Lebontani a cigányok és nem cigányok közötti falakat – Kocsmából lett Közösségi Ház Szátokon
Lehetséges-e átalakítani egy kocsmát közösségi házzá, ráadásul úgy, hogy abban a cigány-magyar együttélést szolgálják? Igen, lehet, ha van rá akarat, jó szándék, és ott van a kezdeményezés mögött az isteni kegyelem.
Néhány szó az előzményekről: a Váci Egyházmegyében Dúl Géza plébános vezetésével több mint 12 éve működik a Ceferino Ház, a Cigánypasztorációs Iroda, hogy az Evangéliumból áradó szeretet erejével enyhítse a cigányok és nem cigányok közötti feszültségeket, segítse az integrációt. Az iroda 2016-ban Szátok községbe költözött. A 750 lakosú falu Rétságtól 12, Váctól 20 kilométerre fekszik. A roma önkormányzat szerint a lakosok 75-80 százaléka roma. A hátrányos helyzet mértékét jelzi, hogy Szátokon nemcsak az iskolát zárták be, hanem a boltot, sőt a kocsmát is. A faluban semmiféle infrastruktúra nem állt az Egyház rendelkezésére. Ekkor a kocsma romos épületét megvásárolta a Váci Egyházmegye, és más adományozók segítségével felújította, cigánypasztorációs központot, közösségi házat alakított ki benne. A tanév folyamán, délutánonként a gyerekek iskolai felkészülésre jönnek össze, táncfoglalkozásokra, gitártanulásra van lehetőség, az épület udvarában focipálya, pingpongasztal várja a fiatalokat.
A cigányok és nem cigányok közös összefogásának eredményeképpen létrejött Közösségi Ház avatására és megáldására június 28-án, pénteken délután került sor.
A hivatalos rendezvény kezdete előtt a szendrőládi roma cursillós kórus Istent dicsőítő énekét hallgatva az jutott a tudósító eszébe, hogy a művészetek közül valószínűleg a zene az, ami leginkább segíti az ember lelkét felemelni Istenhez. Különösen, ha az előadók olyan, a lélek legbelső rétegéből származó átéléssel énekelnek, virtuóz technikával bánnak hangszereikkel, mint a cursillós kórus tagjai. Az érkező Beer Miklós püspök mindenkit természetes közvetlenséggel, testvéreként köszöntött, őt pedig a jó pásztornak kijáró, őszinte tisztelettel, szeretettel fogadták a hívek.
Az ünnepség sajtótájékoztatóval kezdődött. Dúl Géza kiemelte: abban, hogy a szátoki Közösségi Ház felépülhetett, óriási szerepe van az önkéntes adományozóknak. A mai nap a hálaadás napja.
Beer Miklós felidézte, hogy korábbi állomáshelyein, elsősorban Pilismaróton és Dömösön közelről látta a cigányság életét. Szomorú, de ma rosszabb helyzetben vannak, mint harminc évvel ezelőtt. Évtizedekkel ezelőtt a romák dolgoztak, gyermekeik tanultak, hittanra jártak. Amikor 2003-ban váci püspök lett, Dúl Gézával találkozva, látva az ő cigányok iránti elköteleződését, elhatározta, hogy elindítja a cigánypasztorációt az egyházmegyében. Ennek kiindulópontja az, amit Jézus is tett: lehajolunk a kicsikhez, szegényekhez, a hegyi beszéd és Máté 25,40 szellemében, mert elsősorban rajtuk kell segíteni. Akinek több jutott az anyagiakból, annak kötelessége segíteni rosszabb sorban élő felebarátain – szögezte le a főpásztor. Ezt kell megérteniük a papoknak, a templomba járó híveknek. Erre figyelmeztet Ferenc pápa tanítása: menjetek a perifériára, és ismerjétek fel a szegényekben Krisztust. Beer Miklós kifejtette: a cigányság felemelkedésének érdekében egyszerre kell segíteni a szociális helyzeten, a gyerekek oktatásán, nevelésén, és munkahelyeket kell teremteni – és mindehhez a szívünket kell odaadni, ahogy azt Székely János püspök mondta. A Váci Egyházmegye vezetője fontosnak nevezte a személyes törődést. El kellene jutni odáig, hogy minden templomba járó hívő vállalja fel egy cigány család patronálását. Ehhez kapcsolódóan Dúl Géza ugyancsak a személyes kapcsolat fontosságát említette cigányok és magyarok között, egyúttal felhívta a figyelmet: jelen vannak ugyan hat-hét faluban, de a cigányság összlétszáma nyolcszázezer.
