Amire jó a kalcium és amire nem
A hazai orvostársadalom nagy része megszokásból kalciummal kezel olyan dolgokat, amikre az az orvostudomány szerint hatástalan. A köztudatban még mélyebben van ott a kalciumba vetett hit, és ez még súlyosabb gond: emberek halhatnak meg, míg a kalcium hatására várnak súlyos allergiás reakciónál. De miért ragadt meg ez a tévhit a magyar orvostársadalomban, és egyáltalán, mire jó a kalcium?
A kalcium létfontosságú anyag az ember számára, az ön testében is nagyjából egy kiló van belőle, elsősorban a csontjaiban és a fogaiban. Kalciumot szokott adni ezenkívül az orvosok jó része Magyarországon torokgyulladásra, náthára, kiütésekre és allergiás reakciókra. És itt kezdődik a probléma, ugyanis az ilyesmik kezelésére a kalcium tökéletesen alkalmatlan, akár pezsgőtabletta, akár injekció formájában. Az orvosi tankönyvek réges-rég túlléptek már a kalcium ilyen alkalmazásain, az egyetemen sem tanítják, mégis, a magyar orvosok meglepően nagy része használja és ajánlja. Miért?
Mert így szoktuk.
A kalciummal az 1890-es években kezdtek kísérletezni az allergia tüneteit enyhítő szerként, Magyarországra valószínűleg Németországból érkezett a módszer az 1900-as évek elején. Mivel az allergiás reakciók, főleg az enyhébbek, maguktól is el szoktak múlni, plusz a placebohatás már akkoriban is létezett, az orvostudomány akkori szintje mellett az orvosok nagy része ennyitől már hatásos szernek tekintette (de valójában általánosan elfogadott szer sosem volt). Ez a harmincas évekig tartott: 1937-ben fedezte fel Daniel Bovet olasz gyógyszerész az első antihisztamint, ezeknek a szereknek a második-harmadik generációjával kezelik ma világszerte az allergia tüneteit.
Kivéve Magyarországon, ahol máig dívik a kalcium használata. A magyar orvostársadalom nagy része egy nyolcvanéves tévhitben él: az évtizedekkel ezelőtt végzett, tapasztalt orvosok a mai napig ajánlják, és ezt adják tovább fiatalabb kollégáiknak is. Érdemes végigolvasni ezt a beszélgetést a Researchgate orvosi-kutatói fórumon, ahol egy lengyel allergológus felteszi a kérdést, hogy ki hallott már az allergiára adott kalcium hiedelméről. A nyugati orvosok elképedve fogadják a felvetést, a kelet-európaiak viszont egymás után jelentkeztek, hogy náluk ez még ma is szokás. Szintén lengyel az a 2009-es tanulmány, ami egyrészt összegzi a bizonyítékokat a kalcium hatástalanságára, másrészt szintén megállapítja, hogy valami miatt főleg a kelet-európai országokban maradt meg tovább a szokás.
A háttérben talán az lehet, hogy a háború után, amikor az antihisztaminok igazán elterjedtek (Bovet 1957-ben kapta meg az orvosi Nobel-díjat), a keleti blokk országai eléggé be voltak zárkózva, ami érinthette a nyugatról érkező orvosi újításokat is. Felelős lehet még a dologban a Calcium Sandosten nevű gyógyszer, ami antihisztamint és kalciumot is tartalmazott (nem úgy, mint a most kapható, nagyon hasonló nevű Calcium Sandoz pezsgőtabletta, amiben utóbbi van, a valóban hatásos előbbi nincs). Dr. Novák Hunor orvos nemrég a Facebookon indított kezdeményezést a kalciumos tévhit felszámolására, ehhez azóta egy csomó orvos csatlakozott. Magyarországon máig sokan tekintenek univerzális gyógyszerként a kalciumra, amiben az a legborzasztóbb, hogy sok orvos is támogatja. Akiknek a szavában egyébként illene megbízni abban a világban, ahol nem lehet egy követ sem eldobni anélkül, hogy egy mindent gyógyító kamu csodaszert ne találjon el az ember.
Ma már egyértelmű, hogy semmilyen tudományos alapja nincs a kalcium hatásosságának allergiás reakció kezelésében.
