Krisnás szappan a bencés boltban
A közösségünkbe jár egy asszony, aki sok régebben családjával együtt erősen belebonyolódott az ezoterikus tanokba és okkult praktikákba. Ennek elég komoly negatív következményei lettek életükben (betegség, összeomlás, stb.). Később megtértek, de még évekig tartó nagy küzdelembe került, mire teljesen szabaddá lettek. Érthető hát, ha ez az asszony érzékenyen reagál az ilyen ügyekre. Nos, a múltkor Budapesten bement egy bencés boltba, hogy könyvet vásároljon, s ahogy nézelődött, észrevette, hogy a bolt olyan szappanokat árul, amit krisnások készítettek. Amikor kérdezte az elárusítót, hogy tudja-e, hogy kik gyártják ezt a terméket, a boltos igennel felelt. Az asszony erre kifakadt, hogy ilyet nem szabadna árusítani, hiszen a krisnások minden alapanyagot először felajánlanak istenüknek és így ezek a szappanok gonosz dolgokat közvetíthetnek. Erre az eladó azt mondta, hogy mivel Krisna hamis isten és így nem is létezik – mert bálványistenek nincsenek -, ezért a szappan sem közvetíthet semmit… Mit gondoljunk mi most erről?
A leggyorsabb – bár egyáltalán nem kielégítő - válasz talán az lehetne, hogy Krisna, mint Isten valóban nem létezik – egy az Isten -, de az a gonosz szellemiség, ami Krisna neve mögött meghúzódik, nagyon is létezik. India, a háromezer isten országa, tökéletesen mutatja ezt. Ez az az ország, ahol hagyományszerűen ma is a szülők házasítják ki serdületlen gyermekeiket úgy, hogy a jelöltek horoszkópját tanulmányozzák, keresve a legmegfelelőbb bolygó-együttállású társat. (És ha esetleg a fiú meghal gyermekkorban, a lány még mindig özvegynek számít, aki egész életében gyászolhatja meg sem ismert férjét.) Ahol minden üzleti döntés előtt jósoltatni kell. Ahol a tehén szent ugyan, de az emberi élet már nem annyira – Káli-kultusz -, ahol újra erősödik a kasztrendszer és nő az érinthetetlenek száma… Ezzel nem besározni akarom Gandhi országát, és az is igaz, hogy rémísztő dolgokat mindenhol lehet találni, de nem mindegy, hogy valami a rendszer része – mint Indiában -, vagy a rendszer „működési zavarainak” jele, (anomália) - mint a valamikor keresztény, újrapogányosodó Európában.
Igen ám, de Pál apostol mintha épp a boltos szavait igazolná! Első korinthusi levelében hosszan kitér épp erre a problémára –a bálványáldozati hús tiszta vagy nem tiszta?
„A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.
De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.” (1Kor 8. fejezet)
Röviden: „a tisztának minden tiszta”, így a bálványáldozati hús is tiszta, de ha valakinek „gyenge” a lelkiismerete, akkor mégis a bálványoknak áldoz vele. Ezért – bár neked nem árthatna -, inkább ne egyél belőle, ha az a veszély fenyeget, hogy másokat megronthatsz vele. Tehát amikor a krisnások Budapesten a Blaha Lujza téren ételt osztanak a szegényeknek, akkor inkább ne rohanj oda őket felvilágosítani – hiszen lehet, hogy ez a napi egyszeri étkezésük! -, de ne is állj be a sorba…
Akkor most használhatok krisnás szappant, vagy sem? Hordoz-e valami gonoszságot, vagy sem? Csak szubjektív meggyőződés – gyenge vagy erős lelkiismeret, tudás vagy tudatlanság - kérdése az egész, vagy van valami objektív dolog is a háttérben?
Én amellett tenném le a voksomat, hogy ez túlmutat a szubjektív meggyőződésen. A Szentírás és az egyházi gyakorlat szerint is tárgyak „hordozói”, közvetítői” lehetnek Isten szentségének. Elizeus csontjától feltámadtak a halottak – ezt igazolja az Egyház a szentek ereklyéi tiszteletében is. Ugyanez a helyzet a Pál apostol testéről elhordott gyógyító hatású kendőkkel is. De nézzük csak meg az Egyház szentelményeit! A szentelt víz, az exorcizált só vagy a különböző megáldott olajok - nemde ezek is azért hatékony fegyverek a gonosz lélek ellen, mert titokzatos módon hordozzák Isten szentségét?