A sajtótájékoztatót követően Beer Miklós mutatott be szentmisét a szátoki Mindenszentek-templomban. Szent Pál és Szent Péter ünnepének előestéjén az Egyházat ünnepeljük, amelyben mindenkinek van helye – szögezte le a főpásztor. A szentlecke olvasmányából kiindulva Beer Miklós felidézte, amikor Péter meggyógyította a béna embert a templomban. A béna alamizsnát kér, de Péter nem ad neki, hanem a Názáreti Jézus nevében talpra állítja, hogy felelősen, szabadon tudjon élni. Cigány testvéreinknek is erre van szükségük, hogy méltósággal élhessenek, átadhassák a saját kultúrájuk értékeit a közösbe. A talpra állítás mindenkire vonatkozik, cigányokra, nem cigányokra; mindannyian Isten képmásai vagyunk. A két apostol, Péter és Pál megmutatták, hogyan léphetünk ki megbénító korlátainkból. A mai magyar társadalom legnagyobb tehertétele, hogy nem vagyunk erre képesek. Pedig erre van szükségünk, le kell győznünk a kölcsönös előítéleteket, nyitnunk kell egymás felé, elfogadnunk a másikat, meglátni egymásban a testvért. Merjünk szeretettel egymás felé fordulni, fogadjuk be a szívünkbe Jézust, hogy gyógyuljon a világ, nemcsak itthon, de az egész világon is. A Szentlélek Úristen ereje képessé tesz minket erre – mondta a főpásztor, kiemelve: ez a mai nap megmutatta, hogy lehetséges ez, ha megvan bennünk a kölcsönös jó szándék.
A szertartáson tele volt a templom, cigányokkal, nem cigányokkal. Ritka oldott hangulatú szentmise volt, anélkül, hogy a szentség szemernyit is csorbult volna. Mindvégig érezni lehetett, hogy Krisztus szeretetét befogadták szívükbe a hívők. Békében megfért egymás mellett a templomi kórus klasszikus zenei szolgálata a dicsőítő zenével. A szertartás végén, miközben a két futballpályányi távolságra lévő Közösségi Ház felé bandukoltam, arra gondoltam, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, legalább öt percre jobb emberekké váltunk. S ha sok ilyen élményben lenne részünk, egyszer talán úgy is maradnánk, kivétel nélkül mindenki.
Az ünnepség a Közösségi Ház udvarán folytatódott, a szabadban, ragyogó, de nem égető napsütésben. Miután Beer Miklós megáldotta az épületet, gyermek tánccsoportok mutatkoztak be, miközben asszonyok gulyást mértek, hűsítő itallal szolgáltak. Közben beszélgettünk, három személlyel hosszabban is.
Molnár András a romhányi plébánia vezető diakónusa, Romhány filiája pedig Szátok. Így az itteni ügyeket is ő intézi, segít Dúl Gézának a cigánypasztorációban. Cserhátsurányban tanít az ottani katolikus általános iskolában, ahová roma és nem roma gyerekek is járnak. Gitárt oktat, a szegénységben élő cigány gyerekeknek ingyen is, Istent dicsőítő énekkart, kórust vezet. A szátoki Közösségi Ház létrehozására utalva úgy fogalmazott: valaminek a felépítése mindenképpen példa, a remény jele. Ahogy a rosszul felépített falaknak le kell omlaniuk, úgy a felszínes sztereotípiákat is le kell vetkőznünk. A szeretetből, összefogásból, krisztusi tanításból eredő falak viszont sziklaszilárd alapot adnak az épületnek, így az itteni Ceferino Háznak is, hiszen ez nemcsak téglából, hanem az emberek, romák és nem romák közös összefogásából, az ő lelkiségükből táplálkozva épült. A cigány-magyar együttélés témáját érintve a diakónus kifejtette: vannak helyzetek, melyekből az ember nem általánosíthat. Tanárként vallja: egyetlen osztályról sem lehet azt állítani, hogy abban minden gyerek rossz, csak azt, hogy egyes osztályokban vannak olyan gyerekek, akik több odafigyelést igényelnek. Konfliktushelyzetek bármikor adódhatnak, a lényeg, hogy egy irányba, a megértés és szeretet irányába haladjanak a dolgok. Érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy mik a fő problémák, miért van harag a szívünkben. Természetes, hogy időnként megharagudhatunk valakire, de azt sosem szabad hagynunk, hogy a harag gyűlöletbe torkolljon. Túl kell lépnünk ezen. Egymásra találhatunk örömben, szenvedésben is. Molnár András elmesélte, hogy amikor Romhányban haláleset történik, felkeresi a gyászoló családot, osztozik fájdalmukban, mindegy, hogy cigány vagy nem cigány. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, küldetésünk, hogy építsük Isten országát, már itt a földön, kihozva magunkból a legjobbat. Megkeresni a fájdalmától gyötrődő embert, osztozni vele szenvedésében, vigaszt nyújtani neki, éreztetni vele együttérzésünket, és máris leomlanak az előítéletekből rosszul felépített falak.
