Amerika atomszarkofágja veszélyesebb a csernobilinél
Az amerikai hadsereg 105 felszíni atomrobbantást hajtott végre a Csendes-óceánon 1946 és 1962 között a Pacific Proving Grounds kódnevű területen, ami nagyjából a Marshall-szigeteket és több közeli atollt fedte le. A robbantások után rengeteg szennyeződés maradt vissza, amit az amerikai kormány meglehetősen egyszerű tervvel próbált felszámolni:
Az 1958. májusi, Cactus kódnevű kísérleti robbantás után maradt kráterbe lapátolták a szennyezett földet és az egyéb radioaktív törmeléket, majd az egészet egy 46 centi vastag, 115 méter átmérőjű betondómmal fedték le 1979-ben. Az építményt 358 betonlap alkotja, az építési költsége 218 millió dollár volt.
A magasból leginkább egy földön landolt ufónak tűnő dómot a helyét adó sziget miatt Runit-dómnak, a robbantás miatt Cactus-dómnak, a helyiek pedig egyszerűen Sírnak nevezik. A 115 méter átmérőjű betondiszkosz alatt nagyjából 73 ezer köbméter szennyező anyag található. A baj nem is ez, hanem az, hogy az építésekor semmiféle alapot nem készítettek neki, így a benne tárolt sugárzó anyag azóta is folyamatosan szivárog át a talajba, abból pedig az óceánba.
A szennyező anyagok között az egyik legveszélyesebb izotóp, a plutónium-239 is megtalálható, amitől csak még nagyobb katasztrófa fenyeget. A helyzet egyébként a 2010-es évek közepére – több amerikai jelentés alapján is – olyan rossz lett, hogy a dóm környékén a talaj már szennyezettebb, mint a betonba öntött szennyező anyag maga. Ebben persze az is közrejátszik, hogy Amerika negyven éve a szennyezett terület mindössze 0,8 százalékát tisztította meg egy nyolcéves program alatt, ennyivel rendezettnek is tekintve a kérdést.
A dóm eredetileg csak átmeneti megoldás lett volna, amíg előállnak valami jobb tisztítási móddal, erre viszont sosem került sor. Miután a dóm megépült, az egészet átadták a Marshall-szigetek irányítása alá – kötöttek is egy szerződést, amiben az amerikai kormány rendezettnek tekinti a tisztítási feladatait. Így az 53 ezer lakosú, évi 161,7 millió dollár GDP-t termelő (ez a magyarnak kb. 0,1 százaléka) köztársaság gondja lett az óriási dóm, aminek karbantartására érhető módon nem volt anyagi forrásuk.
A sziget és a dóm, illetve a szennyező anyag helyzete így a mai napig rendezetlen. A veszélyre semmi sem figyelmeztet, se egy kerítés, se egy tábla nem szól, hogy veszélyes szennyező anyag borítja a szigetet. Ha valaki arra hajózik, gond nélkül ki tud kötni a dóm mellett, ami az emelkedő tengerszint miatt rövidesen akár teljesen víz alá is kerülhet, komoly katasztrófát okozva.
Források: The Guardian | Atlas Obscura
(index.hu)
