A tevékeny szeretet lerombolja a közöny korlátait – Imádság a kislétai gyilkosság évfordulóján
A budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban tartottak ökumenikus imádságot augusztus 1-jén a Sant’Egidio közösség szervezésében a roma holokauszt 75., illetve a kislétai gyilkosság 10. évfordulóján. Az imaórát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette.
Tíz évvel ezelőtt, 2009. augusztus 2-áról 3-ára virradóra kislétai házában álmában agyonlőtték Balogh Máriát, és súlyosan megsebesítették tizenhárom éves lányát. A bűncselekmény egy hat életet kioltó és tucatnyi sérültet követelő gyilkosságsorozat utolsó epizódja volt. Az áldozatok valamennyien cigányok voltak. Hetvenöt éve annak, hogy 1944-ben ugyanezen az éjszakán az auschwitz-birkenaui haláltáborban a nácik meggyilkolták az addig életben maradt több mint háromezer romát és szintit.
A Sant’Egidio közösség évről évre megrendezi az imádságot a megsebzettekkel való közösség iránti vágyból, küzdve a gyűlölet és a közöny ellen, kérve az Urat, hogy szője újra az emberség erőszakkal felszakított szövetét. Az idei alkalomnak Horváth Zoltán terézvárosi plébános adott otthont. A testvéregyházakat Gáncs Péter evangélikus püspök, Aaron Stevens skót presbiteriánus lelkész, a zsidó közösséget Radnóti Zoltán főrabbi képviselte. A püspökön kívül az oltár mellett szolgált Horváth Zoltán terézvárosi plébános; Dúl Géza, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense; Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára; Michels Antal józsefvárosi plébános és Szőcs László, Nyergesújfalu plébánosa. Szőcs László nem egyedül érkezett: hatvan roma gyereket hozott aznap budapesti városnézésre Nyergesújfaluból, Csobánkáról, Bajótról; közös programjuk zárásaként vettek részt az imádságon, majd zenéltek, énekeltek az udvaron rendezett agapén. Az imádságon jelen volt Vecsei Miklós társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszteri megbízott, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke; és üzenetet küldött a résztvevőknek Járóka Lívia, az Európai Parlament alelnöke.
Az évente megrendezett megemlékezés különleges szeretettel várt vendégei a cigánygyilkosság-sorozat áldozatainak családtagjai. Idén is eljött a tatárszentgyörgyi Csorba család és Kislétáról Balogh Aranka rokonai. Az évek során elmélyülő barátság és az imádság összeköti őket a közösség tagjaival, vigaszt és reményt jelent a szűkölködést és félelmet ma sem nélkülöző hétköznapjaikban. Jelenlétük, hűségük az emlékezéshez tanúság az imádság vigasztaló erejéről. „Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Cserépedényben hordozzuk drága kincsünket…” – ahogyan a közösség szép énekében hangzott a gyertyagyújtás alatt.
„Amikor egy nép vagy egy csoport elkezd egy másikról előítéleteket táplálni, egy identitással szemben a magáét különbnek gondolni, akkor bekövetkezhet az az állapot, amelyről Márai Sándor írta 1938-ban: »Még nincs háború, de már béke sincs.«… Isten a béke Istene. Ő nem elégszik meg azzal, ha nincs háború… A békéhez nem elég nem gyűlölni, de szeretni kell. A békét a szívünkben kell építeni mindennap” – ezekkel a szavakkal vezette be az ökumenikus imádságot Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti vezetője.
Beöthe Anna, a közösség égisze alatt szerveződött Fiatalok a békéért mozgalom tagja, aki szabadidejében monori cigány gyerekeknek tart foglalkozásokat, tanúságot tett arról, hogy a fiatalok egy falak nélküli világban szeretnének élni, ahol az emberek segítik, befogadják a gyengébbeket, a szenvedőket.
Az irgalmas szamaritánus történetének evangéliumi szakaszát megrendítő felsorolás követte: a gyilkosságsorozat áldozatainak neve, története. A józan ész és az együttérző szív számára felfoghatatlan, fájdalmas történetek. Minden történet után a béke Urához imádkoztak, és gyertyát gyújtottak az áldozatokért, majd a cigány holokauszt és minden fajgyűlölet áldozataiért. Ezt követően minden résztvevő meggyújthatta az emlékezés gyertyáját az oltár előtt.
Ez történt:
2008. július 21-én kevéssel éjfél után a Pest megyei Galgagyörkön rálőttek három romák által lakott házra. Több lövedék az ablakokon áthatolva a szobák falába fúródott.
2008. augusztus 8-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén benzinnel teli palackokat hajítottak egy házra, majd az onnan kimenekülő 64 éves asszonyt sörétes puskával lábon lőtték.
2008. szeptember 5-én éjjel Nyíradony-Tamásipusztán hét felnőtt és négy kisgyermek aludt egy vályogházban, amikor tűz alá vették lakhelyüket. A támadás talán azért szakadt félbe, mert az elkövetők egy rendőrjárőr kék fényét vélték a közelben megpillantani.
2008. szeptember 29-én éjjel a Heves megyei Tarnabodon Molotov-koktélokat dobtak, illetve lövéseket adtak le a Tarna utcában. A felgyújtott házakban idős asszonyok, egy leszázalékolt házaspár és egy fiával élő idős nő élt szűkös anyagi körülmények között.
2008. november 3-én a Miskolc melletti Nagycsécsen Molotov-koktélt dobtak és rálőttek két családi házra. Nagy József és sógornője, Nagy Tiborné életét vesztette, férje súlyosan megsebesült.
2008. december 15-én Alsózsolca cigánytelepén rálőttek egy udvaron fát vágó 19 éves fiatalemberre, aki életveszélyesen megsérült.
2009. február 22-én éjjel Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélokkal felgyújtották ifjabb Csorba Róbert és családja házát, majd a lángok elől menekülőkre sörétes puskából tüzet nyitottak. A családfőt és alig ötéves kisfiát, Robikát agyonlőtték, hatéves nővérét súlyosan megsebesítették.
2009. április 22-én Tiszalökön a saját háza előtt lőtték agyon Kóka Jenőt, amikor éjszakai munkába indult.
2009. augusztus 3-ára virradó éjjel Kislétán betörtek Balog Mária házába. Sörétes fegyverrel agyonlőtték a benn alvó 45 éves asszonyt, és maradandó sérüléseket okoztak 13 éves lányának.
2018. június 23-án éjjel az ukrajnai Lemberg (Lviv) közelében késekkel és baseballütőkkel felfegyverzett álarcosok támadtak a kárpátaljai magyar romák táborára. A 24 éves Pap Dávidot késsel megölték, hasát felvágták, 19 éves testvérét és egy másik 19 éves fiút, egy 30 éves nőt és egy 10 éves kisfiút szintén megszurkáltak. Nem az első romaellenes pogrom volt azon a vidéken. Az elkövetők egy neonáci szervezethez tartozó tizenhat-tizenhét éves fiatalok voltak.
Mohos Gábor püspök homíliájában hangsúlyozta, hogy a Teremtőre Atyaként tekintünk, és ez azt is jelenti, hogy mindannyian egymás testvérei vagyunk. Ha teret engedünk magunkban az önzésnek, az megnyitja az utat az előítéletek, az erőszak felé. Jézus ismeri az emberi világot, és példát hoz elénk arról, hogyan viszonyulunk egymáshoz. A félholtra vert ember bármelyikünk lehetne. A példabeszédben használt felebarát szó sok nyelvben azt jelenti: az az ember, aki ott van mellettem. Hogyan viselkedünk egymással? – tette fel a kérdést a püspök. – A pap és a levita szíve zárva marad, mintha nem lenne közük a félholtra vert emberhez. Amikor az ember szívében félelem van, kerüli az olyan helyzeteket, ahol szerencsétlenség van, nem látja meg, hogy az erőszakot szenvedett ember a puszta létével, szavak nélkül is segítségért kiált. A példabeszédben egy idegen szíve megrendül: a felebarát az, aki irgalmasságot gyakorol, aki meglátja a másikban az embert társadalmi helyzettől, bőrszíntől, vallástól függetlenül. Jézus válasza az erőszakkal teli világra, hogy van kiút, a nyitott szív, a tevékeny szeretet, ami lerombolja a közöny korlátait. Jézus szavai nekünk is szólnak: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen.”
Fotó: Merényi Zita
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