A tizenkét tagú szendrőládi katolikus cursillós kórus vezetője, Rézműves Jenő húsz évig dolgozott bányában, vájárként. Távol állt Istentől, nem foglalkozott az Úrral. Váratlanul cukorbeteg lett azonban. Sokat gondolkozott azon, hogy miért kapta ezt a betegséget. A Cursillo mozgalom segített neki abban, hogy megtalálja a választ. Ma már egyértelmű számára: Isten kiválasztotta őt világi munkatársnak, de ahhoz, hogy visszataláljon hozzá, kellett a cukorbetegség. Az általa vezetett katolikus cigánykórus huszonkét éve alakult Szendrőládon, azóta járják az országot és a környező államokat. Énekeltek II. János Pál és Ferenc pápa előtt is. Rézműves Jenő szerint tökéletesen illenek rá Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavai, mert nem ő választotta Istent, hanem az Úr őt. Igent mondott a hívására, hogy az éneklés által tanúságot tegyen Isten Igéjéről. Amikor ezt felismerte, Rézműves Jenő arra kérte az Urat, hogy adjon neki bőséges szókincset, hogy megfeleljen a küldetésének, mert abban az időben csak annyit tudott folyamatosan elmondani: Rézműves Jenőnek hívnak, vájár vagyok, négy gyermekem van. Ma már viszont, vezető munkatársként, negyvenöt perces előadásokat tart a Cursillóban. Dúl Géza atyával húsz éve találkozott először, azóta segíti cigánypasztorációs szolgálatát, a Ceferino Ház vezetőjének csak egy szavába kerül, és ők már mennek is, evangelizálni, a zenével. A kórus Székely János cigánypasztorációs küldetését is segíti. Maguktól senkinél nem jelentkeznek, az embereken keresztül Isten hívja őket, hogy tanúságot tegyenek az Úr mindenkire kisugárzó szeretetéről. Rézműves Jenő mindennap megtapasztalja, hogy Isten ott áll mellettük. „Gyarló emberek vagyunk, elesünk, hibázunk, vétkezünk, de mindig van kapaszkodó. A legfontosabb, hogy mindenkor bízzunk Istenben, abban, hogy az Úr irgalmából minden elbukás után újrakezdhetjük az életünket” – vallja a szendrőládi kórus vezetője.
Dúl Géza, a Ceferino Ház alapító vezetője, a szátoki Közösségi Ház megálmodója elmondta: a Ceferino Ház különböző házak hálózata, hat településen elkötelezett munkatársak főállásban végzik a feladatukat, elsősorban gyerekekkel foglalkoznak, és segítik cigányok és nem cigányok kapcsolatának fejlődését a falvakban. A szátoki Közösségi Házzal már hét településen lesznek jelen, és ezentúl ez lesz a Ceferino Ház központja. A ház célja, hogy a cigányok és nem cigányok közötti szakadékot szűkítse, a falakat ledöntse, hogy emberhez méltó, a társadalmat építő kapcsolat fejlődjön ki közöttük. Igenis, lehetséges ez – szögezte le a Váci Egyházmegye cigány kisebbségi lelkipásztora. Hozzátette: a cigányokról nagyon negatív kép él. Dúl Géza nem tagadja, megijedt, amikor először meghallotta Szátok nevét, mert élnek itt bűnözők, előfordulnak betörések – az ő irodájukba is betörtek, elvitték a laptopot és pénzt is raboltak –, terjed a drog. Ijesztő volt. Miután azonban az atya jobban megismerkedett az itteniekkel, arra gondolt: többségükben becsületes, tisztességes, szegény emberek, de amikor bevallják, hogy ők szátokiak, az emberek elfordítják a fejüket. Csupán azért, mert van néhány gazember, és ez alapján alkotnak róluk is képet. „Átéreztem, hogy mennyire igazságtalan ez. Hősiesen helytálló asszonyok élnek itt, akiknek a férjei időnként nem viselkednek emberhez méltóan, ők viszont a lelküket is kiteszik a gyermekeikért, éjjel-nappal dolgoznak, hogy enni adjanak nekik, a ruházkodásra már nem mindig futja. Ilyen nagyszerű emberek élnek itt, és mások bűneinek a bélyegét kell hogy viseljék, mert ők is szátokiak. Ezért arra gondoltam, hogy érdemes melléjük állni, segíteni őket” – mondta Géza atya. Hozzátette: minden társadalomban, népcsoportban vannak bűnözők, de nem szabad, hogy az ő tetteik alapján alkossunk képet a cigányságról, mint ahogy az is igazságtalan volt, amikor Ausztriában táblára írták: „Magyarok, ne lopjatok!”. Úgy érzem, cigányok és magyarok közös összefogásából sikerült itt megépítenünk azt az alapot, amiből kiindulva lehet építkezni, és erre az itteni közösségi ház kiválóan alkalmas – mondta Dúl Géza.
A többórás ünnepség jelképes mozzanataként, miközben a parányi színpadon zajlott a gyermekcsoportok bemutatkozása, a napfény különleges erővel ragyogta be a háttérben látható Cigányok Boldog Királynője-ikont és a Ceferinót ábrázoló képet. A Szűzanyát, Jézus édesanyját a romák különlegesen tisztelik. A spanyol polgárháború idején, 1936 májusában vértanúhalált halt Ceferino Giménez Mallát pedig Szent II. János Pál pápa 1997. május 4-én az első roma származású emberként boldoggá avatta. Ő a cigányok védőszentje. Milyen jó is lenne, ha a konfliktusos helyzetekben megmaradna valami ennek a vidám, szeretetet sugárzó ünnepségnek a lelkületéből, Isten béketeremtő fényességének ragyogásából!
Fotó: Fábián Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