„Hazánkban a kalcium ampullás változatát sokan javasolják, használják darázs/méhcsípés, allergia, viszketés, bőrkiütés, nátha, köhögés, torokgyulladás esetén is. Egyes hazai betegellátó helyeken van, hogy az akut allergiás reakcióval érkező betegnél a kalciumot izomba adott injekció formájában alkalmazzák” – olvasható az orvosok nyílt levelében. Ez pedig azért gond, mert súlyos allergiás reakció esetében, például egy darázscsípésnél (Magyarországon a felnőtt lakosság kb. 4 százaléka fokozottan érzékeny rá!) minden perc végzetes lehet, amit azzal tölt az ember, hogy a kalcium hatását várja. Ahelyett, hogy beadatná az ilyen vészhelyzetben szükséges adrenalininjekciót. Ha pedig mégis orvoshoz fordul valaki, az adrenalin és az antihisztamin mellé rendszeresen kapja a felesleges és plusz kockázatot jelentő kalciuminjekciót is.
Óriási úr a megszokás, a „nekünk bevált”. Mert így szoktuk – mindenhonnan ez a válasz jön azoktól, akik használják, javasolják – mondja a facebookos kezdeményezés vezetője. Ez tartja életben a kalciumterápiát. Na és persze a közmondásos gyógyszeripar, ami a kalciumos pezsgőtablettákkal és hasonló termékekkel sugallja, hogy ez mennyire szuperegészséges dolog. Amiben részben igaza is van.
De egyébként a kalcium jó cucc, ugye?
Persze hogy az, a csontjaink egészsége érdekében mindenképpen folyamatos utánpótlással kell ellátni a szervezetünket belőle, a kalciumhiány és az abból kiinduló csontritkulás nem vicc. Kalciumból a napi ajánlott mennyiség az EU irányelvei szerint 800 milligramm, kamaszok és terhes nők érthető okokból (éppen csontokat növesztenek) többet igényelnek belőle, vannak ajánlások, akik számukra 1300 milligrammot tartanak optimálisnak. A túlfogyasztás elsősorban a vesét terheli meg. Aki tartósan napi 2500 milligramm feletti adagot visz be, annál megnő a kockázata a tej-alkáli szindrómának, amit a vér megnövekedett kalciumtartalma okoz, és ha nem kezelik, veseelégtelenséghez vezethet. Ez a 20. század elején volt jellemző tünetegyüttes, de az 1990-es évek óta, a kalciumtartalmú étrend-kiegészítők divatjával párhuzamosan újra visszatért.
Micsoda? Túl sok kalciumot fogyasztunk?
Magyarországon a legutóbbi, 2014-es átfogó felmérés eredményei szerint a férfiak napi átlagban 759, a nők 691 mg kalciumot visznek be a szervezetükbe, vagyis 4-14 százalékkal vagyunk alatta az ajánlott mennyiségnek. A kalciumos pezsgőtabletták általában 5-600 milligrammos kiszerelésben kaphatók, és 1-2 tablettát ajánlanak belőlük napi fogyasztásra.
Tehát akik rendszeresen fogyasztanak ilyet, szinte biztosan túladagolják magukat.
Még beszédesebbek az amerikai adatok, ott az átlagos napi bevitel 1029 mg. Bár az amerikai ajánlás kicsit magasabb az európainál, a fogyasztás még ennek az szintnek is felette van. A statisztikák szerint az amerikaiak negyede, nagyjából 80 millió ember szed emellé rendszeresen kalciumtartalmú étrend-kiegészítőket.
Pedig megoldhatnánk az egészet tabletták nélkül is. A fő kalciumforrásunknak a tej és a tejtermékek számítanak, egy deci tej 120 milligrammot, tíz deka sajt típustól függően 700-1000 mg közti mennyiséget tartalmaz. A laktózérzékenyeket és tejfehérje-allergiásokat ez nyilván nem vigasztalja, ők körülnézhetnek például itt, hogy miben mennyi kalcium van. És én aztán igazán nem akarok senkit semmire rábeszélni, de tudományosan igazolt tény, hogy egy korsó sör is tartalmaz nagyjából 20 milligrammot.
(index.hu)