Ha pedig ez igaz Istenre, akkor igaz lehet a gonosz lélekre is. A neki ajánlott, mágikus és okkult rítusok során beavatott tárgyak, anyagok hordozhatják a gonosz erejét. Hadd írjak le erre egy példát, amit nemrég hallottam, azoktól, akikkel az eset megtörtént.
Egy házaspár éveken át járt ezoterikus csoportba, ahol közösen tanulmányozták az okkult tanokat és ki is próbáltak mindent. Történt, hogy a kertjükben a fákat belepte a levéltetű. Nem akartak permetszert szórni, hiszen ők már környezetvédők (ez is része az igaz és hamis dolgokból összekutyult kvázi-vallási katyvasznak), ezért tanácsot kértek a gurujuktól, mit kellene tenniük. A „mester” egy homeopátiás szer elkészítését javasolta, a következőképpen. Le kellett szedni egy adag levéltetűt a fáról, azt apróra összevágni, majd vízzel elkeverni de úgy, hogy közben egyfolytában átkot kellett mondani a levéltetűkre. Majd a vízből kivenni egy kis adagot és ezerszeresére hígítani, keverés közben is folyamatosan mondva ezt az „átokimát”. A homeopátiás módszer szerint meghatározott rítus szerint újra és újra ki kellett venni egy kis adagot a vízből és ismét az ezerszeresére kellett hígítani – így készült el a permetszer. A férfi elmondása szerint a „permetszer” a sokszoros hígítás után gyakorlatilag már csak tiszta víz volt. Ezzel aztán végigpermetezte a fákat. Másnap reggel megdöbbenve vették észre, hogy az összes fa „leégett”, azaz a levelük összepöndörödött és lehullott. Mi történhetett? A homeopátiás „permetszer” ugyan csak tiszta víz volt fizikailag, de szellemileg mégis hordozó közegévé vált az átkoknak, a megrontásnak, annak a démoni erőnek, ami az egész rítus mögött munkált, és ami meg is mutatkozott a fák pusztulásában.
(A homeopátiáról lásd még: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/876-a-homeopatiarol-roeviden )
Meg kell értenünk, hogy ebben a világban nagyon sokféle erő és akarat munkálkodik. Isten akarata – Ő végül mindig eléri célját -, a mi sokféle vágyunk és akaratunk, és a sátán és a gonosz lelkek akarata is. Ez utóbbi gonoszság pedig oly módon is egyre aktivizálódik, hogy a valamikori pogány rítusból népi játékká szelídült (pl. télbúcsúztató) vagy épp keresztény tartalommal megtöltött (Boldogasszony-tisztelet) szokások újra eleven pogány rítussá és a gonosz lelkek eszközeivé válnak! Ezzel nem számot vetni legalábbis gondatlanságra vall!
Ha én lennék a bencés bolt „árubeszerzője”, semmiképp se hoznék krisnás szappant, több okból is. Mert zavart kelt, mert megtévesztheti a vásárlót és könnyelművé teheti őt (bencés tekintéllyel utat nyitva az okkult tartalmak felé) és mert így közvetítője lehet gonosz erőknek.
Nekünk az a dolgunk, hogy a krisztusi hitet és életmódot terjesszük, keveretlenül. Bárcsak legalább fele olyan komolyan vennénk ezt mint az őskeresztények, akik inkább mártírhalált haltak, de nem áldoztak a bálványszobrok előtt! Akkor talán nem keverednénk bele ilyen kétes históriákba.
Ha a krisztusi élethez illatos gyógyszappan is szükséges – és miért ne -, akkor meg kell keresni azt a gyártót, aki azt mindenféle hátsó szándék nélkül is tudja gyártani, szállítani. Ha pedig nincs ilyen, akkor vagy magunknak kell elkészíteni, vagy meg kell elégednünk a babaszappannal. Bár ez utóbbi lehet, hogy nem olyan jó üzlet…
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu
