyet a nyilvánosság elé tárt, majd a történtek következményeként a gimnáziumban rendszerszintű, preventív gyermekvédelmi programot vezettek be, és működtetnek jelenleg is, szakértők bevonásával.
Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatója, a szimpózium moderátora a konferencián úgy fogalmazott, a gyermekvédelemben lehetséges összefogás szellemiségének jellemzői: a párbeszéd képessége, az élet szentségének tisztelete, és a gyengék védelme.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke elmondta, fájdalmas kötelességének tesz eleget, amikor arról kell beszélnie, hogy a szimpózium témája az evangélikus iskolákat is érinti. Nem „modernkedünk”, amikor a gyermekbántalmazásról beszélünk (az előadó ennek alátámasztására Móricz Zsigmond Árvácska című regényének egyik idevonatkozó, megrázó részletét olvasta fel – a Szerk.), ugyanakkor aktuális a téma világi és egyházi téren is. Ha hallgatásra kényszerítjük az áldozatokat, annak ára van, és ez nem más, mint az áldozatok csendje: Isten hiányának megtapasztalása.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta a gyermekekkel kapcsolatban a jogok és kötelességek harmóniáját, valamint azt, hogy „az áldott Isten Jézus Krisztusban minket is megáld, hogy áldássá lehessünk a ránk bízott generációk számára, építsünk és ne romboljunk! „Az Úr ajándéka a gyermek.” – idézte a Bibliát a református püspök.
Kozma Ákos az alapvető jogok biztosa levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit, amelyben leszögezte: a gyermekekkel szembeni erőszak megengedhetetlen, és ezt az iskolákban is komolyan kell venni. Hangsúlyozta a megelőzés és a szemléletváltás fontosságát. Egyaránt jelentős a szülő, az igazgató, a tanár és a fenntartó szerepe, valamint valamennyiük együttműködése.
Az egészségügyi mutatókról adott tájékoztatást Pászthy Bea egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinika), az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermekpszichiátriai Tagozatának elnöke. Elmondta, napjainkban minden ötödik gyermek mentális problémákkal küzd, egyre többen szenvednek a kortárs bántalmazástól, az ártalmas internetes tartalmaktól, jellemző az önpusztító magatartás – a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak a társadalmunkban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekbántalmazás körébe tartozik az abúzus mellett az érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás is, valamint arról is szólt, hogy a WHO (egészségügyi világszervezet) meghatározása szerint az egészség „testi, lelki, szellemi és spirituális jólét”.
Ismert, hogy Ferenc pápa zéró toleranciát hirdetett a gyermekekkel való visszaélés terén, ahogy mondta: „eljött az idő, hogy kiirtsuk ezt a gonoszt az emberiség testéből egyházi szinten is.”. A pannonhalmi szimpóziumon Robert W. Oliver, a Kiskorúak védelme Pápai Bizottságának titkára, Seán O’Malley bíboros küldötte egyrészt a Szentatya áldását és üdvözletét közvetítette, másrészt leszögezte: hihetetlen nagy a probléma, a statisztikák szerint globális szinten 18 éves koráig három lány közül egynek már volt része zaklatásban, fiúk esetében hét közül egy szenvedett el zaklatást. Rendkívül magas számban történik mindez az internet közvetítésével.
Bátran szembe kell néznünk a problémával, és keresnünk kell a megfelelő választ, nem maradhatunk csendben – mondta Robert W. Oliver. – A változás érdekében hálózatokat kell kiépítenünk, be kell vonnunk a szociális szféra dolgozóit, az iskolai alkalmazottakat, jogászokat a közös munkába. Foglalkoznunk kell az áldozatokkal, időt adva számukra, hogy megnyíljanak. Képzéseket, konferenciákat kell szerveznünk, dokumentumokat kell az asztalra tennünk, de a legfontosabb a cselekvés: mindenkit bátorítanunk kell, hogy lépjen ezekben a súlyos ügyekben.
A jó gyakorlatok átadásáról, azok személyre szabásáról is beszélt a vatikáni bizottság képviselője.
A téma jó ismerője, a területen húsz éve dolgozó Astrid Winkler, az ECPAT (a gyermekek szexuális kihasználásának megakadályozásáért küzdő világszervezet) osztrák részlegének igazgatója a konferencián rámutatott: milliószám vannak emberek, akiket hidegen hagy a kiskorúak szenvedése. A gyermekbántalmazás „járvány”: minden ötödik percben meghal egy gyermek bántalmazás következtében. Általában az elhanyagolás a sérültek esetében háromszor, négyszer nagyobb. Rendkívüli módon megnövekedett a cyber-zaklatásos esetek száma. Astrid Winkler felhívta a figyelmet a 2012-ben Kanadában öngyilkosságot elkövetett Amanda Todd esetére, aki a halála előtt a Youtube-on látható videójában sorolta a zaklatások okozta szenvedéseit. Egy hónap alatt 13 millió megtekintést ért el a videó, az Interpol 2017-ben kapta el azt a 35 éves férfit, aki Amandán kívül még több tucat lányt bántalmazott. – Amanda édesanyja azt vallja, a figyelem és a tudatosság hiánya teszi lehetővé ezeket az eseteket – mondta Astrid Winkler, egyúttal arra intett, hogy konfrontálódnunk kell az erőszakkal szemben, fel kell emelnünk a hangunkat a gyermekek védelmében az iskolában, a családon belül, a munkahelyen. A megfelelő kockázatelemzés után meg kell alkotni a gyermekvédelmi irányelveket! Létre kell hozni a biztonsági hálót, ami meg tudja előzni a bajt, és bántalmazás esetén gyors beavatkozást tesz lehetővé. Kötelezővé kell tenni a szűrővizsgálatokat a gyermekvédelemben, tisztázni kell a felelősségi köröket, szükséges az esetek dokumentálása, kiértékelése, a monitoring.
Mint mondta, be kell vonni a fiatal felnőtteket is a védelmi rendszerbe, szakértőkké kell nevelni őket például az online-biztonság terén.
Ez utóbbira volt példa a pannonhalmi szimpóziumon előadó Békés Gáspár, aki, mint gyermekvédelmi aktivista, egykori áldozat mondta el a történetét. A tudományos diákolimpikon beszámolt gimnáziumi diákéveiről: az elit középiskolában az osztályfőnöke és egyben magyartanára terrorisztikus, manipulatív magatartásáról, a tanulókat megalázó, kiválasztottakra és kitaszítottakra osztó hatalmi taktikájáról, tanulótársai szenvedéséről, a tanári kar passzív beleegyezéséről, és arról, hogy amikor ő ki merte nyitni a száját, ellent mert mondani az igazságtalanságnak, elszigetelődött. – A hatalom, és annak „védelmező” jellege felülírta az erkölcsi normákat, a tanár hatalma korlátlan maradt, érinthetetlen volt, kiállásomat osztályozásával is megtorolta, hiába teljesítettem a maximumot, s lettem diákolimpikon – mesélte – majd elmondta rendszerszintű javaslatait a hasonló problémák megoldására: többek közt a független konfliktuskezelő szakember, az iskolaszék (diák, szülő, tanár) bevonását az estek kivizsgálásába, a jogtudatosság növelését. – Ha nem törjük meg a „rossz csendet”, erősítjük a társadalmi beidegződést, hogy „a jog csak az erőseknek jár” – tette hozzá.
A problémák elhallgatásának súlyos következményeiről, és az adott intézményre szabott gyermekvédelmi irányelvek használatának előnyeiről, a biztonságot adó környezetről beszélt szuggesztív előadásában Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola iskolaképviselője: „Az igazság félelmetes, de meg kell tanulnunk felnőni. Ha szembesülünk a hibákkal, esélyünk lesz a változásra. A biztonságért sokat kell dolgozni.”
Többek közt erről szólt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjainak őszinte kisfilmje is, amely a bántalmazás mikéntjét és szemszögeit mutatta be a diákok közti kapcsolatokban.
A nap további részében Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár üdvözölte a konferencia célkitűzéseit, majd Juhász-Laczik Albin OSB a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója bemutatta azt a szakmai folyamatot, amely a már említett gyermekbántalmazási ügy lezárását követően biztonságossá tette a pannonhalmi középiskolát. „Felszabadító, és reményteli, hogy a gyerekvédelemmel foglalkozhatunk – mondta. – Megéri a vajúdás fájdalma, mert az iskolában új működési kultúra jön létre, élővé tesszük a jogot. A rendszerszemlélet azt jelenti, hogy a tisztelet, az elfogadás kultúrájának kell érvényesülnie a tanárok között is. S ha a gyerekeknek a jogaikról beszélünk, hamar ráébrednek, hogy a másiknak éppígy vannak jogai, és ez a felismerés a kötelezettségekhez vezet.”
Az igazgató előadásában többek közt az átláthatóságról, az iskolai működésbe integrált gyermekvédelmi jelzőrendszerről, a háromfős védelmi csoportról, és a megelőzésről beszélt. – Figyelj a rossz érzésekre, merj kilépni a kényelmetlen helyzetből, ne őrizz rossz titkot, addig menj a problémáddal, amíg valaki meg is hallgatja azt – ezeket tanítjuk a diákjainknak, tette hozzá az igazgató.
Elhangzott, hogy már vannak kész gyermekvédelmi szabályzatai a jezsuitáknak, a bencéseknek és a boldogasszony iskolanővéreknek is. 
A délutáni, Bombera Krisztina műsorvezető-riporter által vezetett kerekasztal-beszélgetésben a résztvevők hangsúlyozták, hogy a gyermekvédelem terén sürget az idő. Hardi Titusz OSB, a Pannonhalmi Főapátság oktatási igazgatója meg is fújta a sípot (nem csak a képzeletbelit), mert a „terepen dolgozók már pontosan látják a helyzet súlyosságát”, Lápossy Attila, az AJBH Esélyegyenlőségi és Gyermekvédelmi Főosztály főosztályvezető-helyettese a hiányzó jogtudatosságra hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy az iskolai bántalmazási, zaklatási esetekben sajnos azt tapasztalják, az intézményi válaszok elmaradnak, vagy elégtelenek, hibásak. Karolin Kuhn SSND, a Pápai Gergely Egyetem (Róma) kiskorúak védelmével foglalkozó központjának szakértője hozzátette: a pedagógusok elfoglaltak, alig tudják besűríteni a feladataik elvégzését a nap 24 órájába. Azt javasolta, hogy az adott intézményben meg kell keresni azokat a tanárokat, akik hajlandók elköteleződni a gyermekvédelemben, és fel kell őket szabadítani erre (kevesebb óraszámmal).
A beszélgetés-panel ideje alatt egy óriáskivetítőn a hallgatóság kommentjei is megjelentek: többek közt jelezték, hogy a változás legfőbb akadálya az intézményekben tapasztalható fásultság, közönyösség, a vízió hiánya, az ismerethiány, a lustaság, az értékközösség hiánya.
Péterffy Balázs a Klébelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) részéről szintén az alulról jövő kezdeményezéseket szorgalmazta, ugyanakkor a kerekasztal-beszélgetésben többek részéről az is elhangzott, hogy szükség van a felső vezetés által biztosított forrásokra, támogatásra, mert a gyermekvédelem terén hálózatban kell gondolkodni.
Astrid Winkler arról számolt be, hogy Albániában az egyházi vezetés jóváhagyásával a meglévő hatvan katolikus tanintézményben egységesen bevezették és alkalmazzák a gyermekvédelmi irányelveket.
A pannonhalmi szimpózium gyakorlati, „terepi” jellegű, és egyben szakmai gyermekvédelmi előadását Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi szakértője tartotta. Ismertette a pannonhalmi bencésekkel való együttműködés „genezisét”, az alapítvány tevékenységét, a rendszerszintű gyermekvédelem szakmai szempontjait, mindennapos gyakorlatát. Mint mondta, a gyermekvédelmi irányelvek épp olyan fontosak egy iskola esetében, mint a tűzvédelmi szabályok. Az ehhez kapcsolódó munka pedig képzésekkel, tréningekkel jár, és nem fájdalommentes, de megéri, mert az erőszak semmilyen formája nem engedhető meg.
A pannonhalmi szimpóziumot egy színpadi előadás zárta, a Klamm háborúja. A szótól a csendig – egy tanár vallomása című monodrámát Kai Hensel azonos című műve alapján László Sándor adta elő Mezei Kinga Jászai Mari-díjas színész rendezésében.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
